Talpig derék, európai ember volt
2023. 11. 26., v – 13:25
A november 12-én, 85 éves korában elhunyt Karel Schwarzenberget számos szál kötötte a (cseh)szlovákiai magyar világhoz is. Az egykori cseh kancellár és külügyminiszter szerepvállalása az ajnácskői római katolikus templom megépítésében már szinte mondaszámba megy, de sokan emlékezhetnek arra is, hogy mélyen elítélte és elvetette a Beneš-dekrétumokat.
Hunyák József volt ajnácskői polgármestert és A. Nagy László korábbi politikust kértük meg, idézze fel a Schwarzenberghez fűződő emlékeit, s emelje ki, miért volt jelentős személyiség a szlovákiai magyarok szempontjából is.
Az ajnácskői kapocs
„Amikor múlt vasárnap megtudtam a halálhírét, délután felhívtam a plébánost. Rendszeresen, vasárnaponként a szentmisén megemlékeznek bizonyos elhunytakról. Mondtam, hogy Karel Schwarzenberg lelki üdvéért ajánljuk fel a szentmisét, ahol röviden tájékoztattam a híveket, akik közül a szomszéd településekről is látogatják a templomunkat. A fiatal nemzedék már nemigen tudhatta, ki volt ő. Amikor a hívek az oltár elé járultak a szentáldozáshoz, Jakab Géza kántor elénekelte a tiszteletére a »Lelkem tehozzád vágy, ó, Istenem« kezdetű zsoltárt. Kértük a Mindenhatót, hogy amit csak lehet, tegyen meg érte, mivel sokat tett a hívekért, a hitért és a településért” – mondta el lapunknak Hunyák József, hogyan emlékeztek meg Ajnácskőn az elhunyt politikusról, akit egyszerűen csak „talpig derék embernek” nevezett.
Hogy 1991-ben eredetileg nem Schwarzenberget invitálták meg a Fülektől nem messze megbúvó falucskába, az ma már kevéssé fontos. Hunyák Józsefék Václav Havel köztársasági elnököt szerették volna megnyerni a templom alapkőletételére, ám mint utólag kiderült, neki a kérdéses napon Pilsenben kellett beszédet mondania. A programot Prágában Karel Schwarzenberggel egyeztették, akinek magyar felmenői is voltak, ajnácskői bort, töltött káposztát és más házi termékeket vittek neki ajándékba. Az egyik legnevesebb európai főnemesi család sarja nem sajnálta tőlük az idejét, és amikor kiderült, hogy a templom építéshez nem pénzt, hanem csak Havel utóbb lehetetlennek bizonyult látogatását kérik, gyorsan megegyeztek abban, ki fogja képviselni az államot a községben. „Mellette ültem, a vállára tettem a kezemet, s megkérdeztem tőle, mi lenne, ha ő képviselné az elnök urat Ajnácskőn. Erre ő megkérdezte tőlem, hogy ő is megfelel-e. Hát persze, hogy megfelel! Minden további nélkül!” – emlékezett vissza Hunyák József.
Az ajnácskői történeti szál emblematikus napján, 1991. szeptember 29-én Karel Schwarzenberg több más köztisztségviselővel megjelent a községben, ahol lapunknak is nyilatkozott. A Lovász Attila által jegyzett korabeli cikk szerint ezt mondta: „Számomra gyönyörű élmény volt ez a vasárnap, ritkán élhetek meg hasonlót. A község saját elhatározásából és főleg saját erejéből olyan célt állított fel magának, amit példaként említenék. A polgárok nem várták, hogy a kormány, a parlament vagy a köztársasági elnök cselekedjen helyettük. Azután, hogy évekig helyettük mások döntöttek, ez a kis falu bebizonyította, képes ekkora célokért is mozgósítani lakosait. Példaként állhatnak olyan községek előtt, ahol nincs iskola, egyéb infrastruktúra, megfelelő úthálózat. A tegnapi nap eseményeit óriási állampolgári tettnek minősítem.”
Ajnácskővel később sem szakadt meg a kapcsolata, a templom – amelynek megépítését anyagilag is támogatta – 1994. szeptember 10-i felszentelésén szintúgy megjelent, és beszédet mondott. Hunyák József és más helyiek ezután is találkoztak még vele, meghívást kaptak például a Schwarzenberg 70. születésnapján tartott ünnepségre, ahol helyi termékekkel köszöntötték, de találkoztak vele 2015-ben is, amikor a veterán politikus a Gombaszögi Nyári Tábor vendége volt.
A demokrácia mellett és a Beneš-dekrétumok ellen
A szlovákiai magyar politikusok közül A. Nagy László az egyik, aki régóta ismerte a volt kancellárt és külügyminisztert. Még 1989 előtt ismerkedett meg Schwarzenberg tevékenységével, aki német nyelvterületen, gyakorlatilag emigrációban élt. Az egyik németországi birtokán berendezett egy „információs központot”, illetve könyvtárat, amely összegyűjtötte a Csehszlovákiában kiadott szamizdatokat, illegális iratokat, köztük a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának anyagait is. Emellett anyagilag is támogatta a cseh és szlovák ellenzékieket, Szlovákiában például ezek közé tartozott František Mikloško és más katolikus, rendszerellenes személyiségek.
A. Nagy László hangsúlyozta, Karel Schwarzenberg minden alkalommal megemlítette, hogy családját rokoni kapcsolatok is fűzik magyar főúri családokhoz – illetve arra is büszke volt, hogy a 17. században az egyik őse tábornokként részt vett a törökök elleni harcokban, s így hozzájárult Magyarország felszabadításához.
„Nemcsak a történelmi Magyarországgal és a magyarokkal volt kapcsolata. Ahogy a szlovákiai magyarok, úgy ő is a Beneš-dekrétumok szenvedő alanya volt. Ezek alapján és egy speciális törvény, a lex Schwarzenberg alapján kobozták el a családja vagyonát, és tiltották ki őket Csehszlovákiából. Ezért sem meglepő, hogy részt vett Esterházy János nyomainak a felkutatásában” – utalt A. Nagy arra, hogy 2007-ben a cseh politikus közbenjárására találták meg Esterházy földi maradványait egy prágai tömegsírban.
„Figyelte a szlovákiai magyarok sorsának alakulását a későbbiekben is. Ezért sem volt meglepő, hogy amikor 2013-ban köztársaságielnök-jelöltként bejutott a második fordulóba, a döntő tévévitában elítélte a németek és a magyarok második világháború utáni kitelepítését és a Beneš-dekrétumokat is” – fejtegette A. Nagy László, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy talán épp ez a téma ártott neki a leginkább a kampány végén, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy végül nem ő, hanem Miloš Zeman nyerte a cseh államfőválasztást. Schwarzenberg 10 éve egyenesen úgy fogalmazott, Edvard Beneš a hágai törvényszék elé kerülhetett volna, ha a kitelepítésekre ma kerül sor – kiváltva ezzel egy sor cseh és szlovák politikus, köztük Robert Fico tiltakozását.
„Indokolt, hogy a szlovákiai magyarok nagy becsben tartsák Karel Schwarzenberget, mert példát mutatott a rendszerváltás előtt és után nemcsak a csehek és a szlovákok számára, hanem nekünk is” – vonta le a végső következtetést A. Nagy László.