Tamás Gábor 1948. május 31-én született Erdélyben, Kolozsváron. Klasszikus zenét tanult, énekelt a magyar és a román opera gyermekkórusában. A komolyzenét elhagyva 1970-től csak könnyűzenei énekes, a romániai magyar könnyűzenei műfaj egyik megteremtője. 1968 és 1975 között zenei szerkesztő a bukaresti televízió és rádió magyar adásainál, 1976-ban Svédországban telepedett le. 2004-ben Budapesten megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet.

Minden híres embernek van egy története, amelyet csak ritkán oszt meg másokkal. Önnek mi a története?

Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, hiszen túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon eseménydús és rengeteg történettel teli életem volt. Csupán 10 éves kisfiú voltam, amikor elkezdődött hosszúra sikerült pályám, amely mindmáig tart. Sok szép és szomorú esemény tarkítja az elmúlt esztendőket, mindezt elmondom nemrég megjelent önéletrajzi könyvemben is. De én inkább – mint ahogy a nóta mondja – csak a szépre emlékezem, ezért talán életem legemlékezetesebb koncertjére emlékszem vissza legszívesebben. A 2019-es Kolozsvári Magyar Napok alkalmából adott koncertemre. Ekkor Kolozsvár főterén 25 ezer ember, nemzeti lobogónkat lengetve himnuszként énekelte velem együtt az Ó, Erdély szép hazám című szerzeményemet. Ez a nap felejthetetlen emlékként maradt meg hosszú pályám emlékkönyvében. Ki gondolta volna a Ceausescu-diktatúra idején, hogy egyszer megesik majd egy ilyen koncert a kolozsvári főtéren?

Ehhez persze az is kellett, hogy a Zeneakadémia elsőéves hallgatójaként, évfolyamtársaim rábeszéltek arra, hogy nevezzek be a Temesváron megrendezett Országos Táncdalfesztiválra. Annak ellenére, hogy mindaddig inkább klasszikus dalokat énekeltem, magyar fiú létemre, meg is nyertem azt. Ez egy fordulópont volt az életemben, ezután tértem át a könnyűzenei éneklésre.

Ön több mint negyven éve már Svédországban él. Sokat jár haza, illetve Magyarországra?

Az utóbbi két évtizedben már többet tartózkodom a Kárpát-medencében, főleg Erdélyben, mint Svédországban, hiszen ott van a legtöbb fellépésem. De koncertjeimmel felkeresem a világ különböző tájaira szétszéledt magyarokat is. Többször koncerteztem Ausztráliában, Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és ilyenkor, nagy örömömre, mindenhol telt ház vár reám. Főleg a Duna Televízió Kívánságkosár című hajdani műsorának köszönhetően ott is ismerik és velem éneklik dalaimat.

Van-e különbség egy magyarországi és egy dél-szlovákiai, illetve erdélyi koncert között?

Bizony, van! Mégpedig abból adódóan, hogy annak idején én is menekülésre kényszerültem, disszidensként élem életemet. A szerzeményeimben érezhető a honvágy, a szülőföld hiánya, ezt jobban átérzi az elszakított területeken élő, vagy a hozzám hasonló sorsra jutott magyarság. A Felvidéken például, ahol többször turnéztam már, mindig úgy érzem, mintha otthon, Erdélyben koncerteznék. Érzem azt a sorsközösséget, amely jellemző a erdélyi és felvidéki magyarságra. Közös a sors, amely összeköt minket.

Vannak Svédországban koncertjei?

Természetesen fellépek Svédországban is, hiszen negyven-ötvenezer magyar él ott. Stockholmban, Göteborgban vagy Malmőben nagyon jól szervezettek a magyar közösségek, ők hívnak meg, és hacsak tehetem, mindig elvállalom a koncerteket.

Milyen dalokat hallhat majd a szlovákiai koncertkörúton a közönsége?

Igyekszem úgy összeállítani a felvidéki koncertturné programját, hogy a közönség által jól ismert dalok mellett egy néhány új szerzeményemet is bemutathassam, ugyanis bizony rég volt a legutóbbi felvidéki turném. Be kell vallanom őszintén, hogy nagyon örültem a meghívásnak és nagy izgalommal várom a találkozást, amelyre szeretettel várom a közönséget!

Tamás Gábor turnéja május 27-én kezdődik Komáromban, a további városok és dátumok: Galánta (május 28.), Párkány (május 29.), Tornalja (május 30.) és Fülek (május 31.), valamennyi helyszínen CD-ket és könyvet is vásárolhatnak az érdeklődők, dedikálási lehetőséggel.