A grófnak az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban betöltött politikai szerepvállalását és meghurcoltatásának történetét nem sokan ismerik részletesen, és a későbbi, az osztrák-magyar kiegyezésben és az Európa sorsát formáló 1878-as berlini kongresszus megszervezésében és döntéseiben játszott szerepének fontosságát még ma sem tudják elég pontosan meghatározni és megbecsülni. Andrássy Gyula jelenkori megítélése a politikatörténetben és a történelemkutatásban nem egyértelmű, vannak, akik szerint az egész Európát formáló, európai kaliberű, igazi magyar, hazafias érzelmű mágnás volt, mások szerint meg ez a minősítés nem teljesen érvényes rá, sőt a Monarchia külpolitikájának és nemzetiségi politikájának radikalizálódását és az egész birodalom első világháborúban bekövetkezett bukását is részben az ő számlájára írják.

Egy remek kiállítás

Ő az a felső-magyarországi régi nemes, nagybirtokos főúr, majd spanyol grand, akit távollétében 1851-ben ugyanaz a Ferenc József ítéltetett halálra és akasztatott fel jelképesen, aki 1867-ben miniszterelnökké nevezte ki. Micsoda idők, micsoda emberek! Az egykori forradalmárról, politikusról, az Aranygyapjas rend és a máltai lovagrend nagykeresztjének birtokosáról, számos rend és kitüntetés birtokosáról, az Andrássy családnak e kiemelkedően tehetséges tagjáról szól az a remek, az elmúlt fél évszázad egyik legkiemelkedőbb kiállításának is minősíthető időszakos tárlat, amely a Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeumában látható idén őszig. Rengeteg eredeti, helyben fellelt, helyreállított okmánnyal, csupa Szlovákiában eddig még soha nem látott ritkasággal van teli. Például az eredeti, névre szóló, Andrássy Gyulának adományozott Aranygyapjas rend és a máltai lovagkereszt királyi és pápai pátenseivel! Nagy ívűen megszerkesztett tárlat ez, s ami még fontos, hogy eddig e helyen ritkán látott, ma már teljesen természetes módon és igen dicséretesen kétnyelvű, szlovák-magyar feliratokkal van ellátva.

Az oszthatatlan birtok

Érdekesség, hogy még arról sincs teljes egyetértés a családtörténeti kutatók közt, hogy hol is született 1823. március 3-án III. Andrássy Károly és Szapáry Etelka harmadik gyermekeként ez az Andrássy Gyula gróf. A családtörténet írója és annak egyik legjobb korabeli ismerője, az Andrássyak bennfentes embere, Dr. Csucsomi, azaz Maurer Artur szerint Oláhpatakon (mai nevén Vlachovo) látta meg a napvilágot. Más kutatók szerint Kassán született, ottani keresztelőjére hivatkozva állítják ezt. Megint mások Tőketerebest adják meg szülőhelyként, amely ősi Szapáry-birtok, ahol a grófnak és feleségének végső nyughelye található. Ahogy azt a betléri kiállítás kurátora, Barczi Július egy nyár eleji vezetett tárlaton elmondta, a lényeg az, hogy a grófot gyerekkora Oláhpatakhoz és Betlérhez, az itteni birtokokhoz köti. Az Andrássyak korábban is jelentős birtokai III. Andrássy Károly Szapáry Etelka grófnővel kötött házasságával további hatalmas zempléni birtokokkal bővültek. Etelkának köszönhetően alakult ki egy hitbizomány, amely az öröklés rendjét szabályozta, oszthatatlanná téve a birtokot, amely Etelkának szinte élete végéig a saját tulajdonában volt, és ő maga is igazgatta a nagy vagyont. Ennek köszönhetően Andrássy Gyula akkor sem szenvedett hiányt anyagiakban, amikor emigrációban, saját vagyonától megfosztva kellett élnie. A vagyonelkobzások ellen is védett volt ez az anyai intézkedés. Egy ilyen, teljes jószágvesztés fenyegette Andrássy Gyulát például azért, hogy az 1848/49-es forradalom oldalán fegyverrel harcolt, de emellett a forradalmi kormány diplomáciai küldetéseiben is tevékenykedett, törökországi kapcsolatokat keresve járt Konstantinápolyban 1849-ben.

Regényes ifjúkor

A gyermek gróf eminens tanuló volt. Az Andrássy ifjak (Manó és Gyula) a sátoraljaújhelyi piaristáknál tanultak, Gyula később a pesti egyetem jogi karán is kiváló eredményeket ért el, akárcsak bátyja, Manó gróf egy másik egyetemen. Mint igazi reformkori ifjú, Gyula rengeteget utazott Európában, főleg a gazdálkodással, folyószabályozással, hídépítéssel, ipartelepítéssel kapcsolatos tapasztalatok, az új ipari technológiák, a tudományos fejlesztések, a korabeli Magyarországon ismeretlen sportok, a műtárgyak érdekelték. Andrássy Gyuláról Széchenyi István egyszer azt mondta – felismerve az ifjú gróf kiváló képességeit és tehetségét –, hogy „minden lehet belőle, még Magyarország nádora is”.

Ha nádorrá nem is nevezték ki, de miniszterelnök és külügyminiszter valóban lett belőle. De ne fussunk ennyire előre! Térjünk vissza Betlérbe, hiszen magának a betléri kiállításnak az a címe, „in effigie”, azaz „jelképesen”. Mi lett vele jelképesen? Hát, Bécsben kivégezték! Igaz, Gyula gróf helyett szalmabábot akasztottak fel, de maga az ítélet tényleges jószágvesztéssel járt volna együtt, ha Szapáry Etelka ki nem cselezte volna azt a hitbizomány tulajdonosaként! Andrássy Gyula gróf már a forradalom bukásakor megszökött Ferenc József bírái és ítélet-végrehajtói elől. Egészen Párizsig menekült, ott aztán hírét vette 1851-ben, hogy jelképesen kivégezték. A párizsi úri hölgytársaság emiatt nevezte el a grófot úgy, hogy a „szép akasztott” (le beau pendu). A korszaknak valóságos férfiideálja volt Andrássy Gyula, rendkívül szép arcú, kecses termetű, intelligens, okos, művelt, és még emigránsként is jó partinak, valóságos mágnásnak számított, így nem kellett kényszerből, hozomány miatt házasodnia. Még azt is megengedhette magának, hogy szerelemből nősüljön: 1856-ban Kendeffy Katinkát vette feleségül. Egy év múlva hazatérhettek, és Gyula gróf azonnal tevékenyen részt vállalt a politizálásban. Megyei és képviselői tisztséget csak 1861 után vállalt, a kezdetektől Deák Ferenc politikáját támogatta. Korábbi radikálisabb, királyellenes eszméit átértékelte, a nemzet és az ország haladása érdekében a kiegyezést látta megfelelő és járható útnak.

Európa jövője

Nemzetiségi kérdésekben is igen haladó szellemű politikus volt. Andrássy Gyula jó diplomáciai érzékkel megáldott, nagy műveltségű, megnyerő fellépésű, több nyelven beszélő, hatalmas vagyonnal rendelkező, haladáspárti magyar főúrként végül is odáig vitte, hogy Ferenc József koronázásakor ő töltötte be a nádor szerepét, Erzsébet királynét pedig ő maga koronázta. Ferenc Józseffel később olyannyira rendeződött a kapcsolatuk, hogy egymást kuzinnak, rokonnak szólították. Andrássy gróf bejáratos volt a királyi családhoz, a királyné pedig bizalmasaként, kitüntetett barátként kezelte őt és feleségét. Andrássy Gyula gróf egyik legnagyobb és legjelentősebb politikai tette az 1878-ban egy hónapig tartó berlini kongresszus megszervezése, előkészítése és az ott elfogadott határozatok megfogalmazása, kitartó munkával elért szerződés létrehozása volt. Ez a kongresszus közel 35 évig tartó békét és egyensúlyt hozott a birodalomba és annak határain, Európa délkeleti felén. Tulajdonképpen az első világháborúig visszaszorította az orosz nagyhatalmi törekvéseket, és ütközőzónát alakított ki a Balkánon, az Osztrák–Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom közt. Andrássy grófot olyan, Európa sorsát meghatározó személyiség is a bizalmába fogadta, mint Otto von Bismarck. Az akkor meghúzott határok létrehozták a délszláv nemzetállamokat, ám azok határait nem etnikai, hanem stratégiai és hatalmi alapon húzták meg, s ennek máig érezhető kihatása a balkáni népek közti nemzetiségi és vallási ellentét. Részben emiatt is változó gróf Andrássy Gyula politikai tevékenységének megítélése. Mindettől függetlenül a 19. század egyik legnagyobb, legtehetségesebb magyar főnemesét tisztelhetjük benne.

A gróf életét lehetetlen vállalkozás lenne pár oldalon elmesélni, csak néhány fontos pillanatát, helyzetét volt most lehetőség megmutatni. Mindenképpen csak ajánlani lehet azt a már említett kiállítást, amely most a Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeumában látható, és amit Barczi Július, Máté Tímea, Katarína Bányászová és Matúš Molnár készítettek. Jó hír, hogy idén ősszel ennek a kiállításnak egy változata Pozsonyban is látható lesz majd a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. Andrássy Gyula pedig ellentmondásos megítélése ellenére is a kétszáz évvel ezelőtt született, kiemelkedő egyéniségek közé tartozik. Petőfi Sándorral, Madách Imrével együtt!