Nem megszokott, hogy a különféle volumenű osztálytalálkozókról rendszerességgel cikket írunk (hiszen szinte nincs olyan hét, hogy az országban valahol ne rendeznének egyet), azonban amikor nagyjából egy héttel ezelőtt megcsörrent a telefonom, s a vonal túlsó oldaláról egy nagyon kedves és baráti hang szólalt meg azzal a kéréssel, hogy ha csak röviden is, de be-e tudnánk számolni az elmúlt negyvenöt évre visszatekintő alapiskolai osztálytalálkozójukról, úgy gondoltam, ha ezen a napon valaminek, akkor ennek a kérésnek biztosan eleget kell tennünk. Ahogy azt a hozzánk betelefonálótól, Kiss Berta Lászlótól megtudtam, annak ellenére, hogy az alma materük padsoraiból pontosan negyvenöt évvel ezelőtt léptek ki, s az egykori diákok többsége már a hatvanadik születésnapjukon is túl van, úgy érezték, még legalább egyszer visszatérnek szeretett alapiskolájukba, hogy örüljenek egymásnak, s hogy közösen osztozzanak örömükben és bánatukban.

„A mindenkit feltöltő osztályfőnöki óra után, melynek során a jelenlévők beszámoltak az életük elmúlt 45 évének legfontosabb állomásairól, és megemlékeztünk azokról a tanítókról és osztálytársakról, akik már csak az időn túlról, az égi társulat tagjaiként voltak lélekben velünk, a baráti beszélgetés a kisgéresi történelmi pincesor kőjurtájában folytatódott” – mesélte nagy mosollyal az arcán lapunknak az egyik egykori osztálytárs, Asszonyi Árpád, a kassai ipari villamosmérnöke. Ahogy azt Árpi bácsitól megtudtam, a találkozó során egyértelmű döntés született arról, hogy ezután miden évben igyekezni fognak hasonló módon egybegyűlni, és megpróbálják az egykori osztály többi tagjait is felkutatni és kérni, hogy a következő alkalmokon még többen legyenek. „Egyúttal bátorítunk mindenkit, akik hasonlóan gondolkodnak, hogy szervezzék meg ők is az alapiskolás találkozójukat, mivel nagyon felemelő érzés hosszú évek után együtt lenni és egymásnak örülni” – zárta Asszonyi Árpád.