A magyar gasztronómia egyik legjellegzetesebb és legfontosabb fűszere. A kalocsai és szegedi pirospaprika világszerte elismert, és a magyar gasztronómia nemzetközi hírnevét erősíti. Az őrlés és feldolgozás folyamatos fejlődése tette lehetővé a különböző pirospaprikák előállítását, beleértve az édes, csípős és füstölt változatokat is.

Fogyasztásának számos egészségügyi előnye van. A népi gyógyászatban például a megfázás és a nátha kezelésére is használták. A „forró leves” vagy „erős leves” forró alapléből, és sok-sok pirospaprikából állt. De gyakran használták a meghűléses tünetek enyhítésére a méz és paprika keverékét is. A pirospaprikában található kapszaicinnak köszönhetően ugyanis a fűszernek gyulladáscsökkentő hatása van, valamint elősegítheti az izzadást, és segíthet megnyugtatni az irritált torkot.

A 18. században a paprikáról úgy vélték, hogy hatásos lehet a kolerajárvány ellen. Legfőképp megelőzés céljából fogyasztották. Akkor persze még nem tudhatták, hogy a paprika magas C-vitamintartalma miatt fokozza az emberi szervezet ellenálló-képességét. A feljegyzések alapján egyébként malária ellen is bevetették.

A legendás szegedi paprika eredetileg csakis csípős paprika volt, csupán a 20. század elején találtak egy genetikailag eltévedt, nem csípős palántát, amelyet aztán tovább nemesítettek. Az összes mai édes palánta ennek az egykori különleges tőnek a leszármazottja.

A magyar paprika felhasználási lehetőségei szinte kimeríthetetlenek. Nem csupán fűszer készíthető belőle, hanem paprikaszószok vagy – krémek is. Manapság újfajta módokon is felhasználják: erre kiváló példa a fűszerpaprikamag-olaj, mely egészséges alapként szolgál pácokhoz, továbbá salátákhoz is használható. A fűszerpaprikamag-olaj nemcsak a vérkoleszterinszint szabályozására alkalmas, hanem magas antioxidánstartalma miatt gyulladáscsökkentő is.