Nem is érted, mi van, mi zajlik, mi alakul, csak érzed valahol belül a zsigereidben, hogy most semmi sem úgy megy, mint korábban. Nem is tudod, megy-e valahova, hogy hogy alakulnak a dolgok, vezet-e bárhova az út, ha egyáltalán van. Egyik nap így, másik nap úgy.

Alakulóban van minden. Változik az energia, ami azt mutatja, a körülöttünk lévő világ is változásban van. Nincs kézzelfogható nyoma, mert az anyagban még nehezen képződik le, mutatkozik meg, most még nem is ez a cél. Ezért sokkal nehezebb a megélés, az, hogy azonosítsuk, mit is érzünk valóbában, mit is kellene csinálnunk, hogyan is alakítsuk az életünket, a mindennapjainkat.

Pedig van súlyuk most a dolgoknak. Ez nem riogatás, hanem a megértés része.

Tudnod kell, hogy a változás azért nem kézzel fogható, mert minden, ami régi (energetika), az szépen lassan tűnik el, s az új, ami érkezik, valójában már érződik érzetekben, gondolatokban, másságban, de még nem akar megmutatkozni.

Hogy miért? Mert még van rá idő(nk), mert ez egy nagyon hosszú távra épülő alap, amit most még láthatatlanul alapozunk.

Szóval alapozz, bátran, még akkor is, ha nem tudod, mit kell tenni. Engedd meg az új érzéseket, gondolatokat, utakat, lehetőségeket, mindent, ami jön. Szoktasd magad, aztán az új majd egyszer csak utat tör magának az anyag világában is.

Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép