A dolog nagyon látványosan indult – olyan kabinettel, amely mögött alkotmányos parlamenti többség állt. Azonban, ahogy az a politika világában néha előfordul, a kormánypárti képviselők száma a törvényhozásban fokozatosan csökkent, aztán hirtelen kisebbségi kormányunk lett. De ezzel még korántsem ért véget a társadalmi kísérletezés. Következett a megbízott ügyvivő kormány, mígnem eljutottunk a szakértői hivatalnokkormányhoz, amely valószínűleg nem kap bizalmat a parlamenttől.

A kezdő politológushallgatók most nagyon örülhetnek – az érdektelen tankönyvek lapozgatása helyett elég bekapcsolniuk a tévét és rendszeresen nézni a híradót, s a tananyag jelentős részét úgymond élőben tanulmányozhatják. De az egyszerű polgároknak – néhány kivételtől eltekintve – nincs sok okuk az elégedettségre. De azért örülhetünk legalább annak, hogy néhány képviselő a jövőben már meg sem fogja környékezni a parlamentet, ezért számukra a jelenlegi pozíciójukban eltöltött minden egyes nap igazi ajándék.

Ki a felelős a kialakult káoszért? Jelen pillanatban ez már értelmetlen kérdés, amelyre egyébként már mindenki választ adott a saját politikai irányultsága és preferenciái szerint. Valaki Matovičot, más Sulíkot, megint más Hegert vagy az államfőt, esetleg az ellenzéket hibáztatja. Végső soron most már mindegy, ki okozta a káoszt, nem sokat tehetünk ellene.

Nincs okunk azt hinni, hogy a szakértői kormány, annak ellenére, hogy a parlamentben minimális lesz a támogatottsága, és a legtöbb párt a törvények beterjesztését a választási kampány részének tekinti, a következő négy hónapban – a két nyári hónapot is beleértve – rosszabb munkát fog végezni, mint elődei. Sajnos arra sincs sok lehetősége, hogy jobb munkát végezzen. Nincs más választásunk, mint megvárni a választást. És velük együtt vélhetően az újabb társadalmi kísérleteket.

A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese