Az olyan népszerű hegyszakaszokon, mint például a Kriváň válla vagy a Elülső-Szoliszkó keleti fala, nem lehet mostantól mászni – míg a boulderezés a TANAP teljes területén tilos lesz. A JAMES kezdeményezni fogja a látogatási rend felülvizsgálatát. Ez még hagyján, ám bosszankodhatnak a kutyatulajdonosok is, ugyanis a négylábú kedvenceket néhány kivételes helyszínen kívül mindenhonnan kitiltják a Magas-Tátrából – védve ezzel a vadvilágot, ami érthető szempont. Ha úgy tetszik, szigorodik a „sima” túrázás rendje is, papíron legalábbis szigorúbban kell magunkat a kijelölt ösvényekhez tartanunk, s csak bizonyos helyeken lehet maximálisan 25 méterre eltávolodnunk azoktól. Vannak persze egyértelmű turistabarát lépések is, így például két héttel rövidült az éves lezárás időtartama, s rugalmasabban van meghatározva a tartózkodás engedélyezett ideje is („nappali időszak” az eddigi szűkebb időkeret helyett).

Nyilvánvaló, hogy az elmúlt egy-két évtizedben van egy felfele ívelő divatja a kültéri sportoknak és szabadidős tevékenységnek Szlovákiában. Ez még akkor is igaz, ha ezeknek a dolgoknak – a Magas-Tátrában pedig különösen – több mint másfél évszázados hagyományuk van errefelé. Aki megfordul egy-egy frekventáltabb helyszínen (legyen az a Kriváň vagy a Csorba-tó, a Zobor vagy a Szitnya), az sokszor tömegekkel találja magát szemközt. S nemcsak azzal, hanem rossz esetben annak még mindig elkerülhetetlennek tűnő velejáróival: szeméttel, zajjal, minősíthetetlen viselkedéssel és így tovább. Vagy: láttam már sziklamászó helyen a fal réseiben elnyomott cigicsikkeket is. Van ezekben az esetekben valami elképesztő ellentmondás: a „tiszta” természetbe vágyunk, hogy valami csak ott található minőségben fürdőzzünk, miközben pont olyasmivel „szennyezzük” be, ami miatt felkerestük azt. S akkor még nem is beszéltünk azokról az esetekről, amikor például nem megfelelő képességű és képzettségű hegymászók halnak szörnyet azért, mert valamit benéznek a hegyen.

Szabályozásra tehát szükség van – nem mintha azok mindig következetesek és észelvűek lennének. Nemcsak Szlovákiában, hanem Magyarországon is előfordulnak olyan következetlenségek, érthetetlen tilalmak, amelyek egyenesen megkeserítik a természetjárás élményét. Erre vonatkozhat pl. a JAMES említett kritikája.

Mint oly sok közügynél, a kültéri sportoknál és szabadidős tevékenységeknél is a mindenkinek megfelelő kompromisszumra kell törekedni. A következetlen, akár irracionalitással dúsított igényekkel, vitákkal nem volna rossz, ha felhagynánk. A természeti kincsek értéke csak növekedni fog a 21. században. Pótolhatatlanságuk nyilvánvaló, sőt ahol lehet, növelni szükséges az élettereket. Ugyanakkor a saját testi-lelki igényünk számára is szükségünk van rájuk, akár a távolból, akár közelről akarjuk élvezni azt. Jó volna, ha egyszer majd teljesen ezen elvek szerint szerveződne a TANAP látogatási rendje s a látogatók habitusa is.