Az ártatlan gyerekek, nők, férfiak és öregek lemészárlása és túszul ejtése kemény sértése a nemzetközi humanitárius jognak, sőt háborús bűn. Ugyanakkor a civilek kiéheztetése és bombázása, valamint egy társadalmi csoport kollektív büntetése is tiltott a nemzetközi humanitárius jog alatt, és háborús bűnnek minősül. Semmilyen atrocitás nem jogosít fel senkit arra, hogy háborús bűnöket kövessen el.

A szombati terrortámadás sokkolta a világot. A Hamász terroristái egy ünnepnapon kora reggel áttörték a világ egyik legjobban felügyelt védőfalát, és nemcsak katonai célokat támadtak meg, hanem ártatlan civileket is lemészároltak a Gáza menti kibucokban és egy zenefesztiválon, ami nem messze a Gázát Izraeltől elválasztó védőfaltól zajlott. A szociális hálón és a médiában hamar elkezdtek megjelenni a gyomorforgató jelenetek, amelyek a mészárlás során lejátszódtak.

Ahogy egyre jobb képet tudott a nyilvánosság alkotni arról, hogy mi történik Dél-Izraelben, úgy kezdtek megjelenni a szolidaritást nyilvánító, a Hamász terrorját elítélő megnyilvánulások a nyugati politikusoktól, celebektől, intellektuálisoktól és politikai kommentátoroktól, akiknek jelentős része feltétel nélküli támogatását üzente az izraeli kormánynak. Ezzel egy időben elindult a Hamász elleni harc a gázai fal mentén, valamint a kibucok felszabadítása. De ugyanakkor elindult a bosszú is a támadásért Gáza szőnyegbombázása formájában. Az izraeli katonaság ugyan kijelentette, hogy csak Hamász-célpontokat bombáznak, de a valóság az, hogy civil épületeket, kórházakat és klinikákat, mecseteket és UNRWA (az ENSZ Segély- és Munkaügyi Hivatala a Közel-keleti Palesztin Menekülteknek) által működtetett iskolákat zúztak porrá. Míg a nyugati önjelölt liberálisok és progresszívek javarészt tisztán látták, hogy a Hamász terrortámadása háborús bűnökkel járt, és jogosan elítélték azokat, addig az izraeli háborús bűnökkel szemben vakok voltak. Mintha nem tudták volna, vagy nem is akarták volna tudni a fellángoló háború kontextusát. Mintha a történelem szombat reggel 6:29-kor indult volna.

Pedig ha beleolvasnának a Haaretzbe, vagy utánanéznének annak, amit a B’tselem, a Breaking the Silence, Peace és más izraeli médiumok, illetve emberi jogi szervezetek, valamint az Amnesty International, a Human Rights Watch és az ENSZ mondanak, akkor talán éppen nem egy korrupt bűnöző által vezetett apartheidrezsimnek adnának feltétel nélküli támogatást. Ezek a szervezetek már évek óta arra figyelmeztetnek, hogy ha Izrael tovább folytatja Transzjordánia több évtizede tartó illegális megszállását, a nemzetközi jogot sértő telepespolitikát és a palesztinok etnikai és vallási alapú elnyomását, akkor a palesztinok közül is egyre többen lesznek, akik radikalizálódnak. Az, hogy Netanjahu kormányában a nyíltan a palesztin etnikum megtagadását és az arabok kiirtását hangoztató Bezalel Smotrich és Itamar Ben-Gvir vezető pozíciókat kaptak, csak további olajat öntött a tűzre.

Gáza egy nyitott börtön, de csak az ég felé, mert minden oldalon egy hermetikusan lezárt védőfallal van körülvéve. A tenger felől izraeli hajók zárják el az övezetet a világtól. Nincs kiút. Nem lehet menekülni. 365 négyzetkilométeren 2,3 millió ember él. Egy négyzetkilométerre 6301 lakos jut. Az Izraeli Védelmi Erők a háború kitörése óta 6000 bombát dobtak le Gázára. Fehér foszfort dobtak le civilekre. Elzárták a vizet, az áramot, nem engednek be üzemanyagot, élelmiszert és gyógyszereket.

Meghaltak a bombázásokban Hamász-terroristák és -terrorvezetők? Egészen biztosan. De ezzel egyetemben több mint 420 000 ember vesztette el otthonát, 1800 palesztint megöltek, közülük 500 gyermeket és 276 nőt, és több mint 6800 megsérült. És a földi támadás még el sem indult.

A palesztinok kollektív büntetése folyik Gázában, nyugati támogatással. Ennek komoly geopolitikai következményei lesznek.