November 18-án töltötte be életének 84 évét, ezen a napon került legyengült állapotban, hosszan tartó betegség után kórházba. Osztályfőnököm volt a vágsellyei magyar alapiskolában, így személyesen megtapasztalhattam, ahogy folytonosan küzdött, hadakozott a múlt rendszer diktatúrája ellen, zaklatták, megfigyelték. Miután belépett az osztályba, melynek ablakából a plébániatemplomra és a reneszánsz kastélyra nyílik kilátás, első lépésben levitette velünk a szürke kopott padokat az iskolaudvarra és különféle színekre festhettük azokat. Hasonlóan színesek és táplálóak voltak a történelemórái, a kötelező tananyagon kívül olyan történeteket hallhattunk, olyan könyveket olvashattunk, amire akkoriban nem nagyon volt lehetőség. Királyrévben született, majd a galántai magyar középiskolában érettségizett, végül a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán földrajz–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1961-ben került a Vágsellyei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába, ma Pázmány Péter Alapiskola és Óvoda. Nevéhez kötődik az első nyári ifjúsági művelődési tábor Őrsújfalun, amely a csehszlovákiai és a külföldi magyar értelmiség találkozóhelye volt, elindítója volt a táncházmozgalomnak. A Vágsellyén 1981-ben alapított Theátrum Irodalmi Társulást egy év működés után betiltották. Kezembe adta kislányként a könyvet: Sütő András, Anyám könnyű álmot ígér, ízlelgettem az ismeretlen szavakat, mondatokat, később már kerestem az újabb könyveit. Harcolt a magyar iskolák megszüntetése ellen, a romániai falurombolás ellen, aláírásokat gyűjtött a Csehszlovákiai Magyarok Memoranduma 1988-hoz. A folyamatos rendőri zaklatások, útlevele bevonása megviselte, de sosem adta fel. A csehszlovákiai magyar értelmiségi lét elnevezésű konferencia 1989. november 18-án valósult meg Vágsellyén, itt már jelen voltak a Független Magyar Kezdeményezés vezetőségi tagjai, lelkes szervezői. Több alkalommal adott interjút később, amikor 1991-ben Galántán megalapította az első magyar nyolcéves magángimnáziumot, 1995-ben kereskedelmi magánakadémiát hozott létre, 2000-ben elindította az első angol–magyar, 2004-ben az ötéves angol–szlovák magángimnáziumot, a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével jutalmazták. A minap Vágsellyén, egykori lakhelye közelében a kommunizmus áldozatainak, elszenvedőinek emelt emlékfalnál emlékeztek a lakosok az akkori forradalmi eseményekre, a dokumentumfilm vetítésekor Tóth Lajos is ott állt a kultúrház erkélyén és az egybegyűlteket bátorságra, összefogásra biztatta. Számomra mindig ott áll majd azon az erkélyen, ott áll majd azon a katedrán, velünk, bámész diákokkal együtt nézi a templom kupolájáról a napba szálló galambokat…

Nyugodjon békében.

Fia, Tóth Lehel fotóművész ma reggel azt mondta, békével távozott, temetéséről a család később intézkedik.