„Kisújszállást nem nagyon jelzi a térkép. Itt nőttünk föl, nagyon egyszerű körülmények között. Nádfedeles vályogházban laktunk, a kútra jártunk vízért, nem volt televíziónk, hűtőszekrényünk, szerető családunk azonban igen.”

Amikor apja felvágta a disznót, kislányként ott volt mellette. „Néztem, hogy mi van ott bent. Érdekelt, hogy ez hogy működik.” A téli szünetben, míg mások hógolyóztak, ő Linnéről írt dolgozatot.

Osztálytársaival együtt levelet küldött Amerikába a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertnek. A borítékra csak annyit írtak rá: Szent-Györgyi Albert, USA, de választ kaptak, akárcsak Selye Jánostól, a Kanadában élő stresszkutatótól.

Kezelni a stresszt

Karikó Katalin ekkor tanulta meg, hogyan kell kezelni a stresszt, amely megölhet bennünket, de pozitív energiává is alakítható. Azt vallja, stresszre szükségünk van, de annak pozitív stressznek kell lennie, hogy izgatottak legyünk, várjunk valamit, s legyen értelme a munkánknak. „Önsajnálat helyett mindig a megoldást kell keresni, s azokra a dolgokra összpontosítani, amelyeken változtatni tudunk.”

Középiskolai osztályfőnöke („egy megkeseredett ember”) azzal fenyegette, elintézi, hogy Karikót ne vegyék fel egyetemre. Ez csak még szorgalmasabb tanulásra sarkallta őt. „Ha azt mondta volna, elintézi, hogy fölvegyenek, akkor csak hátradőlök a széken.”

Angolul például sokáig csak annyit tudott, hogy „the end”, amit a filmek végén látott kiírva. Aztán egy egész nyarat bezárkózva töltött Kisújszálláson, és két hónap alatt megtanult angolul.

Egyetemista éveiben ismerkedett meg a nála öt évvel fiatalabb Francia Bélával, akivel 1980-ban összeházasodtak, két évre rá pedig megszületett egyetlen gyermekük, Zsuzsanna. A névválasztás nem volt meglepő, a Karikó családban tizennégy generáció óta minden elsőszülött lány a Zsuzsanna nevet kapja.

Pénz a maciban

Karikó Katalin az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjában dolgozott, amikor létszámcsökkentésre hivatkozva elbocsátották. Harmincéves volt ekkor. Több helyre is beadta álláskérelmét, de kedvező választ csak az Egyesült Államokból kapott.

1985 nyarán hagyták el Magyarországot. Hivatalosan csak 100 dollárt vihettek magukkal, ezért eladták a Zsigulijukat, s az ezért kapott pénzt feketén átváltották, és bevarrták egy plüssmaciba. Ma már mosolyogva meséli, hogy két és fél éves kislányuk volt a csempész. Jegyük csak egy irányba szólt.

„Abban az időben nem volt kreditkártya, nem volt telefon, csak annyi pénzed volt, amennyit a bukszádban tartottál. Nekünk sem volt külföldi rokonunk, aki pénzt küldhetett volna. Csak magunkban bízhattunk.”

Sértettség? Ugyan már!

Senkit sem ismertek Amerikában. „Ott aztán bedobtak a mély vízbe, és gyorsan meg kellett tanulnunk úszni, különben mind alámerültünk volna.” Főnöke ajtócsapkodó stílusát nehezen szokta meg. „Az ember csak abban bízik ilyenkor, hogy majd jobb lesz, jobban megtanulunk angolul, a gyerekünk is megtanul angolul, s valahogy túlélünk. Az ember annyira kiszolgáltatott lesz, hogy kénytelen a tehetségére támaszkodni, s a legjobbat kihozni magából.”

Férje nem szakmabeli, nem a tudomány embere. „Azt szokták mondani, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Hát mögöttem meg a férjem van. Igazi superman, mindenhez ért, bútort készít, falaz, autót szerel. Mindig támogatott.”

Karikó Katalin nemcsak Magyarországon, hanem Amerikában is találkozott gáncsoskodókkal. Volt, hogy a műszereit és a könyveit kipakolták a folyosóra, lefokozták, feljelentették, az országból való kitoloncolással fenyegették, s még azért is felelősségre vonták, mert a laborban magyarul szólt az egyébként szintén magyar kollégájához.

De soha nem veszítette el a hitét, alacsonyabb beosztásban, csökkentett fizetéssel is dolgozott tovább, s a legnehezebb periódusokon is átküzdötte magát. Ma pedig azt mondja, nagyon hálás mindenkinek, mert az akadályok sarkallták még nagyobb munkára, enélkül elkényelmesedett volna, s ma nem tartana ott, ahol. Tüske, sértettség nincs benne. „Sértettség? Ugyan már. Ilyesmire nincs idő.”

Olimpiai arany

Karikó Katalin pályafutása sokáig kudarcok sorozata volt. Munkahelyeiről egy idő után elküldték, a kutatói pályázatokon nem nyert. Amikor kollégájával, Drew Weissmann immunológussal publikálni szerették volna úttörőnek hitt felfedezésüket az mRNS-kutatásról, a legtekintélyesebb tudományos folyóirat, a Nature azzal az indoklással utasította el a cikk közlését, hogy a felfedezés jelentéktelen („picike előrelépés”).

A lánya, Francia Zsuzsanna – Susan Francia – ekkor híresebb volt, mint ő, mert az amerikai evezőscsapat tagjaként a pekingi (2008) és a londoni (2012) olimpián is aranyérmet nyert, emellett pedig a sportág ötszörös világbajnoka.

Karikó Katalin utoljára tíz évvel ezelőtt maradt állás nélkül, s végül Európában, az akkor még szinte ismeretlen, internetes oldallal sem rendelkező, mainzi székhelyű BioNTech gyógyszeripari cégnél kapott munkát. Kilenc éven át ingázott Amerikából Németországba, de nem panaszkodott.

Soha ne hagyd, hogy mások döntsenek a sorsodról.

Nem zseni, csak kitartó

A Friderikusz Sándornak adott interjúban magyarázta el, milyen egy kutató élete. „Angolul úgy hívják a kutatót, hogy researcher. A search azt jelenti, hogy keres. A re meg azt, hogy újra meg újra meg újra.” Napjai állandó kísérletezésekből álltak. „Valami az eszembe jut, és akkor berohanok az egyetemre, és kipróbálom. Mindegy, hogy szilveszter vagy újév napja van. Akkor ráadásul könnyebb parkolni.”

Éjjel-nappal dolgozott. „Neumann János zseni volt, én csak szorgalmas és kitartó” – mondja magáról. Az mRNS-terápia fontosságát a Covid-járvány idején fedezte fel a szakma. Karikó Katalin 65 évesen vált híressé, s ma sorra tüntetik ki őt a világ tudományos akadémiái.

„Minden vakcinának, minden gyógyszernek, minden orvosi beavatkozásnak van mellékhatása. Az aszpirintől is meg lehet halni, de senki sem olvassa el a használati utasítást, hogy ez is megtörténhet” – nyilatkozta a Covid elleni védőoltásról és annak mellékhatásairól.

Azt mondja, tájékoztatni kell az embereket, mert a tudatlanságuk miatt vannak félelmeik. „Az átlagember nem tud eleget a tudományokról, ennek pedig mi vagyunk az oka, mert nem vagyunk annyira szexik, mint Kim Kardashian.”

Ügynökmúlt

Az életpálya ritkábban említett része, hogy 1978-ban a szocialista kémelhárítás ügynöknek szervezte be őt. Karikó Katalin 2021-ben megerősítette a Telexnek, hogy annak idején kényszerválasztás elé állították, és édesapjának az 1956-os forradalomban betöltött szerepére hivatkozva szakmai munkája ellehetetlenítésével fenyegették meg az akkor tudományos segédmunkatársként dolgozó fiatal tudóst.

„Tudtam, hogyan működik az a rendszer, féltem, ezért aláírtam a beszervezésre vonatkozó dokumentumot” – írta Karikó a Telexnek küldött nyilatkozatában.

Magyar vagy amerikai?

Friderikusz Sándor kérdezte meg tőle idén nyáron a Friderikusz Podcastban, hogy magyarnak vagy amerikainak tekinti-e magát. Az interjú vonatkozó részlete így hangzott:

FS: Haza nem csábították?

KK: Nem igazán.

FS: De nem is jönne?

KK: Nem. Az unokáim is már Amerikában vannak.

FS: Ön elsősorban magyarnak vagy amerikainak tekinti magát?

KK: Az amerikai az olyan, hogy jött valahonnan. Csak az indiánok voltak eredetileg is ott. Az első harminc évemet itt éltem Magyarországon. Számomra fontos volt, hogy magyarok vagyunk, magyarul beszélünk.

Ékszerek nélkül

Amikor a Nobel-díj odaítéléséről telefonon értesítették, először azt hitte, valaki viccelődik vele. A díj több mint százhúsz éves történetében ő mindössze a tizenharmadik nő, aki orvosi Nobel-díjat kapott. Az utóbbi években a szakmai elismeréssel együtt járt az anyagi elismerés is, ez azonban nem változtatta meg az életét.

„Nem az számít, hogy mit engedhetek meg magamnak, hanem az, hogy mire van igényem. Nem hordok ékszert, s ezek után sem fogok. Ilyenkor már nem változik meg az ember, és nem vesz fel drága dolgokat.”

Amikor az M5 riportere korábban arról kérdezte, mihez kezd a tudományos díjaiból befolyt pénzzel, azt válaszolta: „Minden pénzt, amit kapok, az oktatásra meg a tudományra fogom költeni.” A Széchenyi-díjjal járó 19 millió forintot például megosztotta a kisújszállási gimnázium, illetve a hátrányos helyzetű gyerekeket segítő Csányi Alapítvány között.

A világhírnév óta rengeteg interjút ad, sokat szerepel, de életük privát kulisszái nem változtak meg. „Ugyanúgy dolgozunk, a férjem mindennap elmegy munkába. Egy lakótelepen dolgozik, a fűtést és a melegvíz-szolgáltatást biztosítják a lakóegységeknek.”

Köszönet az ellenlábasoknak!

Tavaly decemberben a budapesti Semmelweis Egyetemen tartott előadásában azt üzente a fiataloknak: ha a rivaldafényt szeretik, akkor legyenek inkább színészek, mert a kutatói pálya ezt nem adja meg. De ha azt szeretnék, hogy örömteli legyen az életük, és azt akarják érezni, hogy tettek valamit az emberekért, akkor legyenek kutatók. Lehet, hogy nem lesznek híresek, de mindig tudni fogják, hogy jót cselekedtek másokkal.

Kitért arra is, hogy pályája akadályokkal volt teli.

Külön köszönetet mondok mindazoknak, akik annyi éven át próbálták megnehezíteni az életemet. Nélkülük nem lennék ma itt.

Karikó Katalin és kollégája, az amerikai Drew Weissmann az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztését megalapozó felfedezéseiért kapta meg a Nobel-díjat. A messenger (hírvivő) RNS-terápia a sejtjeinkkel gyártatja le a hatóanyagot, a kezeléshez szükséges fehérjéket. Ez a típusú terápia hasznos lehet a bőrrák egy veszélyes változata, a rosszindulatú melanóma kezelésében, s becslések szerint néhány éven belül mRNS-alapú vakcinák kerülhetnek piacra más betegségek gyógyítására, illetve megelőzésére is (például herpesz, AIDS, tuberkulózis, malária, Lyme-kór).