Komoly össznépi ünnepély vezette fel a találkozót. Már két órával a meccs kezdete előtt a legkülönfélébb ügyességi játékokkal várták a szurkolókat, s kitelepült tankostól a honvédség is, hátha sikerül jelentkezőket toborozniuk a seregbe.

A jégcsarnokká alakított MVM Dome-ban is folytatódott a rock: a dübörgő kemény zene, a lángnyelvek és a koncertfüst igazi show-vá változtatta a magyar csapat bemutatását. Mellettük a kanadaiak szegény rokonnak tűntek – de persze azzal mind a 14 756 ezer néző (és Bálizs Bencéék is) tisztában volt, hogy ők a meccs toronymagas esélyesei.

S ha már szurkolók: természetesen történelmi rekordot jegyezhettünk fel, Magyarországon eddig (fedett csarnokban) 9900 volt a maximális nézőszám, egy 2004-es magyar-kanadain (2:9) a Papp László Arénában. A szervezők biztosra mentek a sok várható nézőtéri újonc kapcsán: már a jegyárusítás kezdetén felhívták a figyelmet arra, a kijelölt kapu mögé a meccset végigállókat várják, a kezdőbuli után pedig a szpíker magyarázta el, a hoki mennyire gyors sportág, érdemes állandoan figyelni, így az esetleg felpattanó korongokra is fel lehet készülni.

Azaz fő a biztonság – a magyar válogatott viszont nem így gondolta, és nekirontott a kanadaiaknak. A taktika bevált, az 5. percben Sofron góljával megszerezték a vezetést. A csarnok felrobbant, dübörgött a Republic-szám (Még, még, még, még, még // ennyi nem elég), és ha csak ennyi történt volna a meccsen, már megérte megszervezni: ennyi tomboló néző előtt, az NHL-es profik ellen nyerésre állni, mindez leírhatatlan energiákat mozgatott meg az MVM Dome-ban.

A meccs persze folytatódott, a kanadaiak gyorsan egyenlítettek, de a magyar hokisok egyáltalán nem játszottak alárendelt szerepet, a 2. gólhoz ők álltak közelebb. A rutin viszont a juharlevelesek mellett szólt, így végül ők mehettek előnnyel az első szünetre (1:2).

Hasonlóan libabőrös pillanatokat a második harmadban is átéltünk, amikor a magyar válogatott hosszú ideig beszorította ellenfelét, de mindhárom helyzete kimaradt. A képlet pedig nem változott, Kanada az első lehetőségét gólra váltotta (1:3). 

A vendégek aztán szép lassan átvették az irányítást, kezdett kijönni a világ legerősebb bajnokságában edződő hokisok gyorsaságbeli, gondolkodásbeli fölénye. 1:4-gyel fordultak a csapatok az utolsó 20 percre, amelyben még egyszer robbant a csarnok úgy istenigazából: a B- közép buzdítására szinte mindenki állva tapsolt, amikor Galló szépített (2:4). A legvégén Kanada egy üres kapus góllal állította be a 2:5-ös végeredményt, de ez semmit nem változtatott azon, hogy a szurkolók óriási ünneplésben részesítették a magyar válogatottat.