A szegény és fejlődő országokban nagy problémát jelent az alultápláltság és az éhezés. Egy gyerek a fogantatástól két éves koráig fejlődik a leggyorsabban, ekkor van leginkább szüksége jó minőségű ételre. Jelenleg az UNICEF felméréseiben arról olvashatunk, hogy minden hatodik ember nem jut elegendő mennyiségű és minőségű ételhez, s ebből minden harmadik gyermek a fejlődő világban. Huszonhárom millió embert érint jelenleg élelmiszerválság a Szomáli-félszigeten és a Száhel-övezetben, amit más néven éhségövnek is neveznek. Tizenegy kulcsfontosságú országra figyel az UNICEF: Etiópia, India, Peru, Nepál, Haiti, Ruanda, Kongói Demokratikus Köztársaság, Srí Lanka, Tanzánia, Vietnám és Kirgizisztán. Tavaly a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága már arra hívta fel a figyelmet, hogy csak Afrikában 346 millió embernek nincs elegendő élelme és világszerte 800 millióan éheznek.

Hogyan figyelik az alultápláltságot?

A közösségi összefogásnak a sikeres nemzetközi programoknak köszönhetően 1990 óta 100 millióval sikerült csökkenteni az éhező gyermeket számát. Mára az alultápláltságot többféle módon mérik. Nemcsak a gyerek súlyát az életkorhoz képest, hanem a magasságát a súlyhoz és az életkorhoz arányosítják. Mindehhez egy speciális mérőszalagot használnak, amelyen a színkódok jelzik a különböző állapotokat. A színek megkönnyítik az önkéntesek munkáját és segítik a megfelelő összetételű terápiás élelmiszer kiválasztását is. A speciális élelmiszer csomagokban kifejlesztett táplálék van, amelyek vitaminokban és ásványi anyagokban gazdagok. Érdekesség, hogy ez a fajta táplálék a gyerekek immunrendszerét felerősíti, segíti megelőzni a vérszegénységet és az agykárosodást. Létezik egy mogyoró alapú terápiás élelmiszer is, amit a legbetegebb gyerekek kapnak és ennek a napi ára 27 cent.

Az elhízottság is lehet alultápláltság

Nem biztos, hogy a rosszul tápláltság csak a soványságban jelenik meg, ugyanis a kóros elhízással is összeköthető. Ebben az értelemben „túltápláltságról” beszélünk, ami annyit jelent, hogy az étkezés nem elég változatos és valamilyen ásványi anyag, nyomelem, vitamin vagy épp rost hiányzik étkezéskor (akár több is egyszerre).

Mi befolyásolja ezt Afrikában?

Afrikában egy kicsit más társadalmi kultúra uralkodik, mint mondjuk Európában. A regionális politika instabil, állandó jelenség a terrorizmus, a gazdaságot jelentősen befolyásolják a globális események és a klíma sem kedvező a szubszaharai élelmezéshez. Kelet-Afrika meglehetősen gazdag konfliktusokban, bővelkedik belpolitikai viszályokkal és nemzeti, illetve identitáspolitikai küzdelmekkel. A szárazságnak köszönhetően a vizenyős részeket szavannák borítják, két éve nincs elegendő csapadék, és a vízhiány megritkította az állatállományt is.

Ukrajna és az éhező afrikaiak

Ukrajna világviszonylatban jelentős élelmiszer exportőr, azonban a háború rátette a bélyegét a külföldi transzportra. Globálisan hiányzik az a termelés, amit ők biztosítottak és ez Afrikára is kihatással van. Míg mi a válságot és a drágulást érezzük az egyéb importálásnak köszönhetően, oda még kevesebb jut, mint eddig. Szomáliában kétszer annyian szenvednek a rendszeres éhezéstől, mint a háború előtti időkben és ezt az orosz ukrán háború okozta gabonahiány, illetve a pusztító aszály csak súlyosbítja. Tavaly Szomáliában már az ötödik egymást követő esős évszak maradt el. Ekkor Rania Dagash, az UNICEF igazgatóhelyettese arról tájékoztatott, hogy a gyermekhalál robbanásszerű növekedés várható több afrikai országban.

Mit látunk mi?

A segélyszervezetek próbálnak minél több embert megmenteni, a kezelőközpontok túlzsúfoltak és már sátrakban segítenek a rászorulókon. Az itt élő közösségben nagy problémát okoz a hatalmas gyermekvállalási kultúra, amit sok esetben nem tudunk megérteni. Egy anya arról számolt be, hogy 12 gyermeke közül négy halt meg a szárazságban, négy pedig súlyos beteg, annyira legyengült az éhezéstől. Az ottani kultúrák és társadalmi rétegek egészen másként működnek gyermekvállalás terén, mint mondjuk Európában, vagy épp az Egyesült Államokban. Vannak segélyszervezetek és központok, ahol ezzel foglalkoznak a fejlődő országokban, azonban még így is kevésnek bizonyul az erőfeszítés. A vallási, a társadalmi és a szexuális kultúrákat nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.

Van megoldás?

2018-ban a Lancaster Egyetem egy akkori tanulmányában rámutat arra, hogy már elegendő gabonát termesztünk a világon ahhoz, hogy a jelenlegi emberi populációt ellássuk, sőt a 2050-re becsült populáció táplálására is elegendő lenne. A tudósok kimutatták, hogy ha az állati eredetű termékek előállításához szükséges földet, tápértékileg egyenértékű burgonya, földimogyoró, szójabab és más ehető növények termesztéséhez használnánk, akkor a világon rendelkezésre álló élelmiszer mennyisége 120%-kal emelkedik. Azonban ennek függvényében mindenkinek alkalmazkodnia kellene a növényi alapú táplálkozáshoz.

(prove, unicef, barankovics, eunews, ind)