1939. október 28-án Prágában diáktüntetést szerveztek a Csehszlovák Köztársaság fennállásának 21. évfordulója alkalmából. A tüntetés egyben tiltakozás volt Csehország, Morvaország és Szilézia náci megszállása ellen. A demonstráción megölték Václav Sedláček péktanoncot, Jan Opletal 24 éves orvostanhallgató súlyosan megsérült, november 11-én pedig belehalt sérüléseibe. November 17-én a birodalmi kormányzó elrendelte a cseh egyetemek és kollégiumok bezárását. 1941 óta ez a nap a nemzetközi diáknap.

Az események 50. évfordulója alkalmából, 1989. november 17-én Prágában engedélyezett nagygyűlést tartottak a diákok, de már a meghívó szövegéből kiderült, hogy nem csupán Jan Opletalról szeretnének megemlékezni, hanem „a szabadságért és az igazságért akarnak síkra szállni”.

Tekintettel erre – és a korábbi prágai tüntetésekre – a biztonsági erők is készültek 1989. november 17-re. A tüntetés pénteken délután kezdődött Albertovban, a Károly Egyetem területén. A diákok Vyšehrad irányába indultak, este 6 után rövid megemlékezést tartottak Karel Hynek Mácha sírjánál, majd a menet letért az előre engedélyezett útvonaltól, és – kezükben gyertyával, jelszavakat skandálva – a városközpont felé vették az útjukat a demonstrálók.

A rendőrség este 8 körül lezárta a Národní třídát. A különleges egység tagjai, az úgynevezett vörös sapkások több tüntetőt megvertek és őrizetbe vettek. Két kordon közé szorították a tömeget, 600 ember megsérült, közülük heten súlyosan.

A rendőri brutalitásról szóló hírek gyorsan terjedtek, és az terjedt, hogy meggyilkoltak egy diákot, Martin Šmídet. Később azonban kiderült, hogy ez nem igaz. Még azon a hétvégén, 1989. november 18-19-én megalakult a Polgári Fórum (Občanské fórum – OF) Prágában, valamint a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (Verejnosť proti násiliu – VPN) Pozsonyban. Sztrájkba léptek a diákok és a színészek.

Mindenekelőtt a rendőri beavatkozás kivizsgálását követelték, később pedig már azt, hogy a kommunista párt adja fel hatalmi monopóliumát. Tömegtüntetések voltak Pozsony és Prága központjába, amelyek 1989. november 27-én kétórás általános sztrájkban csúcsosodtak ki – a lakosság háromnegyede vett részt benne.

A kommunista párt november 29-én elvesztette vezető pozícióját, ekkor fogadta el a parlament a Csehszlovák Kommunista Párt alapszabályának módosítását. A december 3-i első sikertelen kísérlet után Gustáv Husák köztársasági elnök december 10-én, vasárnap kinevezte a nemzeti egyetértés kormányát, élén Marian Čalfa miniszterelnökkel, nem kommunista többséggel.

1989. december 29-én a képviselők egyhangúlag Václav Havelt választották államfővé, és független képviselőket is beválasztottak a parlamentbe. 1990. június 8-án és 9-én tartották az első szabad választást.

(TASR, ú)