A The Telegraph utazási rovata 2017-ben egy új és meglehetősen izgalmas szolgáltatásról számolt be, melyet a Maldív-szigetekre, azon belül a Rangali szigetére érkezők vehettek igénybe. Az egyik ötcsillagos szálloda kínálatában megjelent egy úgynevezett „Instagram-inas” elnevezésű szolgáltatás, mely a szálloda ígérete szerint segít a vendégeknek megtalálni és megörökíteni a legfotogénebb és leginkább Instagram-kompatibilis helyszíneket és persze nem mindennapi pillanatokat a szigeten.

Mindeközben idehaza több turisztikával, utazással és úgy nagy általánosságban vendéglátással foglalkozó vállalkozás még mindig alulértékeli az Instagramot mint potenciális hirdetési felületet, nem fektet elegendő időt és energiát abba, hogy ott is kommunikálja az üzeneteit a célközönsége felé, holott (lásd a Maldív-szigetek példáját) bevett gyakorlatok igazolják, mennyire befolyásolja utazási döntéseinket, hogy Instagram-kompatibilis-e az adott úti cél.

Miért pont az Instagram?

Az Instagram alkalmazást még 2010-ben indította útjára Kevin Systrom és Mike Krieger. Maga az elnevezés az instant camera és a telegram szavak összevonásából született, utalva arra, hogy a mobileszközzel készített digitális fotók az applikáció segítségével azonnal közzétehetők, üzenetként elküldhetők vagy megoszthatók. Az alkalmazás mottója szerint:

egy fénykép többet mond ezer szónál

– és néha valóban. A lenyűgöző, szakadék szélén egyensúlyozástól, a legegzotikusabb konyhát felvonultató fotókon át a csodás színekben gazdag tengerpartos képekig, egyrészt könnyen kedvet kaphatunk egy újabb utazáshoz, másrészt leendő úti célunkról is könnyen tájékozódhatunk.

Vékony határvonal húzódik azonban a valóság és a valóságnak hitt (vagy beállított) képek között. Maguk az Instagram-felhasználók fotói is nagyrészt három fő típus – az alkalmi, a professzionális és a megtervezett képek – valamelyikébe sorolhatók.

Míg az alkalmi fotók célja egy-egy esemény, élmény gyors rögzítése és megosztása ismerőseinkkel, a professzionális és a megtervezett képek az úgynevezett versengő fotográfia fogalmával írhatóak le leginkább. E képek nyilvánvaló törekvése a kedvelések és követők számának gyarapítása, egyfajta népszerűség elérése. Esztétikai sajátosságuk egyfajta szuper realizmus. Eltúlzott kompozíciók, színek és részletek jellemzik őket. A cél az, hogy az adott kép minél több felhasználóhoz eljusson, minél több ember figyelmét megragadja – ezzel több potenciális fogyasztót bevonzva. A professzionális felhasználók által előállított médiatartalmak marketingcélú felhasználása tehát épp úgy az alkalmazás szerves részét képezi, mint pár sebtében ellőtt selfie (olyan fénykép, amit készítője önmagáról készít).

Megvásárolt tartalmak?

A turisztikai célpontok népszerűsítésében különösen fontos szerepet játszanak azok a hivatásos utazók (influencerek), akik az Instagram felhasználóiként az utazásaik során készített fotókat megosztják követőikkel. Egyre elterjedtebb jelenség, hogy egy ilyen utazás keretében cégek, márkák utaztatják az adott illetőt, aki aztán itt-ott bejelentkezve fotókat tesz közzé, esetleg értékeli az adott helyszínt, szolgáltatást. Kérdés, hogy az ilyen (felülről megtámogatott) tartalmak mennyire fedik a valóságot? Nem sokban!

Egy a CMA által nemrégiben készült kutatás például kimutatta, hogy sok tartalomalkotó nem tartja be a szabályokat, az influencerek több mint háromnegyede próbálta így vagy úgy kijátszani, hogy a szponzorált tartalmaik sima tartalmakként kerülhessenek fel az oldalra annak érdekében, hogy továbbra is a hitelesség látszatát keltsék, aminek (mondani sem kell) sokan nem örültek. Jelenleg minden olyan képfolyamban vagy történetben elhelyezett poszt esetében egyértelműen fel kell tüntetni, hogy hirdetésről van szó, amiért cserébe pénzbeli, vagy szolgáltatásbeli juttatás, esetleg tárgyi ellenszolgáltatás jár az influencernek.

Az Új-Zélandon található Wanaka városa 14%-os turizmusnövekedést ért el, amikor – a klasszikus marketingfogások helyett – influencereket hívott látogatóba. A Norvégiában található Trolltunga sziklát 2010-ben még csak 800 ember látogatta, 2016-ban már 80 ezer. Izlandot a 2008-as válság idején a turizmus mentette meg a csődtől – 2010 óta pedig a turisták száma szabályosan megnégyszereződött a szigetországban. Nem számítva persze a járványt…

A listán még vagy ezer ehhez hasonló helyszín szerepel olyan országokkal, nevezetességekkel és természeti érdekességekkel, melyeket kiváltképp az Instagram tett népszerűvé. Mintha volna egy nagy könyv azokról a helyekről, amelyeket végig kell látogatnunk, hogy világlátottnak és kulturáltnak tűnjünk a társadalom előtt. Különben bekapcsol a FOMO (fear of missing out) vészjelző, azaz a félelem attól, hogy lemaradunk valami fontosról, cikinek tűnünk mások előtt. Csak legyen mit megmutatni! Legyen mit posztolni!

Ezt alátámasztandó az Intercontinental Hotels and Resorts által készített tanulmány hétezer ember utazási szokásait vizsgálva megállapította, hogy a megkérdezettek 77%-a kötelességének érzi, hogy ha megérkezik egy városba, felkeresse az úgynevezett kötelező látnivalókat. Mindezek egyik következményeként tömegek állnak sorban a leghíresebb látványosságok előtt, hogy aztán elkészítsék (szinte) ugyanazt a képet. A párizsi Eiffel-tornyot a távolból, a Sydney-i Operaházat egy hajó fedélzetéről, a mexikói Teotihuacan romvárosát a magasból, a londoni Buckingham palotát és a New York-i Central Parkot egy hűsítő kávé mellől…

Kétségbeejtő? Valóban! Úgy tűnik azonban, hogy van kiút. Új-Zéland például egy átfogó kampány keretei közt nemrégiben arra kérte a turistákat, hogy legyenek egy kicsit kreatívabbak, és ne mindenki ugyanazt a levendulamezőkön és hegycsúcsokon pózoló képet ossza meg a közösségi médiában. Kövessük bátran a példájukat!