Ha tájainkon az utca emberének feltennénk a villámkérdést, hogy soroljon fel hazai magyar költőket, valószínűleg azonnal rávágná: Tőzsér Árpád. Aztán kis gondolkodás után talán hozzátenne még két-három nevet, ha magyar tannyelvű iskolába járt. 

„Az irodalmár már úgy születik, hogy meg van verve egy olyan abnormális képzelőerővel, amely a normális embert nem szokta bántani. A normális ember él, szeret, dolgozik, mulat, ha módja van rá. Az író, és a költő azért ír, mert nem tud teljes életet élni. A képzeletében éli meg mindazt, ami hiányzik neki a teljes élethez” – mondta 2020-ban egy pozsonyi irodalmi rendezvényen, talán valamennyi művész nevében. 

Tőzsér Árpád 1935. október 6-án született egy kis faluban, Gömörpéterfalán. Ott kezdte az iskolát 1942-ben, és már akkor naplót írt. Később ezt a tevékenységet életműve szerves részeként, magas fokon űzi. 1944 áprilisában a második világháborús front közeledtével megszűnik az oktatás, így tanulmányai három évre félbeszakadnak. Ezt követően magyarországi iskolákban tanul, 1949-ben egy ottani gyermeklapban megjelenik első verse. 1950-től a magyar hatóságok nem engedélyezik a csehszlovákiai magyar diákok számára a magyarországi tanulást, így 1950 őszén a rimaszombati polgári iskola 4. osztályába (általános iskola nyolcadik osztály) kerül. A szlovák nyelvű oktatás jelentős kihívások elé állítja.

1951-től a komáromi gimnázium diákja, 1954-ben érettségizik, ez az időszak jelentős mértékben járul hozzá szellemi fejlődéséhez. 1952-től csehszlovákiai magyar lapok közlik verseit. Komáromban találkozik Zs. Nagy Lajossal, Koncsol Lászlóval, irodalmi műhelyt, vitafórumot működtetnek. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerez, ekkor már csehszlovákiai folyóiratok is közlik verseit, köztük az 1958-ban induló Irodalmi Szemle. A lap első számában jelenik meg egyik legjelentősebb verse, a Férfikor.

1960–1965 között a Hét szerkesztője, ezt az időszakot kétéves kötelező sorkatonai szolgálat vágja ketté (1960‒1962). Ebben a periodikában jelenik meg 1963-ban az Egy szemlélet ellen című vitaindító cikke, ami az irodalom valóságábrázoló funkciójának, a sematizmus írói módszerének kritikája, egyben meghaladási kísérlete. 1963-ban napvilágot lát első önálló verseskötete, a Mogorva csillag. 

1965–1971-ig az Irodalmi Szemle szerkesztője, a folyóiratnál induló fiatalabb nemzedék lírai kibontakozását segíti, ennek eredményeképp jelenik meg 1970-ben az Egyszemű éjszaka című antológia, Tőzsér előszavával. Az avantgárd költészet iránt érdeklődik, világirodalmi tájékozottsága gyarapodik, többek között Vladimír Holan, Zbigniew Herbert, Ezra Pound műveit olvassa, mindez pedig költészetének alakulására is befolyással lesz. 1970-ben a balatonfüredi Európai Költők Találkozóján megismerkedik Papp Tiborral, Nagy Pállal, Tolnai Ottóval. Megjelenik első értekező tárgyú kötete, Az irodalom valósága.

1971-ben elfogadja a nyitrai tanárképző főiskola meghívását, a Pedagógiai Főiskola adjunktusaként 1976-ig régi magyar irodalmat és irodalomelméletet tanít. A nyitrai időszak alatt elkezdett irodalomtörténeti tanulmányok kötetté összeállva 1984-ben jelennek meg Régi költők ‒ mai tanulságok címmel. 1976–1992 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, majd az Irodalmi Szemle főszerkesztője. 

A 20. századi közép-európai kisebbségi sorsot Mittel Ármin fiktív alakján keresztül reprezentálja, az irodalmi, bölcseleti tradícióval, valamint a mitológiával folytatott termékeny párbeszéd új esztétikai minőség kimunkálását célozza meg. 1982-ben lát napvilágot az Adalékok a Nyolcadik színhez, ami több szempontból is határpont; e kötetben jelenik meg Szenci Molnár Albert figurája; prágai tartózkodásának fiktív továbbgondolása, egyben a madáchi művel folytatott dialógus a Faustus Prágában című drámai költeményben csúcsosodik ki.

1992–2002 között a pozsonyi Comenius Egyetem adjunktusa, 2002-től óraadó tanára, emellett 2014-ig a Madách-Posonium szerkesztőjeként dolgozik, emellett sorra jelennek meg irodalomértelmező, publicisztikai írásai. 1995‒1999 között a dunaszerdahelyi Nap Kiadó négy kötetben adja ki válogatott műveit.

2015-ben a Kalligram Kiadó gondozásában megjelenik az Összegyűjtött versek 1963‒2012 című, reprezentatív kiadvány. Naplóit is közreadja öt kötetben, ezek még teljesebben mutatják meg azt a töprengő, intellektuális személyiséget, akinek minden vívódása, törekvése az emberi létezés megragadásának, megértésének irányába mutat.

A 2019–2021 között született verseket tartalmazó Suttogások sötétben című kötetéről tavaly ezt írtuk: „Az ember idővel kellően bölccsé válik ahhoz, hogy egy-egy múltbeli eseményt, illetve magát az életet is több perspektívából vizsgálja, az érme mindkét oldalát lássa. Tőzsér Árpád új kötete ilyesfajta szembenézésekkel van tele, amellett, hogy az olvasó részéről is igényel egyfajta érettséget, az élettapasztalatokkal egyenes arányban növekvő nyitottságot. A versek többrétegűek, de az is elégedett lehet, aki nem jut el az alsóbb rétegekbe. Aki pedig utánanéz a megannyi mitológiai, kultúrtörténeti, irodalmi, közéleti utalásnak, bekerül abba a bizonyos sűrű hálóba, az nagyon lassan halad majd előre – megtörténhet, hogy naponta csak egy-két verset tud elolvasni. Ami azt jelenti, hogy egy hónapig is cipelheti magával mindenhová ezt az alig 70 oldalas könyvecskét.“