Miért most ülésezett a külügyi bizottság, mi történt a tárgyalás során, milyen eredménnyel zárult az ülés?

Az ülést úgy sikerült kezdeményeznem, hogy a házirendnek megfelelően megszereztem a bizottság tagjai egyharmadának aláírását az alá az indítvány alá, amely ezt a soron kívüli tárgyalást lehetővé tette. Az SaS-es és a KDH-s kollégák támogatták a kezdeményezésem. Majd arra kértem a bizottság elnökét, Marián Kéryt (Smer), hogy hívja meg az ülésre a külügyminisztert, Juraj Blanárt (Smer), aki részt is vett rajta. Szerettünk volna ugyanis Blanár miniszter úrnak teret adni arra, hogy megmagyarázza, miért nem csatlakozott ahhoz a 48 országhoz, amely aláírta az Európai Unió külügyi főképviselője, Josep Borrell nyilatkozatát. Ez a dokumentum elítéli, hogy az oroszok észak-koreai rakétákkal támadták Ukrajnát. Minden épeszű ember a konfliktus komoly eszkalációjának tartja, hogy Oroszország és Észak-Korea ilyen együttműködésbe kezdett. Az, hogy az agresszor Oroszországnak Észak-Korea segít abban, hogy a mi partner országunkban, Ukrajnában tovább gyilkolhassa az ártatlan embereket, olyan fejlemény, amely Szlovákia minden érdekével szembemegy. Szlovákia álláspontjából úgy tűnik, hogy egy ilyen világos eszkalációt, Oroszország és Észak-Korea által elkövetett szörnyű tettet nem tudunk elítélni. Mindezt pedig az ellenzékben úgy értékeljük, hogy veszélyezteti Szlovákia érdekeit. Ezért hívtuk tehát el Blanár urat az ülésre, ahol szembesítettük őt a tetteivel és magyarázatot követeltünk. Az ugyanis, amit a sajtónak mondott, mi szerint nem rendelkezik elegendő bizonyítékkal a rakéták észak-koreai eredetéről, illetve, hogy nem módosíthatta a közös nyilatkozat szövegét, egyszerűen nem állja meg a helyét. Sajnos Blanár úr nem élt ezzel a lehetőséggel, hanem az ellenzéket kezdte ócsárolni, illetve másokra mutogatott. Az USA 21 évvel ezelőtti Irak elleni támadásával próbált példálózni (az Irak ellen indított háború 2003-ban kezdődött és 8 évig tartott, szerk. megj.). Ebből kiderült, valójában nem tudja megmagyarázni, miért taszította Szlovákiát ebbe a szégyenbe. Azt gondolom, hogy a bizottsági ülés rá nézve nagyon rossz kimenettel zárult.

Az ülésen a külügyminiszter megindokolta bővebben a döntését ahhoz képest, mint amit korábban a sajtónak mondott?

Egyáltalán nem. Ehelyett teljesen összefüggéstelen, értelmetlen állításokkal támadta az ellenzéket. Így például azzal, hogy az iraki háborút is támogattuk. Ez természetesen nem igaz. Blanár nyílt hazugságokkal próbált érvelni. Így aztán nem hogy új információkat nem adott, a tárgyalt dolgok egy részéhez nem is szólt hozzá. Inkább politikailag próbálta kihasználni az ülést arra, hogy különböző üzeneteket fogalmazzon meg. Sajnos azonban a szégyen, ami a rossz döntése nyomán billogként égett az országra, a bizottsági ülés után is rajtunk maradt.

Mit gondol egyébként Blanár érveiről, amelyekkel azt próbálta meg alátámasztani, hogy Szlovákia nem csatlakozhat a nyilatkozathoz?

Azt gondolom, ezek az érvek tévesek. Az egyik érve az, hogy nem látott elég bizonyítékot arra, hogy az oroszok valóban észak-koreai rakétákkal lőtték Ukrajnát, a másik pedig az, hogy nem módosíthatta a nyilatkozat szövegét. Az utóbbi egy kezdőkre jellemző hiba. Az Európai Unió ugyanis többféle nyilatkozattípust használ, és ezek közül nem mindegyiket fogalmazzák a tagállamok közösen. Ebben az esetben ún. főképviselői nyilatkozatról van szó, amelyet a tagállamok nem módosítanak, hanem néhány napot kapnak arra, hogy eldöntsék, csatlakoznak-e hozzá. Ez nem gyakran használt eljárás, de nem is egyedi esetről van szó. Pár hónapja Venezuela kapcsán született egy ilyen nyilatkozat. Blanár úr szemmel láthatóan nem ismeri, mi a különbség a különböző típusú nyilatkozatok között. Az állítása, mi szerint a szöveg módosításának lehetőségével sérültek a jogai, a diplomáciai kommunikáció egy másik típusa esetében állná meg a helyét. Ebből is látszik a tapasztalatlansága. A másik érve, mely szerint nem látott elég bizonyítékot az észak-koreai rakétákkal való támadásra, szintén nem állja meg a helyét. Már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy november óta nyilvánosan is terjednek olyan információk, hogy több ezer konténernyi katonai eszköz került át Észak-Koreából Oroszországba. Szintén nyilvánosan elérhető forrásokban hetek óta terjednek olyan rakétákról készült fényképek, amelyeket korábban nem láttak Ukrajnában. Már a kérdéses nyilatkozat január 4-i kezdeményezésekor az USA nyilvánosságra hozta az értékelését, amely a rakéták roncsait Észak-Koreából származónak értékelte. Ezt az ukrán fél is megerősítette. Mindezek nyilvános adatok, és meglepne, ha nem lennének erre vonatkozó titkosított információk is. Természetesen én ilyenekkel nem rendelkezem, de a diplomáciai tapasztalatomból kiindulva elmondhatom, hogy ilyen esetekben általában titkosított információkat is megosztanak egymással a szövetségesek. Ha a miniszter úrnak ez sem volt elég, akkor felmerül a kérdés, hogyan lehetettek ugyanezen információk meg-győzőek 48 másik állam számára.Az USA-tól Csehországon át Új-Zélandig mindenkinek elegendő volt az információ, csak Blanár úrnak és magyar kollégájának, Szijjártó Péternek (Fidesz) nem. Itt kilóg a lóláb.

A külügyminiszternek, ha kétségei voltak, valóban kérhetett volna a szövetségesektől további információkat. A bizottsági ülésen önök megkérdezték tőle, hogy ezt megtette-e?

Ezzel a lehetőséggel szembesítettük Blanár urat, de erre nem válaszolt, egyszerűen ignorálta ezt a kérdést. Én azt is megkérdeztem tőle, hogy kiadta-e a szlovák titkosszolgálatoknak feladatul, hogy szerezzenek az ügyről információt, hiszen nekünk is vannak kapcsolataink Ukrajnában. Ugyancsak kíváncsi voltam, hogy a nyilatkozatról való döntése óta látott-e friss titkosszolgálati információkat, ezek meggyőzték-e őt. Blanár úr azonban ezek közül semmire sem válaszolt. Ebből számomra kiderül, hogy nincs is jó válasza ezekre. A nyilatkozat alá nem írása egy elkapkodott, átgondolatlan és buta döntés volt, amit racionálisan nem tud megindokolni.

Ön még milyen nyilvános bizonyítékokról tud, hogy Oroszország észak-koreai rakétákkal lövi Ukrajnát?

Az ENSZ-ben dél-koreai diplomaták még novemberben beszéltek az említett hadianyagot szállító konténerekről. Valószínűsíthetően ezekben voltak a kérdéses ballisztikus rakéták is. Aztán ott van az USA állásfoglalása is, az illetékeseik január 4-én tartottak a témában sajtótájékoztatót. Az észak-koreai rakéták ukrajnai becsapódását az ukrán főügyészség is megerősítette. Ugyanakkor itt visszautalnék arra, hogy egy külügyminiszteri döntésnek ezeken felül diplomáciai és titkos-szolgálati információkra is alapulnia kell. Blanár úrnak ez utóbbiakhoz van hozzáférése. És ismétlem, 48 államnak ezek az információk elegendők voltak ahhoz, hogy csatlakozzanak a nyilatkozathoz.

Mit gondol, miért így járt el a szlovák külügyminiszter?

Szerintem az ösztöne diktálja, hogy használjon ki minden olyan lehetőséget, amellyel az USA-ba rúghat. Ez ugyanis nálunk politikailag népszerű. A pártja elnöke, Robert Fico miniszterelnök például amerikai ügynöknek nevezte Zuzana Čaputová államfőt. Látszik, hogy nyíltan játszanak az amerikaellenes húrokon. Azt gondolom, hogy durván és nagyon csúnyán visszaéltek egy fontos biztonságpolitikai témával. Ahelyett, hogy Szlovákia érdekeit tartották volna szem előtt, és elítélték volna Oroszország és Észak-Korea ezen lépését, inkább megpróbáltak az USA-ba rúgni, hiszen ők indítványozták a nyilatkozatot. Én attól tartok, hogy ezzel nagyon durván a saját belpolitikai céljaikra használták fel ezt a tragikus témát.

Amikor a magyarországi újságíró kollégák aziránt érdeklődtek a magyar külügyminisztériumnál, a magyar kormány miért nem csatlakozott a kérdéses nyilatkozathoz, azt a választ kapták, a magyar kabinet álláspontja teljesen egybeesik a szlovák kormányéval. Ön szerint Blanár döntésében szerepet játszhatott, hogy egy platformra kerüljön a magyar kormánnyal?

Egészen biztosan igaz, hogy a magyar és az új szlovák kormánynak azonosak a külpolitikai ösztönei. Mindketten bizalmatlanok az USA-val szemben és az is igaz, hogy az ukrajnai orosz agresszió témájában mindketten szégyenletesen közel állnak Oroszországhoz. Eközben ignorálják, hogy az érdekünk az, ilyen esetekben mindig az áldozat oldalára álljunk, ne pedig az agresszoréra. Itt pedig szerintem a két kormány érdekei egybeestek. Ha azt kérdezi tőlem, hogy lehetett-e a két kormány között ebben az ügyben valamilyen együttműködés, azt én nem tudom. Blanár miniszter úr ezt egyébként tagadta, de nem mondhatnám, hogy az ilyen dolgok tekintetében bízom benne.

Milyen hatással lehet mindez Szlovákia nemzetközi megítélésére?

Potenciálisan jelentős következményei lehetnek. Az Európai Unió ugyanis egy olyan hely, ahol a játékszabályokat írják például az adózás, a gazdasági verseny, a környezetvédelmi ügyek tekintetében, de arra vonatkozóan is, hogy milyen gazdasági modellek várnak ránk. Ezek mind hatással vannak arra, hogy milyen mértékben élünk jól. A gazdasági kérdésekben minden tagállamnak más az álláspontja, amit Brüsszelben próbál érvényesíteni. És ennek így is kell lennie. Ha azonban egy országnak olyan rossz a megítélése, mint Orbán Viktor Magyarországának, vagy amilyen most Robert Fico miatt Szlovákiának, akkor azt az államot a többiek nem hallgatják meg. Miért is hallgatnának olyasvalakire, aki folyamatosan belerúg az unióba, aki az Európai Bizottság elnökét, Ursula von der Leyent kifigurázza? Ez utóbbit tette Orbán Viktor. Aki így viselkedik, az ugyan az unióban meg tud vétózni dolgokat, de nem tudja átvinni a javaslatait. Nem tudják tehát az uniós döntéseket úgy befolyásolni, hogy az legjobban segítse Magyarország, vagy adott esetben Szlovákia fejlődését. Ehelyett olyan kitalációkat terjesztenek, hogy az EU árt nekünk, ami természetesen nem igaz.