„Egyáltalán nem ismert engem” – írja 1953-as memoárjában Gilot Picassóról. „ Azt hitte, pont úgy teszek majd, mint az addigi nők. Ez óriási tévedés volt. Nekem más terveim voltak.” Gilot Picassóval való kapcsolatáról szóló könyve megjelenését követően nemzetközi bestseller lett.

A fiatal festőaspiráns filozófiai, irodalmi és jogi tanulmányokat is folytatott, 19 évesen döntött amellett, hogy végérvényesen a képzőművészetek felé fordul. A Párizsi Képzőművészeti Egyetemen mestere Jean Souverbie volt, de a magyar emigráns festő, Rozsda Endre műtermében is tanult. 21 évesen ismerkedett meg a tőle négy évtizeddel idősebb Pablo Picassóval. Picasso aktuális szerelmét, a francia fotográfust, Dora Maart hagyta ott a fiatal lány kedvéért – Maar összeomlott, Gilot és Picasso tíz éven át éltek együtt. Bár nem házasodtak össze, két gyermekük született (Claude és Paloma Picasso). Ez alatt az időszak alatt Gilot-t többször támadta meg Picasso akkori felesége, az orosz balett-táncos, Olga Khokhlova, de Gilot Picasso agresszív, kiszámíthatatlan viselkedésének is ki volt téve. Az akkori közvélemény a festő furcsaságait – már amennyit sejteni lehetett róluk – egy zseni különcségeinek tudta be. Részben Gilot memoárjának köszönhetően mára már köztudott, hogy Picasso bántalmazta az élettársait és szeretőit.

Az is biztos, hogy a szakítást követően Picasso megpróbálta derékba törni a tehetséges Gilot karrierjét, többek között azzal is, hogy felszólította az összes műkereskedőt, akit ismert, hogy ne vásárolják meg festményeit. Gilot a szakításukat követő években valóban Picasso árnyékában élt, Picasso bosszúhadjárata hosszú távon azonban sikertelennek bizonyult. Gilot idén hunyt el, 101 évesen, nyolc évtizednyi festői munkásságot hagyva maga után. Nemcsak memoárja fogyott jól: nagy presztí-zsű galériákban állított ki, festményei minél tovább, annál magasabb árakon keltek el. Festészeti munkássága mellett több művészetelméleti könyvet írt, versesköteteket publikált és illusztrált, valamint táncelőadásokhoz készített díszlet- és jelmezterveket.

Ezzel a gazdag életművel ismerkedhetünk most meg Budapesten. A Műcsarnok tárlata a művész Európában valaha megrendezett legátfogóbb bemutatkozása, melyen nemcsak a festményei láthatók, hanem többek között egyedi papírmunkáit, akvarell- és tustechnikával készült alkotásait, sokszorosított grafikai eljárásokkal készített műveit, litográfiáit és monotípiáit is megtekinthetik az érdeklődők. A korai, még a pályaindulást reprezentáló művektől kezdve az életmű kései szakaszát jelentő 2016-os papírmunkákig Gilot művészetének főbb korszakai, témái és sorozatai mind felvonulnak a kiállításon.Olyan meghatározó momentumai villannak fel az életműnek, mint a kezdeti, még picassói korszakából származó drámai önarcképe, a legendás párizsi Mourlet Műhelyben készített egyik első litográfiája, az 1980-as évek monumentális lebegővásznai, vagy az 1990-es évek kiemelkedő fontosságú sorozatának, a Vándornak a darabjai, melyek hosszú idő után újra együtt láthatók.

„Gilot magába szívta az egész világot és ebből létrehozott egy saját univerzumot, amely hol figurálisabb, hol absztraktabb, de mindenhol megjelenik az elképesztő dinamizmus a képeiben” – fogalmazott a tárlattal kapcsolatban Kovács Krisztina kurátor, hozzátéve, hogy a művész soha nem akart senkinek megfelelni, sem művészeti csoportokhoz kapcsolódni, hanem a saját útját járta. A kiállításon különös hangsúlyt kap a művész táj-, alak- és mozgásábrázolása. Gilot égei-tengeri, szenegáli, indiai és amerikai utazásai, valamint a művész dinamizmusa a kiállítás vezérfonalát jelentik – hangsúlyozta a kurátor, kiemelve, hogy a francia festőművész egyedi világot hozott létre, ugyanis művészetében megjelennek többek között az avantgárd gyökerei, a picassói formákra való építkezés, az egyiptomi művészet formakincse, a japán tekercsképek, a görög kultúra lenyomata, valamint a mítoszok hatása is.

Gilot életművének egyébként magyar vonatkozása is van, köszönhetően a művész Rozsda Endre festőművészhez fűződő barátságának, melynek a tárlat szintén emléket állít. Gilot festményei eddig is jelen voltak a magyar művészeti színtéren: ennek méltó bizonyítéka, hogy a Műcsarnok szinte teljes kiállítási anyaga magyar magángyűjteményekből kölcsönzött művekből jött létre. Első budapesti kiállítása egyébként 2000-ben, a Várfok Galériában nyílt meg.