A kétnapos ünnepség november 2-i nyitórendezvényén a bejáratnál személyesen köszöntötte a vendégeket Csenger Orsolya iskolaigazgató és a pedagógusok. Geri Valéria, Kisújfalu polgármestere a rendezvény társszervezőjeként az önkormányzat nevében üdvözölte az ünneplőket és köszönetet mondott az iskola vezetésének, minden munkatársának. A pénteki, ugyancsak 18 órakor kezdődő program keretében kerekasztal beszélgetést tartanak az iskola egykori igazgatóival, Mészáros Zsuzsannával, Takács Évával és Kiss Máriával, valamint Kis Róbert egykori és Geri Valéria jelenlegi polgármesterrel, jelen lesz az egykori tanulók közül Richter Zoltán, Ravasz Júlia, Tóth Máté és Pinke Orsolya. Mindkét napon megtekinthető a harminc évet fényképeken bemutató iskolatörténeti kiállítás. Az ünneplők kézbe vehetik a három évtizedet felölelő kisfüzetet. A nyitónapon többször elhangzott, hogy az önkormányzat támogatása, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége helyi szervezetének akarata és a jó Isten gondoskodó keze tartja meg az iskolát. Az ünnepséget és a kiadvány megjelentetését téglajegyek vásárlásával 51 jóindulatú iskolabarát 1120 euróval támogatta.

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”

– ezt a Tamási Árontól vett idézetet olvashatta 1991 szeptemberében az iskola újranyitásakor érkező 36 tanuló és a szüleik. Most is ez a felirat fogadta az ünneplőket.

„Érdekességként mondanám, hogy a tanulók által bemutatott népi játékok is az elmúlt harminc évet idézik, ezeket az iskolaszünetben nagyon szívesen játsszák a gyerekek. Iskolánk már a 32. évében jár, ám két évvel ezelőtt a járványügyi intézkedések nem tették lehetővé a szervezést az akkori vezetésnek”

– hangsúlyozta Csenger Orsolya.

Az ünnepségen részt vettek a köbölkúti Stampay János Alapiskola képviselői, Rácz Elemér Kisújfalu egykori lelkipásztora feleségével Rácz Jolánnal, valamint Kis Jolán egykori lelkipásztor, Mészáros Zsuzsanna, Takács Éva egykori iskolaigazgatók, Tatár István Kisújfalu jelenlegi lelki pásztora. A kiállítás és a jubileumi kiadvány Fűri Erika, Geri Valéria, Kis Róbert, Kiss Mária, Mészáros Zsuzsa, Takács Éva és Tóth Valéria munkáját dicséri, amiért Csenger Orsolya mondott köszönetet. Rendkívül átfogó volt Kisújfalu egykori polgármesterének, Kis Róbertnek a helytörténeti előadása, a vele folytatott beszélgetés során megtudtuk, készülőben egy sokféle történelmi eseményre és apróbb részletre is kitérő helytörténeti tanulmány Kisújfaluról, amelynek részét képezi a helyi oktatásügy és az iskola története.

„Nem lehet református iskoláról beszélgetni anélkül, hogy kitérnék a reformáció napjára, 1517. október 31-ére, a reformációs folyamat kezdetére. Kisújfalu mindig az országos elöljáróság tulajdonában volt – Köbölkút, Kisújfalu, Bátorkeszi — általában egy uradalom volt. Még az 1700-as években is voltak olyan kisújfalusi szőlőtulajdonosok, akik Bátorkeszin laktak. Tehát ha ide ilyen református lakosság érkezhetett, valószínűleg Bátorkesziről ide telepített lakosság lehetett, mert 1650-ben már van egy összeírás, ahol Kisújfalun virágzó református eklézsiát tartanak nyilván. 1680-ban amikor jöttek a lengyelek felszabadítani a Bécset ostromló Habsburgokat, tönkretették a felszabadítandó területet, a templomot szétszedték, az egyházi berendezéseket ellopták. Ilyesformában Kisújfalun elpusztították a református templomot. 1700-ra a református papot elűzik, az iskolatanítót is, az egyházlátogatási jegyző kirendel egy katolikus tanítót”

– avatta be a jelenlévőket a történelmi eseményekbe Kis Róbert. Előadásában kitért arra is, hogy amíg nem volt tanító a református faluba, addig a pap tanított, ez a két szerep korábban jócskán összefonódott, vagy hozattak maguknak tanítót, ha meg tudták fizetni, amit néhány évre rá engedélyeztek is. A Szatmári béke után megint kezdődött a református papok, tanítók üldözése. Kisfújfalun emiatt 1732-re már nem volt pap, csak egy lévitának nevezett pap- vagy tanító növendék, akinek volt kijárási joga a faluból. A református gyülekezet tiltott volt, a szakirodalom árva eklézsiának nevezte. A környéken csak Madaron, Dunaradványon és Kamocsán lehetett református lelkészt és iskolatanítót tartani. A református árva eklézsia ellenére is életképes maradt a gyülekezet, mutatott rá Kis Róbert, majd hosszasan sorolta a Kisújfalun lévő lelkészek és tanítók nevét, beavatva a közönséget az iskolaépítés bonyodalmaiba. Elhangzott, hogy a helyiek mindig nagy hangsúlyt fektettek az iskola jó felszereltségére és az oktatás minőségére, az idősebb lányoknak és fiúknak gyakorlati képzést is tartottak. Nagy sikere volt a kivetítőn bemutatott korabeli történelmi felvételeknek.

Az egyik népviseletes felvétel láttán Csenger Orsolya örömmel megjegyezte, ilyen hiteles felvételek alapján varratnak majd közösségi összefogással népviseleti ruhát a gyerekeknek. Ne csak elődjeik dalait ismerjék, hanem annak népviseletét is. Geri Valéria, Kisújfalu polgármestere az emlékfüzetben találóan megjegyezte, az iskola újraindítása különösen nagy jelentőséggel bírt, mivel lakossági, szülői kezdeményezésre, összefogásuk eredményeként indulhatott újra. A község élén 2014-től álló polgármesternő hangsúlyozta, nem csak azon munkálkodnak, hogy megtartsák, de folyamatosan fejlesztik nevelési és oktatási intézményeiket.

2018-ban a magyar kormány és a Bethlen Gábor Alap támogatásával, a község hozzájárulásával korszerűbb, biztonságosabb környezetet teremtettek a gyerekek számára. Megújult néhány évre rá a számítógépes tanterem, az udvar és a kinti tornaterem. Nagy álmuk, hogy energiatakarékosabban működtessék az épületet.