A relaxációnak több formája van, ám valamit érdemes leszögezni: a munka nem lehet az. Még ha szeretjük is, amivel a kenyerünket keressük, fontos tudatosítani, hogy az agyunk teljesen máshogy viszonyul az olyan tevékenységekhez, melyeknek számottevő tétje van. Kutatások is kimutatták, hogy az ilyen viszonyulás ellehetetleníti azt, hogy a testünkben beinduljanak az ellazuláshoz szükséges fizikai folyamatok. A munkát, bármennyire érdekes vagy szórakoztató is, egész egyszerűen nem tudjuk pihenésként megélni, ami önmagában még nem lenne gond, csakhogy az agyunk nem feltétlenül a szerződésünk alapján kategorizál valamit munkaként.

Az ún. workaholista (munkamániás) embereknél afféle függőség alakul ki, nem is a munka, hanem a megszerzendő státus, valamint a produktivitás felé, melyre napjaink világa kiemelt hangsúlyt helyez. Különösen gyakori a tinédzserek és fiatal felnőttek esetében, hogy úgy érzik, állandóan dolgozniuk, törtetniük kell egy nagyobb cél felé, nemcsak a szakmájukban és a tanulmányaikban, de még a hobbijaikban is. Hiszen ha csak azért néznek sorozatot, hogy jól érezzék magukat, akkor az egész csak időpazarlás. Ha zenélnek, de nem építenek belőle karriert, akkor ugyanazt az energiát akár másba is fektethetnék. Ha sportolnak, de ennek ellenére a testük nem hasonlít egy hollywoodi sztáréra, akkor az egész felesleges. Mindhárom tevékenység célja elsősorban a kikapcsolódás, ha azonban az agyunk éppen workaholista üzemmódban van, akkor nem élményként, hanem elvégzendő feladatok soraként értelmezi őket. Még az is lehet, hogy valahol élvezzük csinálni, de az biztos, hogy kikapcsolni nem fog.

A jelenség ellen szerencsére lehet küzdeni. Íme néhány tipp hozzá!

1. Gyakorold a tudatos jelenlétet!

Sokan hozzá sem tudnak látni a hobbijaikkal való kibéküléshez, a testük ugyanis egy pillanatra sem engedi őket fellazulni. Megfojtanak a kavargó gondolatok, az állandó szorongás és a stressz. Ha magadra ismersz, akkor mindenképp ajánlott megpróbálkozni az ún. mindfulness-szel, azaz tudatos jelenléttel. Idetartoznak különféle meditációs és jógagyakorlatok, de akár egy egyszerű séta is a természetben, ami segíthet egy kissé kitisztítani a fejünket, és elfeledtetni velünk az állandó hajtást. Az efféle tevékenységek egyik nagy előnye, hogy ráébresztenek, tulajdonképpen nem sietünk sehova, a legtöbb programpontunk akkor is megvár, ha kiveszünk pár órányi szabadságot. Ha különösen görcsös, feszült állapotban találnánk magunkat, akkor érdemes megpróbálkozni az öt érzék próbájával is. Ennek az a lényege, hogy egy pár percre minden mást kizárunk, és csak az érzékeinkre figyelünk; először mondunk öt olyan dolgot, amit látunk, majd négy olyat, amit hallunk, ezután hármat, amit érintünk a testünkkel, kettőt, aminek érezzük az illatát, végül pedig egy olyat, amit ízlelünk. Ha egy kissé kitisztult a fejünk, és ellazult a testünk, nekiláthatunk a probléma megoldásának!

2. Próbálj ki valami frisset!

Először is érdemes elgondolkodni, nem mélyedtünk-e el annyira a hobbijainkban, hogy elfelejtettük, hogyan lehet őket felhőtlenül élvezni. Ez a veszély különösen fennáll bölcsészeknél vagy kreatív munkával foglalkozóknál, akik szakmai szinten is ugyanazt a tevékenységet végzik, ami a szabadidejükben feldobja őket. Ebben az esetben segíthet az, ha kipróbálunk valami újat. Nem, nem arról van szó, hogy hagyjuk el a komfortzónánkat, és nem is arról, hogy egy egész életen átívelő, új időtöltést találjunk. A lényeg csupán az, hogy legalább ideiglenesen kitegyük az agyunkat valami olyannak, amire még nem tud kipipálandó kötelességlistaként tekinteni. Segíthet például az, ha elmegyünk kirándulni, esetleg a szokásosnál többet találkozunk a barátainkkal, vagy kipróbálhatunk bármi olyan tevékenységet, amit a hétköznapok során többnyire hanyagolunk: elmehetünk színházba, meglátogathatunk galériákat, esetleg vehetünk pár koncertjegyet. A lényeg az, hogy olyan időtöltés legyen, ami eltér a megszokottól.

Ha nem szeretnénk teljesen új dolgokat kipróbálni, akkor szintén jót tehet egy ún. atipikus nap. Ha például gyakran eszünk étteremben, akkor ezen a napon próbáljunk meg főzni magunknak, vagy éppen fordítva. Egy kissé kavarjuk fel a rutinunkat, és nagy az esélye, hogy idővel hiányozni kezdenek majd a bevett szokásaink, és újdonsült lelkesedéssel tudunk viszonyulni hozzájuk. De eleve nem szükséges teljesen elhagyni őket, hiszen elég az is, ha a körítésen változtatunk. Ha például szeretünk írni, akkor jót tesz, ha nem ugyanabban a környezetben írunk hobbiból, mint ahol a szakdolgozatunkkal vagy a leadandóinkkal foglalkozunk. Üljünk ki írni a tópartra, esetleg egy hangulatos kávézóba, hogy az agyunk semmiképp se kösse össze a kötelességből való írást a hobbiból valóval!

3. Ne feledd, hogy a listák csak eszközök!

A fent leírt helyzetek különösen megviselhetik a megrögzött listázókat. Ez a tevékenység önmagában nem rossz, hiszen segíthet átlátni a napjainkat, programjainkat, azonban könnyedén rémálommá válhat. Ha például felírunk a nyárra 10 könyvet, amit szívesen elolvasnánk, akkor azon kaphatjuk magunkat, hogy dühösek vagyunk, ha egy nap nem volt időnk olvasni, vagy a szeptember közeledtével tudatosítjuk, hogy még mindig vár ránk 4 könyv, és ugyanott tartunk, mint ami elől az olvasásba menekültünk volna. Listázásnál fontos szem előtt tartani, hogy a lista nem törvény, csupán segédeszköz. Segíthet tisztábban látni a terveinket, de csak ha jól építjük fel.

Segíthet például az ún. levegő, víz, kenyér szabály. A lényeg, hogy az elvégzendő tevékenységeinket osszuk be a sürgősségük szerint. Levegő nélkül ugyebár csak pár percig maradunk életben, víz nélkül viszont már tovább, kenyér nélkül pedig akár hetekig is. A gyakorlat lényege, hogy a ráérős programjaink ne mosódjanak össze azokkal, melyekre a közeljövőben kerül sor. Ha például van egy nyár végi kirándulásunk, akkor ne tervezzük azt már júniusban is minden más rovására. Ez a megközelítés segíthet átláthatóbbá tenni az időbeosztásunkat, és elkerüljük általa azt is, hogy a betervezett szabadidős tevékenységeink a mennyiségük miatt szorongásba kergessenek. (Bónuszpont jár azért, ha a „kenyér” kategóriás címszavakat teljesen ki is húzzuk a listáról, és megtartjuk egy későbbire.)

A workaholizmus ellen éppen olyan nehéz lehet a küzdelem, mint a függőség bármely más formája ellen. Az erőfeszítést viszont mindenképp érdemes belefektetni, és segítséget se féljünk kérni, ha szükségünk van rá