Akármiről is szólt Rudolf Huliak jelöltetése a környezetvédelmi minisztérium élére, azt azért világosan jelezte, hogy a majdan felálló kormány egyszerre képes rossz viccként, cinikus taktikai húzásként és hatalmi sakkfiguraként kezelni a tárca ügyét. Huliak regnálása (várhatóan vagy szerencsére?) elmaradt, helyette pedig kaptunk egy „szalonképesebb” tárcavezetőt. Tomáš Taraba eddigi megnyilvánulásai ugyanakkor aligha hatnak megnyugtatóan azokra, akiknek az emberi jogok és a természetvédelem ügye legalább annyira fontos, mint sok más szakpolitikai téma.

Hogy pontosan mit fog jelenteni a nemzeti parkok „újradefiniálása”, amelyet Richard Takáč mezőgazdasági tárcavezetővel közösen emlegettek, azt körömrágva várhatjuk. Mindenesetre a Nagy-Fátra Nemzeti Park zonációjának eltörlése óriási kérdőjeleket vet fel. A felosztásra, mint köztudott, többek között a siketfajd védelme miatt volt szükség, amely miatt Szlovákia 2022 közepén már elvesztett egy pert az Európai Bizottsággal szemben. Nem nehéz kitalálni, hogy ebben az ügyben a „két lépést hátra” elve mit jelent az EU szemében. Taraba elképzeléseit abból lehet összesíteni, amit több fórumon elmondott. Így nyilvánvaló, hogy minél több erdőterületet szeretne a tárcája kezelésében tudni, emellett a helyi emberek jogos igényeire is rendszeresen hivatkozik (mi másra?). A környzetvédők és részben a parlamenti ellenzék eközben attól fél, a nemzeti parkok rendszerébe való belenyúlás valójában a védett területek csökkenésével fog járni, emellett pedig további büntetéseknek teszik ki az országot. Kérdés, mit lép majd valójában a kormány, különösen pedig Robert Fico miniszterelnök, aki ugyanakkor úgy tűnik, egyelőre nem igazán támogatja a minisztere által belebegtetett átalakításokat. Kódolt ellentét lenne ez a Smer és az SNS között? Kiderül.

Máshol azonban körvonalazódni látszik, miként válhat a tárca politikai eszközzé. Pár napja Taraba egy, a közösségi oldalra feltöltött videójában arról panaszkodott, hogy nem tudja leváltani egy, a minisztériuma alá eső intézmény vezetőjét – később kiderült, hogy Ján Jenčóról, a Szlovák Környezetvédelmi Felügyelőség vezetőjéről van szó. Hogy miért nem, annak egyszerű az oka: Jenčo védett státuszt kapott a rendőrségtől, amiért hozzájárult Marián Bošanský ügyvéd meggyanúsításához, aki meg akarta vesztegetni őt, hogy az Európai Bizottság bizalmas dokumentumaihoz hozzájuthasson. Tarabának nem tetszik a védett státusz – ahogyan egyébként Matúš Šutaj Eštok belügyminiszternek sem Ján Čurilla és a NAKA más nyomozói esetében.

A két eset részleteit most különösebben nem boncolgatva is világos, hogy az új kormány bizonyos kérdésekben rendkívül „érdekes” húzásokra képes, vagy legalábbis ilyesmikre készül. A műsor pedig még el sem kezdődött igazán. Hol is találhatóak ebben a történetben a siketfajdok és egyáltalán a jogállam? Nem sok ponton. Kivéve, hogy nem kényszerítik ki őket.