A kanadai rocksztár – aki decemberben koncertezik Pozsonyban –  kétségkívül az idei Fotóhónap húzóneve. Azok is betévednek az SzNF téri Művészetek Házába (Dom umenia), akik egyébként nem feltétlen lennének kíváncsiak a Fotóhónap tárlataira. Hétköznap délelőtt, röviddel nyitás után aránylag sok látogatóval találkoztam – márpedig, hacsak nem a megnyitót csípi el az ember, a Fotóhónap kiállításain hétköznap nem szoktak nyüzsögni az emberek.

Bryan Adams kiállítása Pozsonyban meglepetésnek számított: a szervezők október végén jelentették be, hogy a sztár két fotószériájából érkezik válogatás a város legfontosabb fotórendezvényére. S bár a show-bizniszben újabban trendi, hogy hírességek a képzőművészet világában találnak kifejezőeszközt kreatív energiáik számára – gondoljunk csak Nick Cave és Brad Pitt tavalyi szobrászdebütjére (a finnországi kiállításon az ausztrál énekes kerámia-, az amerikai színész nagy méretű alkotásokat állított ki), érdemes megjegyezni, hogy Bryan Adams már több évtizede elismert fotós. Készített hivatalos portrét II. Erzsébet királynőről, háromszor nyerte el a Lead-díjat, melyet a divatfotó műfajában osztanak ki, de – ahogy arról a pozsonyi kiállítás is tanúskodik – más műfajban is fotóz.

A Wounded (Sérültek) című széria nem szokványos portrékat mutat be: olyan brit katonákét, akik iraki, afganisztáni szolgálatuk vagy katonai gyakorlat során sérültek meg – és súlyosan. Tipikus katonasérüléseket látunk, olyan fiatal férfiakat, akiknek amputálták lábukat, kezüket, vannak, akiknek a fejét érte a sérülés, megint másnak arca szinte teljes felülete megperzselődött, deformálódott a bőre, és olyat is látunk, aki megvakult. A felvételek stúdiókörülmények között készültek, tehát a fotós kiragadja alanyait a környezetükből, egy fehér fal elé állítja őket, lényegében a semmibe – így semmi nem befolyásolja történetüket: a deformált, megcsonkított testre esik a fókusz.

És arra, hogyan tud a személy megküzdeni a hiány által rámért teherrel. Megrendítő felvételek ezek, melyek ereje abban rejlik, hogy elsősorban mégsem szánakozást váltanak ki a szemlélőből. Egy dologban ugyanis megegyeznek a képeken szereplő katonák: egyikük sem roskad magába. Bár testük örökre megváltozott, a lelkük egészséges maradt, sőt erőteljes, kész arra, hogy túllépjen az épség elvesztésének veszteségén.

Ezek a képek lehetnének ideológiailag túlfűtöttek – mondván, a hazát szolgáltuk, most büszkén viseljük a haza védelme során szerzett sebeinket –, valahogy mégsem hatnak úgy. Sikerül valami mélyen emberit megragadni: egy személyes történettel rendelkező egyént látunk minden képen. A katonák élete megy tovább, tudják, hogy más lesz, de van erejük, bátorságuk ahhoz, hogy ezt megpróbálják.

Az Exposed (Kitárulkozva) című sorozatot egy paraván választja el  az előzőtől – ezt átlépve teljesen más világban találjuk magunkat. Bryan Adams híres emberek fotósa is – többek között Mick Jagger, Pink, Reneé Zellweger és Amy Winehouse néznek ránk a falról, Sergei Polunin orosz balettművész balettpózban, az amerikai színész, Michael Shannon oxigénmaszkkal, Sir Ben Kingsley egy régi tévé előtt. Itt is a személyes mondanivaló, a portréalany története a mérvadó, és itt érvényesül annak előnye, hogy a lencse mögött is híresség áll – úgy érezzük, hogy az alanyok egy ismeretlen fotósnak nem tudnának kitárulkozni ilyen módon. Nem csupán egy-egy őszinte, véletlenül elkapott pillanatról van szó – a portréalanyok és mi is tudjuk, hogy a képek meg vannak rendezve, ahogy ezek az emberek is alkotnak egy képet magukról a nyilvánosság előtt. Bryan Adams portréi pedig pont ennek a két identitásnak a határán készülnek: a nyilvánosság előtt megjátszott kép, és az a mögött rejtőző személyiség határán. 

A kiállításra váltott jegy árán a Művészetek Házának 2. emeletén található másik két tárlatot is megnézhetjük: Stefan Oláh Zoológia című anyagát és a Global Peace Photo díjjal jutalmazott riporterfotók válogatását. A kiállítások november 30-ig látogathatóak.