Melyik filmek/sorozatok voltak rád a legnagyobb hatással idén?

–  Dungeons and Dragons: Betyárbecsület – Önmagában a szerepjátékok világa meghatározó az életemben. Egy olyan univerzumot tár az ember elé, ahol egy kicsit másként megélheti a „belső“ énjét. Jó volt látni a filmvásznon a játék megelevenedését, s átélni külső szemlélőként mindazt, amit a játékban is olykor-olykor cselekvőként.

– Az alkotó – Elmosódik a határ a mesterséges intelligencia és az ember tudata/gondolkodása között. Manapság már egyre jobban része az életünknek az MI, s ez a film megpróbálja egy teljesen más köntösbe bújtatni a „gépet”. Élnénk a lehetőséggel, ha egy szerettünk elvesztésének pillanatában lemásolnák a tudatát és tovább élhetnénk vele úgy, hogy „robot“ lett? Természetesen az ő arcával.

– Gran Turismo – A film valós történetet tár elénk a filmvásznon, s nem titkolom, hogy számomra az utóbbi évek autósmozijának a csúcsa. Látszik a készítésnél az igényesség és a „megváltási“ szándék. A történetet szépen tölti fel az az adrenalin, amit a főhősön keresztül átélhetünk. Zseniális mozi lett!

– Haloványkék szemek – Talán nem is kell többet mondani, mint hogy Edgar Allan Poe… A krimi olyan szinteken megcsavarja a történetet, hogy az utolsó pillanatban is képesek vagyunk azt mondani, „na ne már!“

– Renfield – Drakula fanatikusoknak szinte kötelező „olvasmány“. Sokan negatívan vélekedtek már akkor a filmet, amikor megtudták, hogy Nicolas Cage lesz Drakula, azonban igazán jól hozta a vérszívó gróf karakterét. Akció, vígjáték, minimális horror, de egy biztos, a készítők igyekeztek a legtöbb Drakula „jelenségre“ odafigyelni, ami minőségben nagyon sokat hozzátett az élményhez.

Milyen zenét hallgattál 2023-ban?

– AWS – Siklósi Örs egy igazán meghatározó zenész/énekes volt a magyar rockzene világában, s korán itt hagyott minket. A költészete mélyen átitatva jelenik meg a dalokban, amiket a zenekar játszik. Minden jel arra mutat, hogy Stefán Tamás méltó utódja lesz, s tovább zakatolhat a hétköznapok dübörgésében az AWS.

– Paddy and the Rats – A zenekart néhány évvel ezelőtt véstem be a mindennapi listába, amikor egy fesztiválon láttam/ hallottam őket. A számtalan stílust keverő punkrock zenekar hiánypótló magyar viszonylatban.

– Leander Kills/Leander – Köteles Leander a magyar zeneipar egyik legtehetségesebb zenésze (szerintem). Rongyosra hallgathatom a dalait, akkor is futkos a hideg a hátamon.

– P. Mobil – Talán a P. Mobil mániát a szüleimtől örököltem. Nálam is minden dal két forint, s ha nincs mit hallgatni, akkor egyértelmű, hogy Rocktóber megy a háttérben. Havonta egyszer biztos megnézem „A legrosszabb koncertet” 1994-ből. Tudtak zenélni akkoriban és manapság már kevesen tudnak így.

– Karthago – Magyarország, sőt Európa egyetlen igazán legendás rockzenekara, akik a mai napig, azaz immár 44 éve változatlan felállásban zenélnek. Tisztelet, alázat, érték, minőség! Minden ami kell, ott van a Karthagoban. S természetesen leírhatatlan érzés a generációk pozitív találkozása egy jó bulin, mikor atyáinkkal tombolunk azon a bizonyos úton.

A legmeghatározóbb olvasási élményeid az évben:

– Neil Gaiman: Sandman – A Fumax Kiadó néhány éve elkezdte a Sandman képregénysorozatot díszkötésben kiadni, s a gyűjtő-szenvedélyem nem tud neki ellenállni. Tartalmas és nehéz olvasmány, még akkor is, ha képregény.

– Max Brooks: World War Z – Sokáig tologattam magam előtt, mire belevágtam, a filmet nagyon szerettem. A könyv egészen másként közelíti meg az eseményeket, olvasmányosságát az újságírói/riporteri stílus oldja fel.

– P.N. Elrod: Én, Strahd (egy vámpír emlékíratai) – Elmaradhatatlan olvasmány egy szerepjáték kedvelőnek. Strahd a Dungeons and Dragons meghatározó vámpír gonosza, aki Drakula gróf mintájára készült. A lelki vívódás a kárhozat világában, esetleg egy kis szerelemmel fűszerezve…

– Lewis Caroll: Alice Csodaországban – Nem egy igazán gyerekkönyv. A felnőttkori újraolvasás teljesen más értelmet ad a történetnek, amit Lewis Caroll tár az olvasók felé.

– Darren Shan: Démonmester – Darren Shan Démonvilág sorozata meghatározó volt tini koromban. Emlékszem, az utolsó könyvet pillanatok alatt olvastam el, annyira vártam, hogy megérkezzen. A Démonmestert nosztalgiaként olvastam újra.

Melyik filmek/sorozatok voltak rád a legnagyobb hatással idén?

–Barbie  Ez egy felnőtt mese, ägyhogy már az elején el kell fogadnunk a műfaj játékszabályait. De a rendező nem hagy túl sok gondolkodási időt, úgy süppeszt bele minket ebbe a kitalált világba, mintha a szánkba nyomna egy cukorkát. Aztán már csak szopogatjuk, élvezzük az elképesztő látványorgiát, a szándékosan túlzó, színes kulisszákat. Később pedig egyre több kérdés vetődik fel bennünk a világunkról.  

–A máme, čo sme chceli  Michal Kunes Kováč igaz történeten alapuló filmje egy négygenerációs család fájdalmasan induló szilveszteri buliját mutatja meg. Miközben az utcán Csehszlovákia szétválását ünneplik, a cseh – szlovák família alapjai megremegnek. Remek színészek sziporkáznak, köztük a mi Bárdos Juditunk, illetve most már Pecháček Juditunk. 

– Robbie Williams Nem vagyok Robbie-rajongó, mégis nagyon tetszett ez a róla szóló négyrészes dokusorozat a Netflixen. Ő a főszereplő, de a történet inkább a showbiznisz könyörtelen működéséről, a hírnévvel járó stresszről, a függőségről, a rettegésről és a magányról szól.

 -Mimi  Nálunk ritkán készül egész estés mozifilm gyerekeknek, hiszen az amerikai konkurenciával lehetetlen versenyre kelni. Mira Fornay rendező-forgatókönyvírónak ez nem is állt szándékában, de még csak nem is igyekezett hajmeresztő kalandokkal lekötni a kis nézőket. Berlini fődíjas filmje egy varázslatos mikrovilágba vezet minket, amely itt van az orrunk alatt.

-Műanyag égbolt  Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta felnőtteknek szóló egész estés animációs filmje egyszerre disztópikus sci-fi, szerelmi történet és road-movie. 2123-ban vagyunk Budapesten, amelyet hatalmas búra véd a külső hatásoktól, mivel az élővilág elpusztult. Az emberek kegyetlen törvények betartásával tudnak csak létezni ebben a burokban.  

Milyen zenét hallgattál 2023-ban?

– dEUS – How To Replace It  Ez egy angolul éneklő belga art-rock zenekar, 1994-ben alakultak, és azóta rajongójuk vagyok, nagyon egymásra találtunk. Bármit csinálnak, imádom, még akkor is, ha ma már inkább rádióbarát rockzenét játszanak. Az új albumot is azonnal beszereztem és rongyosra hallgattam. Tele van brilliáns zenei ötletekkel, szép dallamokkal, okos szövegekkel.

– Blur – The Ballad of Darren   Tavaly novemberben, amikor pár perc alatt elfogytak a jegyek a Blur idén júniusi Wembley-koncertjére, ezért gyorsan lefoglalták másnapra is a stadiont, senki sem sejtette, hogy a zenekar nyolc év után új albummal rukkol elő. Még ők maguk sem. A The Ballad of Darren elsősorban azoknak szól, akik együtt cseperedtek fel velük, még emlékeznek a britpop nevű zsánerre, de már másra vágynak – kevesebb bolondozásra, felnőttesebb attitűdre és egy kis életösszegzésre.

– Gorlo Volka – Titok. Talán a kedvenc hazai magyar zenekarom, élén egy karizmatikus frontlánnyal, Farkas Melindával. Minőségi indie-folk-popot játszanak, gyakori rockos elszállásokkal, okos szövegekkel, sőt, megzenésített versekkel.  A Titok a második albumuk, és jóval  kiforrottabb, kompaktabb, színesebb, kreatívabb az előzőnél, amelyet szintén nagyon szerettem.  A szövegeik pedig olyanok, mint egy-egy egzisztencialista novella.

– Sufjan Stevens: Javelin  Egy sokoldalú szerző-előadó, aki az utóbbi évek ambientes ésfilmzenés kirándulásai után visszatért a gyökerekhez, újra „klasszikus“ albumot adott ki, szabályosnak mondható dalokat írt, és nagyon jól tette – mondom ezt önző módon. Mert sajnos tudom, hogy egészségileg nincs jól, és hogy az emiatt érzett kétségbeesés, a jővő kilátástalansága ihlette ezt a szomorkás, letisztult lemezt, amely az eddigi életmű szintézisének is tekinthető.

– boygenius – The Record  Íme a gyengébb nem válasza a Crosby Stills and Nash trióra. Itt is három hatalmas tehetség fogott össze, hogy megreformálják az amerikai folk-rockot: Julien Baker, Phoebe Bridgers és Lucy Dacus. Az Egyesült Államokban  szupersztárok, nálunk kevésbé, úgyhogy megragadom az alkalmat a népszerűsítésükre – külön-külön is. Így együtt viszont háromszor olyan jók, úgyhogy remélem, nem ez volt az első és utolsó közös projektjük.

(A boygenius név kicsivel írandó hivatalosan is)

A legmeghatározóbb olvasási élményeid az évben:

–Tóth Krisztina –Ahonnan látni az eget 

 Kevesen tudnak annyi mindent besűríteni egy-egy rövid történetbe, mint Tóth Krisztina. Éleslátásával, finom humorával, a hétköznapi emberek problémái iránt mutatott érzékenységével ő lett napjaink egyik legjobb magyar írója. Minden megjelenése eseményszámba megy, és ez a kötet is remek lett, ha nem is felhőtlen kikapcsolódást, szórakozást kínál.

 – Stay Brutal! – 21 metáldal

Cserna-Szabó András íróról köztudott, hogy nagy metálrajongó, és a műfaj szakértője.  Most mégsem ő kért szót, hanem kollégáit biztatta arra, hogy fogalmazzák meg, mit gondolnak a metálról. Összesen huszonegy írót, költőt, műfordítót kért fel e nemes feladatra, akik küldthette bármit: novellát, tárcát, vallomást lemezkritikát, koncertbeszámolót. A beérkezett művekből pedig szerkesztett egy színes és „hangos“ kötetet.

Krusovszky Dénes – Levelek nélkül

Költőként is szeretem Kursovszky Dénest, de mostanra kiderült róla, hogy regényíróként is az első ligába tartozik. Ez a második regénye, tele van izgalmas, krimiszerű elemekkel, hiszen egy középiskolai tanár elkezd nyomozni, hogy megfejtse, miért pusztultak el a libatelep szárnyasai, miért hullnak le a fák levelei a nyár közepén. Akit eddig még nem foglalkoztatott a klímakatasztrófa, illetve nem tartott a társadalom lassú széthullásáról, az olvassa el ezt az elgondolkodtató, többrétegű történetet.

Pavol Rankov – A kis dunai háború 

A kortárs szlovák próza egyik legfontosabb alakjának megrázó erejű, sötét humorú, fotorealista és szürreális elemekből montázsolt kötete idén magyarul is megjelent, Vályi Horváth Erika fordításában. Amikor Rankov az eredetin dolgozott (amelyet ráadásul álnéven adott ki, mert kíváncsi volt, hogyan fogadják a kritikusok egy ismeretlen szerző művét), meglehetősen puskaporos volt a szlovák-magyar viszony, és a donbászi harcok is akkoriban zajlottak. Nehéz úgy olvasni a könyvet, hogy ne jutna eszünkbe az orosz-ukrán háború.

– Ljudmila Ulickaja – Az igazi nevem.

Kedvenc orosz írónőm idén nyolcvan éves lett. Ennek „örömére“ kiadott egy már-már zavarbe ejtően őszinte, szókimondó, kitárulkozó válogatást költői hangú naplójegyzeteiből, amelyeket 2019 végén kezdett el írni. Megismerhetjük élete fontos szereplőit, helyszíneit, eseményeit, de még a testén lévő sebek, forradások történetét is. A második részben két rövid novellaciklust találunk, amelyeknek első blikkre nincs közük az előzőekhez, de a végére rájövünk, hogy nagyon is van.   

Könyv

Seres László: Láger sztornó

Viszonylag sok holokauszttémájú könyvet (szépirodalmat) olvastam már, de ennyire „súlyos” talán még nem volt közöttük. Örültem, hogy rövidebbek a fejezetek, mert meg kellett pihennem közöttük, annyira a padlóra küldtek. És nem a háborús képek, bevillanások, sejtetések miatt, az egyéni megőrüléstörténet volt az, amit szó szerint fájdalmas volt olvasni.

Zene

Presser Gábor: Még 1 koncert

Sosem voltam óriási LGT- vagy épp konkrétan Presser-rajongó. Maximálisan elismertem a zenész munkásságát, sok-sok dalát ismertem, de sosem hallgattam „csak úgy” Presser-albumot, alig pár koncertjén voltam csak. Viszont a szeptemberi Arénáért azóta is hálát adok: ilyen elementáris koncertélményben még nem volt részem. Nem is keresnék jelzőket: bármilyen platformon, akár részleteiben is érdemes megnézni, zenetörténeti esemény volt.

Film

A menü

Életemben először jártam Michelin-csillagos étteremben, és néhány héttel később láttam a Ralph Fiennes főszereplésével készült filmet. Utólag örültem a sorrendnek, fordítva már nem biztos, hogy lett volna merszem a különleges gasztronómiai élményhez…

Melyik filmek/sorozatok voltak rád a legnagyobb hatással idén?

A Martin McDonagh rendezésében készült A sziget szellemei. Rajongok az ír rendező filmeiért, ám az előzőekhez képest ez kissé más. Egy sokkal megfontoltabb tempójú alkotás ez, fokozatosan bontakozik ki a cselekmény: egy furcsa barátság még furcsább története, ahol a szereplők sanyarú sorsa éles kontrasztban áll az idilli ír partvidékkel.

A titokzatos stylesi eset. Lichter Péter rendezte Agatha Christie regénye nyomán, egy önerőből készült magyar produkcióról van szó. Kollázsfilm, amely tökéletesen felforgatja a filmkészítés hagyományos elveit, mégis működik. A bajuszos belga detektív, Hercule Poirot hangja Mácsai Pál. A Vimeón és a Youtube-on is ingyenesen megnézhető.

Milyen zenét hallgattál 2023-ban?

A kultikus Shane MacGowan dalait, miután nemrégen elhunyt. Az ünnepekre a minden karácsonyi illúziónkat szétromboló Fairytale of New York-kal melegítetek be.

Jelenleg Adela Mede éteri zenéjét ízlelgetem, számomra ő a hazai zenei színtér friss felfedezettje. 

A legmeghatározóbb olvasási élményeid az évben:

A svéd klímaaktivista, Greta Thunberg nevével fémjelzett Klímakönyv. Vaskos kötet, több mint 500 oldalon több mint 100 szakértő magyarázza el azokat a jelenséget, amelyek összefüggnek a klímakrízissel. Nem csak tudományos tények hangzanak el, írók, filozófusok és őslakos vezetők értekeznek társadalmi állapotainkról és vizionálnak lehetséges utakat.

Egy (nem csak) gyerekeknek szóló verseskötet, a Szólj, ha kell egy barát. Egy antológiáról van szó, melyben kortárs skandináv szerzők legjobbjait gyűjtötte össze Patat Bence, aki a fordító is. Nagyszerű példája annak, hogyan lehet fontos témákról gyerekeknyelven írni. Olyanokról, mint a barátság, a halál és a klímaváltozás.

Melyik filmek/sorozatok voltak rád a legnagyobb hatással idén?

–  mozifilm: Oppenheimer

– sorozat: Csernobil

– film: Botrány

-(csak ennyi, ami említésre méltó mert sajnos kisgyerek mellett kevesebb idő jut hosszabb filmekre és nálam előnyben a valós történetre, eseményen alapuló filmek)

Milyen zenét hallgattál 2023-ban?

–    Madonna – de őt már 15 éve hallgatom 😊

–    és hogy megértsem a mizériát, napokig hallgattam a teljes doscográfiáját Azahriah-nak, bár nem győzött meg

–    Sting is örök kedvenc, idén sikerült a koncetjére is eljutni

A legmeghatározóbb olvasási élményeid az évben:

–    Mészáros Gyuri – A kifakuló világ könyve – hihetetlen számomra, hogy Ő ilyet írt

–    Boleslaw Prus – A fáraó (bőven idősebb a könyv mint én 😊 )

Melyik filmek/sorozatok voltak rád a legnagyobb hatással idén?

Szörnyű szokásom, hogy ha szeretek valamit, akkor azt újra és újra megnézem. Idén sem volt ez másképp, másodszor néztem végig a Dark sorozatot, ami szerintem a Netflix legjobb saját sorozata. Második nézésre még jobban is hatott, mint először, talán mert most jobban figyeltem és jobban összeállt a kép. Ha valaki elkezdené, kösse fel a gatyáját, bonyolultabb sztorit nem ismerek (de kreatívabbat sem).

A Bálna (The whale) bár nem lett a kedvenc filmem, nagyon jókor jött. Brendan Fraser keserédes karrierjét méltóképpen megkoronázta ez az alkotás, jó látni őt egy komoly szerepben, szem nem marad szárazon.

A South Park az egész életemet végigkíséri, így van ez gyerekkorom óta. A legújabb epizódot pont pár napja láttam, Trey Parker és Matt Stone nem tud nem brillírozni. „A South park a 21. század egyik legfontosabb művészeti alkotása“ – mondta Alföldi Róbert, neki pedig elhiheti mindenki, hogy ez így is van. Ha valakinek kimaradt volna az életéből, sürgősen pótolja, mert olyan tűpontos és vicces társadalomkritikáról marad le, amit máshol nem találhat.

Bármelyik évben megkérdeznék, hogy mit néztem, ott szerepelne a Sopranos (Maffiózók). Ez idén is így van, ha jól számolom, négyszer, vagy ötször néztem végig – bár volt, hogy megszakításokkal. Minden idők legzseniálisabb sorozatának gondolom, egy másodpercnyi üresjárat sincs benne. Ha egyszer úgy fogok szalonnát enni a konyhában, mint Tony Soprano, elégedett leszek az életemmel.

Jim Jarmusch a kedvenc rendezőm, egyedül a Broken Flowerst nem láttam tőle, ezt viszont pótoltam idén. Ez is nagyon tetszett, Bill Murrayt pedig még jobban szeretem, mint eddig.

Milyen zenét hallgattál 2023-ban?

Számomra a legmeglepőbb zenei élmény Lil Yachty új albuma volt, a Lets start here. A rappert nem pont a legigényesebb zenéiről ismertem, bár sosem volt vele nagy bajom, de nem is szerepelt a lejátszási listámon. Aztán megjelent ez az album egy furcsa, AI-által generált borítóképpel, és teljesen megváltozott róla a véleményem. A nagyon (egyeseknek talán túlzottan is) Pink Floyd-ra hasonlító lemez abszolút kedcencem lett, főleg az album első dala, a Black Seminole, amit ITT meg is tud hallganti az olvasó.

A magyar könnyűzene szerintem most éli fénykorát. Legalábbis az előző évtizedhez képest mindenképpen. Számomra pedig Beton.Hofi az abszolút kedvenc, talán nincs is olyan trekk, amit ne szeretnék tőle. 2023-ban az Óceán, Motel, Nullaközöd és a Tükörterem jelent meg tőle, ezek pedig mind gyakran szólnak nálam. A felsoroltakból az Óceán lett a kedvencem.

A DVA nevű zenekar egy cseh párból áll, akik egy kitalált nyelven énekelnek, számuk többségét improvizálják. Volt szerencsém őket élőben látni Prágában és nagyon jó élmény volt.

Az a baj, hogy rengeteg zenét hallgatok, így nem férne ki minden előadó és album, aki végigkísérte az évemet, így csak felsorolnám azokat, akik ott szerepelnek a Spotifyban elmentettek között: Marco Locurcio, Beatles, Hidden Orchestra, Chapelier Fou, DJ Shadow, Wu-Tang, Platon Karataev, Deva, Pogány Induló, David Bowie, Galaxisok, Mulatu Astatke, Rammstein, Serj Tankian, Kontrafakt, Mr. Oizo, Swans, TOOL, Goran Bregovic, Chopin, Beethoven, Snétberger Ferenc, Pink Floyd, Wardruna, Tyler The Creator és még sorolhatnánk.

A legmeghatározóbb könyvélményeim az évben:

Idén sajnos szinte alig olvastam, pedig a listámon több tucat könyv vár. Amiket azért idén sikerült befejeznem:

Hamvas Béla: Unicornus – gimi óta nagy csodálója vagyok Hamvas Bélának, az Unicornus pedig egy nagyon jó élmény volt. A misztikum, tudás, varázs és a kétely kísér végig minket minden egyes oldalon.

Neil Gaiman: Sandman – A képregényeket évek óta olvasom és a magam módján gyüjtöm, Gaiman pedig az egyik kedvenc szerzőm. A Sandmant még sok éve kezdtem el olvasni, de mostanra lett meg az összes rész, hatalmas, omnibus méretekben. Morpheus, az álom kalandjait végigkísérni nemcsak vizuálisan, hanem minden más szempontból is gyönyörű élmény. Bár kicsit csalok, az utolsó kötet még vár rám.

Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája – Szepes Máriától sokáig csak a Pöttyös Pannit ismertem, csak pár éve szereztem tudomást A vörös oroszlánról. Idén az említett műve volt rám nagy hatással, mindenkinek ajánlom aki a megnyugvást, a balanszot és a boldogságot keresi az életében.

Az utolsó nem olvasási élmény, annál talán több is. Pár hónapja nagyjából másfél órát tudtam beszélni Dragomán Györggyel, meglepetésemre pedig az ő életében még nagyobb szerepet tesz ki a videojátékok, képregények és mangák világa, mint az enyémben. Nagyon jó volt, a könyv pedig amit éppen most olvasok, az említett szerzőtől a Fehér király.

Melyik film/sorozat volt rám a legnagyobb hatással?

Ha a hollywoodi kasszasikerek közül kellene válogatnom, akkor egyértelműen Christopher Nolan Oppenheimer filmjét említeném. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen konverzációs dráma három órán keresztül úgy a moziszékbe szegez, hogy megfeledkezem a külvilágról. Bár Cillian Murphy nemegy Nolan filmben megfordult már, ez volt az első eset, hogy a teljes történetet, az egész filmet az ő szerepére építette a rendező és nagyon jól tette.

Ha a független filmekből kellene válogatnom, akkor számomra egyértelmű győztes Lukas Dhont Közel (Close) című filmje, ami ugyan 2022-es, de én csak idén jutottam hozzá. Valahol azt olvastam, hogy Dhont a belgák Xavier Dolanja, s azt hiszem, ez az állítás nincs is olyan messze a valóságtól. Rendkívül mélyen hatott rám a film, amely két fiú történetét meséli el. Abban a korban kezdődik, amit mindenki megélt és mindenki imádott. Amikor a barátság volt a legfontosabb az életben, amikor semmi más nem számított csak a közös gondtalan időtöltés, az ideális nyári vakáció, biciklizés. Aztán jön az iskola, jönnek a külső behatások, valahogy megváltozik a világ, vagy a világ akarja megmondani, mi a jó, s mi nem? Hogyan kellene élni? Mi a helyes és mi nem az? Majd a mindent mindörökre megváltoztató tragédia. Valaki szerint giccs, szerintem viszont az év egyik legerősebb filmes története.

A sorozatok közül – legyen az bármennyire giccses és amerikai – nekem a Morning Show harmadik évadját kell megemlítenem Jennifer Aniston, Reese Witherspoon és Billy Crudup – ő volt az abszolút kedvencem – főszereplésével. Bár az első néhány rész megtekintése után kételyeim voltak, hogy a forgatókönyvírók kicsit túllőttek a célon, az események fokozatosan beindultak, pontosabban visszatértek a realitás talajára. Mindig is kedveltem a szerkesztőségi életet megvilágító filmeket vagy sorozatokat, legyen az televíziós vagy napilapi szerkesztőség. A Morning Shownak köszönhetően betekintést nyerhettünk a csillogó, műmosolyokkal teli amerikai televíziózás hátterébe, amely ahogy azt sejteni lehet, tele van becsvággyal, gyűlölettel, lejáratással. Egy olyan világ ez, amelyben az őszinteség mellékvágányon van. Jennifer Aniston egyébként szerintem élete egyik legjobb alakítását adta a sorozatban, Billy Crudup pedig egyenesen zseniális volt, ezért ha másért nem, őmiattuk mindenképp megéri végignézni a hosszú téli estéken a Morning Showt.

A legmeghatározóbb olvasási élményeim:

Az egyik könyv, ami nekem idén nagyon betett, az a Nyugaton a helyzet változatlan volt Erich Maria Remarque-tól. Eddigi valahogy elkerült ez a regény, s aztán ahogy elkezdtek cikkezni a könyv alapján készült új filmfeldolgozásról, úgy döntöttem, elolvasom, még mielőtt megnézném a filmet – egyébként jól tettem, mert a film, mint az olyan sokszor lenni szokott, egyszerűen nem tudja visszaadni a könyv nyújtotta élményt, bármennyire is igyekeztek az alkotók.

Hátborzongató volt tudatosítani, mennyire aktuális tud lenni 2023-ban egy 1929-ben megírt regény. A politikai elit értelmetlen döntései az első világháborúban fiatal generációk életét tették tönkre, s ugyanezt látjuk most is, Ukrajnában. Csak éppen a kor, az ország és hadszíntér változott, de a résztvevők sajnos mindkét térfélen ugyanazok. Javarészt fiatal srácok, akik egyik nap még a gimnáziumban csajoznak, ökörködnek, próbálják kitalálni, hogyan tudnának ellógni az órákról, másnap pedig már azon veszik észre magukat, hogy egy csatamezőn rohannak széttépett emberi testek, bombarobbanások és puskalövések közepette, hogy leszúrjanak vagy kivégezzenek egy másik fiatal katonát, aki ugyanúgy nem tudja, miért van ott, és miért kell másokat megölnie. Bár itt némi különbség azért van, hiszen míg az első világháborúban igazán nem tudták, miért kell gyilkolni, addig az Ukrán katonák előtt teljesen nyilvánvaló, miért harcolnak: a hazájukat védik.

Ha valaki túl is éli a háború brutalitását, annak az élete örökké megváltozik, az már többé nem lesz fiatal, a traumából pedig soha nem épül fel. Még most is libabőrös a hátam, ha belegondolok abba, hogyan is ért véget Remarque regénye, s látom a szemem előtt azokat a fiatalokat, akik ezekben a pillanatokban is, amikor ezeket a sorokat olvassák, az ukrán fronton fagyoskodnak valamilyen lövészárokban, s a családjukra, barátaikra gondolnak, mindazokra, akikkel lehet már soha nem fognak találkozni. S mindeközben a politikai elit hátradőlve, kényelmesen magába gyűri a 82. bejglit, nem hajlandó háborúnak nevezni a civilek lemészárlását, diktátorokkal találkozgat mosolyogva vagy azt mondja, nem nyújtunk katonai segítséget. Segítsenek magukon azok a fiatal srácok a csatamezőn. Engem itt senki se zavarjon bejglievés közben. A fiatalok meg tovább harcolnak, mert valaki Moszkvában úgy döntött, harcolni kell.

A Nyugaton a helyzet változatlant korunk kötelező olvasmányává kellene tenni, hogy mindenki tudatosítsa, mi zajlik a keleti határainkon túl, s mindenki ráébredjen arra, hogy azt, hogy nyugaton a helyzet még változatlan, elsősorban az orosz agresszió ellen harcoló ukránoknak köszönhetjük.

Ugyanúgy mindenkinek a figyelmébe ajánlom volt kormányfőnk, Ódor Lajos Mindentudók kézikönyvét. Ez pontosan az a könyv, amely szerintem egyetlen háztartásból sem hiányozhat. A könyv inkább ahhoz járul hozzá, hogy jobban megértsük a körülöttünk levő világot, legyen az a vallás, az elöregedés, a világuniverzum, a számok, a matematika világa. Én elsőre végigolvastam – igaz még a szlovák változatát, mert magyarul még akkor nem volt elérhető –, s azóta már többször visszatértem egyes fejezeteihez, amikor pontosabb magyarázatra volt szükségem Google-böngészés nélkül. Le a kalappal, s csak bízni lehet abban, hogy Ódor Lajosnak lesz elég kedve és ereje és a folytatás megírásához.

Harmadik ajánlóként pedig nem tudom kihagyni az általam úgy közkedvelt sci-fi zsáner úttörőjét, mondhatni a sci-fi Bibliáját, ami nem más, mint Isaac Asimov Alapítvány-sorozata. A szerző születésének századik évfordulója alkalmából új fordításban jelent meg a teljes, hétrészes sorozat. Sajnálom, hogy már az utolsó könyv végén járok, mert Asimov világa hiányozni fog, de tudom, hogy még nagyon sokáig magammal fogom hordani. A sorozat sokkal érthetőbb, lehet izgalmasabb is és könnyebb olvasni, mint az egyébként ugyancsak zseniális Düne-sorozat Frank Herbertől. Ezért ideális kezdet lehet azok számára, akik csak most akarnak megbarátkozni a sci-fi, a megannyi bolygó és különböző galaktikus kultúra és konfliktus világával.

Milyen zenét hallgattál 2023-ban?

Mivel kedvenc együttesem, a londoni Jungle idén mutatta be új albumát, a Volcanót, nem csoda, hogy ezt hallgattam a legtöbbet. Ebbe a funk-soul kollektívába már a 2014-es debütalbumuk után beleszerettem, azóta figyelem ténykedésüket, s ha tehetem, a koncertjükre is ellátogatok, legyen az Budapesten, Berlinben vagy épp Milánóban. A Jungle az a csapat, amelyik a hihetetlenül ritmikus dalokat vizuálisan magával ragadó klipekkel tudja társítani, amelyekben a mozgás, a tánc és a ritmus van az első helyen. Ami pedig már-már a tökéletesség határára tolja Jungle-t, az az élő koncerteken nyújtott teljesítményük. A két zenész-producer-énekes, Tom McFarland és Josh Lloyd-Watson néhány másodperc alatt magukkal ragadja a közönséget, legyen szó egy kis klubhelyiségről vagy egy több ezer fős koncertről.

A klasszikus szituációs komédiák rajongója vagyok, amelyeket már-már terápiás jelleggel nézek egy nehezebb munkanap után. Ilyen sorozat az Office, amit lassan fejből fújok, ennek ellenére akárhányszor meg tudok nézni néhány részt és mindig jót mulatok. 

Idén végre megnéztem a Bates Motelt az elejétől a végéig. A sorozat alapjait Alfred Hitchcock Psychója adja, így értelemszerűen néha nyomasztó, néha ijesztő és néha dühítő. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek, aki szereti a műfajt és még nem látta ezt a 2013 és 2017 közt futó sorozatot.

Milyen zenét hallgattál 2023-ban?

Középiskolás korom óta a magyar alternatív könnyűzene rajongója vagyok és ez idén sem változott. A klasszikusok közül a korai Qumiby örök kedvenc, de ide sorolható a Kispál és a borz és a Hiperkarma is. Az új generációból abszolút kedvenc az Elefánt zenekar a maga kicsit pszichedelikus hangzásával. A Carson Coma új albuma, a IV. is jó lett, kicsit rockosabb, zörgősebb, mint az eddigiek, nekem bejön.

A legmeghatározóbb olvasási élményeid az évben:

Be kell valljam, nem vagyok nagy könyvmoly, de azért néhány könyv idén is a kezem ügyébe került. Hosszú idő után végre elolvastam Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című könyvét. Nagy kedvencem Ernest Hemingway, tőle a Vándorünnep került idén terítékre. Jelenleg Stephen Hawking Rövid válaszok nagy kérdésekre című könyvét olvasom. A legendás elméleti fizikus olyan kérdésekre ad rövid és érthető válaszokat, mint például, hogy létezik-e isten? Van-e élet a földön kívül? Túlszárnyal-e minket a mesterséges intelligencia? Az utolsó könyv – amit mindenkinek ajánlok úgy is, hogy még nem olvastam –, az Ondrejcsák Róbert Hogyan vesztette el Putyin Ukrajnát (Ako Putin stratil Ukrajinu?) című könyve. A szerző mindig egzakt adatokra, tényekre alapozza érvelését, ami manapság rettentően hiányzik a közbeszédből.

Melyik filmek/sorozatok voltak rád a legnagyobb hatással idén?

A Fehér Lótusz 2. évad

A Mike White által írt és rendezett sorozatnak már az első évada is nagy kedvencem volt fura karaktereivel, a 2. évad pedig még élvezetesebbre sikeredett. Ezúttal egy szicíliai luxushotelba vonul fel a látszólag díszes vendégsereg, ám most is kiderül, hogy szinte semmi nem az, aminek látszik.

– Fehér lovon fekete (Čierne na bielom koni)

Rasťo Boroš tarantinós beütésű, Rimaszombatban játszódó filmje képi világával és emlékezetes karaktereivel nagyon kellemes meglepetés volt. Milan Ondrík és Rebeka Poláková remek színészek, számomra már most kultikus az általuk alakított nem mindennapi páros.

Milyen zenét hallgattál 2023-ban?

Sade: Diamond Life

Sade: Promise

Az idei évem zenei szempontból a nosztalgia jegyében telt. Egyetemistaként nagy kedvencem volt Sade, és idén újra elővettem. Sade Adu fátyolos hangja, melankolikus előadásmódja semmit nem vesztett a varázsából. Legalábbis számomra.

A legmeghatározóbb olvasási élményeid az évben:

Julie Otsuka: Buddha a padláson

Egyike a legszebb borítójú könyveknek, amiket olvastam. Filigrán kötet, de kevés szóval is szívbemarkolóan mesél azokról a lányokról, nőkről, akik az 1900-as évek elején egy jobb élet reményében Japánban hajóra szálltak, hogy San Franciscóban partot érve férjhez menjenek egy ismeretlenhez, akit csak levelekből ismertek.

Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk

Jón Kalman Stefánsson: A mindenséghez mérhető

Az izlandi író a Menny és pokol-trilógiával lopta be magát a szívembe, idén a kétkötetes, nemzedékeken átívelő családregénye is hatalmas élmény volt. Stefánsson nagyszerű mesélő. Nagyon ért ahhoz, hogyan érintse meg az ember lelkét.

N. Tóth Anikó: A szalamandra mosolya

A könyv főszereplője a kincses, gyönyörű Selmecbánya, a város falai között barangolhatunk, s egy-egy remekbe szabott novellában felvonuló nőalakjaival évszázadokat vándorolhatunk az időben. N. Tóth Anikó írói hangja számomra egy kicsit rokon Stefánssonéval: léleksimogató. Mint az egyik novella kislány hőse mondja a tanító nénijéről: „fényes selyemszalag a hangja”.

Melyik filmek/sorozatok voltak rád a legnagyobb hatással idén?

Sosem voltam nagy film-, illetve sorozatimádó, és ez idén sem változott. Az animációs sorozatok közül viszont mindig is kedveltem a Family Guy-t és a South Parkot – bár az újabb évadokat nem követtem figyelemmel, inkább a régebbi epizódok közül mazsolázgattam.

Megnéztem a Frasier című sitcom legújabb évadából pár részt, de nem kötött le. Az eredetit imádtam régen, gondoltam, meglesem a rebootot, ám úgy gondolom, hogy a korábbi karakterek nélkül – kivéve Frasiert és Rozt – csak árnyéka önmagának a 2004-ben lezárult sorozat modern, újraindított változata.

Ha a dokumentumfilmek is számítanak, akkor legnagyobb hatást idén valószínűleg a BBC dokusorozata, a The Death of Yugoslavia mérte rám, amely a délszláv háborúról, illetve a konfliktus előzményeiről szól. Rendkívül tanulságos, mindegyik fél álláspontját bemutatja, beleértve a rengeteg brutalitást, cselszövést, háttérben zajló történéseket. Közvetlenül a háborút lezáró békeszerződés után készült, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Milyen zenét hallgattál 2023-ban?

Mivel jómagam basszusgitárosként is tevékenykedem, így lételemem az új dalok felfedezése, hiszen azon túl, hogy gyakorlásképpen eljátssza és megtanulja őket az ember, ötleteket is lehet belőlük meríteni. Meghatározó zenei élmény nálam 2023-ban a Kirinji nevű japán formációra való rábukkanás volt – a Horigome-fivérek által alapított banda tökéletesen ötvözi a popot a jazzes vonallal, miközben dallamvilágukból a funk sem hiányzik. Jamiroquai-on nőttem fel, ők határozták meg az ízlésemet, a Kirinji ugyanabban a ligában játszik.

https://www.youtube.com/embed/hNdZT-LFnYQ

Másik nagy muzikális leletem idén a jugoszláv funk-rock műfaja, illetve annak körbejárása és megismerése, ami bár csak lokálisan hódított egy-két szám erejéig, ennek ellenére dúskál a pörgősebbnél pörgősebb, eszméletlen gitár- és basszustémákkal átitatott gyöngyszemekben. Kiemelném a bosnyák Bijelo Dugme, a szlovén Boomerang és a macedón KIM zenekarokat, valamint a horvát Zdenka Kovačiček és a macedón Arian énekeseket, akik elképesztően alulértékeltek, még a saját hazájukban is. Josip Boček szerb gitáros Dinamit című remekműve szintén említésre méltó.

https://www.youtube.com/embed/QdVBTbuRbcA

https://www.youtube.com/embed/FrJZ8b0D2xQ

https://www.youtube.com/embed/JaZgbZR3eao

Mint ahogyan az előző években, úgy 2023-ban is rengeteget hallgattam egyik kedvenc zenekaromat, a francia L’Impératrice-t. Aki szereti a táncolós, néha melankolikus, ugyanakkor lüktető funky-t, annak bátran ajánlom őket, hiszen egyértelműen kiemelkednek a mai – számomra már túlzottan trash – popzenei felhozatalból. Kedvencem tőlük a Fou, az Anomalie bleue és a Submarine, de annyi fantasztikus dalt szereztek, hogy mind hangszerelés, mind zeneszöveg szempontjából szinte az összes albumukat érdemes végighallgatni.

https://www.youtube.com/watch?v=kGxOaDdg2kI&source_ve_path=MTc4NDI0

https://www.youtube.com/watch?v=wmYPpnjthkU

Másik hatalmas kedvencem az amerikai Chic diszkó-, és funkegyüttes: Nile Rodgers gitáros és Bernard Edwards basszusgitáros meghatározó zenei producerek, akik megannyi toplistás slágert hoztak össze. Ezen a vonalon indult el 1980-ban a belga Lio, aki hazájában csupán apróbb sikereket ért el. A Sage comme une image című daláról sokszor nehéz elhinnem, hogy szinte senki sem ismeri, mivel nálam sosem tapasztalt dallamtapadást okozott a kiváló gitár- és basszustémájával.

https://www.youtube.com/watch?v=Ew5lAFKkXAk

Végül bedobnám még az acid-jazz és jazz-funk műfajban mozgó japán Blu-Swing zenekart és Asako Taki énekesnőt, akiket szintén sokat hallgattam. A melódiák és a témák nagyszerűek, főleg akkor, ha lazítana az ember, netalán improvizálna valamit a hangszerén.

https://www.youtube.com/embed/Uv6KzCfRQgU

https://www.youtube.com/watch?v=H_soX_DpHKM&source_ve_path=MTc4NDI0

A legmeghatározóbb olvasási élményeid az évben:

Munkámból adódóan talán az egyetlen dolog, amit nem szívesen csinálok a szabadidőmben, az az olvasás, így e téren az élményeim finoman szólva is szűkösek. Tudom, sokak szerint ez műveletlenség, de ha tehetem, inkább pihentetem a szemeimet, és legfeljebb olyan videójátékokkal játszom, amik nem igényelnek különösebb odafigyelést; egyébként sem vagyok könyvmoly.