E mondat felett alaposan elrepült az idő vasfoga – mondhatjuk Rejtő Jenő után szabadon, szerencsére a megújulni képes napilapra, az idén 75 éves Új Szóra e megállapítás nem érvényes. Az első Csehszlovák Köztársaság idején több mint 600 magyar nyelvű sajtótermék jelent meg, vagyis nem az Új Szó a legelső, viszont 75 évével korelnök, és immár 34. éve piaci körülmények között jelenik meg.

A szakmai tudásra, a szemléletváltásra építve túlélte a rendszerváltást, a tulajdonosváltás(oka)t, és az egypártrendszer béklyóját levetve a napilap eligazodott a többpártrendszer Szküllái és Kharübdiszei között. Igen, a szlovákiai magyar pártok sorsát kiemelten kezelte, de ez érthető, ez máig igaz állítás még akkor is, ha egy-egy parlamenti választási kudarc után a magyar politikusok egyszeriben erős mediális ellenszélre panaszkodnak. Az Új Szó arculata 1989-et követően számos alkalommal változott, talán kimondható, minden ráncfelvarrása előnyére vált.

„Nem zörög a régi írógép. Nincs kézirat. Nem íródik címtükör. Nincs szedő a nyomdában” – írta 1998-ban a fájdalmasan korán távozott Madi Géza kiadásvezető. 1994 novemberében állt át a lap a számítógépes tördelésre, 2010 novembere óta pedig teljes egészében színessé vált az újság. Minden egyes példány az adott kor lenyomata, a régi lapszámokat átböngészve kiviláglik, mikor ment közösségünknek jobban, mikor rosszabbul. Sajnos, az utóbbiból volt a több, hiába, Közép-Európa a kalandvágyból otthonmaradók térsége. Volt, amikor a sajtó szabadsága is komoly veszélybe került. Erről tanúskodik két tiltakozó címlapunk is 1995 márciusából és 2008 márciusából.

A politikai keljfeljancsi, Robert Fico negyedik kormánya máris dühödten ostorozza a sajtómunkásokat. Az újságíró mindig olyan valaki, aki utólag mindent előre látott – írta Karl Kraus, a cseh származású osztrák író és publicista. Nos, mi nem szeretnénk az utólagos okoskodók hibájába esni, mindössze jelezzük, minden mérvadó napilap, médium nem csupán az összeesküvéselmélet-hívőkkel kénytelen felvenni a harcot, hanem az alantas emberi ösztönökre építő, mindig mindent mindenkinél jobban tudó populista politikusok hazugságcunamijával is. Az Új Szó évek óta két lábon áll, a nyomtatott példány mellett az online felülete is megkerülhetetlenné vált Dél-Szlovákiában. És természetesen ne feledjük az olvasót, a legfontosabb pillért sem. Fennmaradni, valljuk a kötéltáncossal, s amíg van olvasói bázisunk, van védőhálónk is.