Az ott működő Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma adott otthont annak a kiállításnak, amely a Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület pályázatára született, Grendel Lajos munkássága által ihletett művekből készült. Közülük 55 fért el a falakon, vagyis kevesebb, mint a tavaly őszi dunaszerdahelyi premieren, a Csallóközi Múzeumban, ahol 82 alkotást láthatott a közönség, viszont a szelektálás kényszere egy kompaktabb anyag prezentálását tette lehetővé.

Az a tény, hogy az egész Kárpát-medencéből érkeztek művek a pályázatra (összesen 121 alkotótól), ékesen mutatja, mekkora lökést adhat az írott szó a képzőművészeknek. Sokan a Grendel-szövegekben bujkáló abszurditást ragadták meg, mások egy-egy hangulatot, megint mások pedig az író portréját készítették el saját értelmezésükben.

A pályázat apropóját az adta, hogy Kossuth-díjas hazai magyar írónk, akit a szlovákok is elismernek, és aki először nevezte el Abszurdisztánnak ezt az országot – a megnevezést később politikusaink is átvették, remek érzékkel –, tavaly lett volna 75 éves. És immár öt éve halott, azaz kettős évforduló volt 2023-ban.

A kiállításhoz egy szép katalógus is készült Miglinczi Éva művészettörténész jóvoltából, aki a Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület elnökeként a kiállítás kurátora volt, és a művek zsűrizésében is részt vett. Az ő megnyitóbeszédéből idézünk most. „A zsűri elé került alkotásokban a kritikai nézőpontok mellett rejtett hitvallások fedezhetők fel. A kiállító művészek akár a Grendel-művek filozófiatelítettségéből merítkeztek, akár a személyes, családi, történelmi életszituációkból táplálkoztak, az alkotások nem múltba révedők, hanem a jelenkor eszköztárával újrafogalmazott víziói a változás reményének. A kiállításon látható sokrétű művészeti-technikai ágak, látásmódok, mind egyközpontúak. Grendel Lajos irodalmi munkásságára reflektálnak, vagy Grendel-portrék. A tárlat nem adhat teljes körképet arról, hogy a képzőművészek miként látják Grendel alkotói periódusait, de a formák, a kifejezési módok mégis megérintheti a Grendel ’75 kiállítás képnézőit. A galéria első helyiségében a Grendel-művekre és a korra reflektáló művek láthatók. A kiállítótérbe lépve feltűnik a kiállított anyag sokszínűsége. Az alkotók tudatos átgondoltsága bontakozik ki a művekben, melyek nyolcvan százaléka az elmúlt egy évben készült a kiállításra. Gondolatokat és érzéseket tükröznek, s helyenként társadalomkritikai megfogalmazásokat láttatnak”.

A tárlaton nem hirdettek ugyan győztest, de Miglinczi Éva azért felhívta a figyelmet néhány konkrét pályaműre. A kassai Fecsó Szilárd alkotása, a Bejövő és kimenő üzenetek című installáció-fotókollázs például a szlovákiai magyarok szlovákosításának törekvését jeleníti meg. „A három egységből álló kompozíció első egysége hat, kisebb méretű fotókollázsában ismeretlen ismerősök alig felismerhető portréja, a második egységben arcképek egy nagy képben, már tömbösítve jelennek meg. A műtárgyegyüttes harmadik darabja egy fehér koffer, ez különböző információkat (levelek, jegyzetek, rajzok, történetek, újságcikkek, hivatalos iratok stb.) tartalmaz. Fecsó a kompozícióban tudatosan használja a fehér színt, mely fény és tisztaság jelképe, az új kezdetet de a gyász szimbóluma is” – hangsúlyozta a kiállítás kurátora.

A zsűri másik tagjának, Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költőnek Kopócs Tibor festőművész pályaműve tetszett a legjobban, amely szerinte az egész Grendel-univerzumot tartalmazza. „Tele van iróniával, a világ intellektuális látásával, kritikával, filozófiákkal, sztoicizmussal és az élet szeretetével. De ha az alkotója azt a címet adta volna a műnek, hogy A malomellenőr (Mészáros Sándor mondta egyszer Grendelről, hogy inkább néz ki kedélyes malomellenőrnek, mint írónak), Grendeltől függetlenül is lenne mondanivalója. Jelentése egzisztenciális, tehát egyetemes.”

A pozsonyi megnyitón egy harmadik zsűritag, Tóth László József Attila-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja is megosztotta gondolatait a hallgatósággal: „Grendel Lajos személyében köztudomásúlag azt a csehszlovákiai, szlovákiai magyar írót tisztelhetjük, aki a múlt század nyolcvanas éveiben elsőként törte át a kisebbségi létbe szorítottság falait, s vált az egyetemes magyar irodalom és irodalmi értékrend kanonizált, illetve kánonformáló alakjává. Talán kevesen tudnak róla, hogy az egy-két éve Párizsban franciául megjelent huszadik századi magyar novellaantológiában, melynek írásai a sakk köré összpontosultak, Grendel Ady Endre, Bíró Lajos, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Heltai Jenő, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Márai Sándor és Örkény István mellett egyedül képviseli a kortárs magyar prózát. Nemcsak munkássága és művei hatókörével lépett túl a kisebbségi, anyanyelvi közössége határain, melyekhez tartozását mindvégig tudatosan vállalta, hanem azzal is, hogy a szlovákiai magyar írók közt az első, akinek művei Európa számos országában, közel tucatnyi nyelven megjelentek”.

Tóth László kiemelte, hogy Grendelt a magyar, a szlovákiai magyar és a szlovák irodalom és közélet is a magáénak vallja, ami összmagyar viszonylatban is páratlan. „Teljes mértékben igazat adok Németh Zoltánnak, aki egyenesen három irodalom klasszikusának nevezte őt, azaz hogy »egyszerre három irodalmi közeg érezte őt a magáénak«.” Szerinte ez a kiállítás annak példája is, „hogy a képzőművészet egyetemes nyelvén és eszközeivel is hányféle megközelítése, értelmezése lehet írói világának, felfogásának, világképének. Vagyis itt, ebben a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma által, a róla elnevezett olasóteremmel együtt biztosított közösségi térben annak is tanúi lehetünk, milyen narratívával, és hogyan beszélhetjük el, és tehetjük magunkévá egymás történeteit – még ha azok egymástól bizonyos értelemben független valóságokat mondanak is el. Mert egy biztos: végigtekintve világunk mai állapotán, történésein, értéktévesztésein és értékvesztésein, értelmezési vitáin egyre több olyan eligazodási pontot találhatunk, amelyek napjainkban is irányt szabhatnának utunknak, döntéseinknek.”

Jarábik Gabriella, a tárlatnak április végéig otthont adó múzeum igazgatójője a megnyitón elmondta, hogy a következő hónapokban több tematikus rendezvénnyel is készülnek. A pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének oktatói, Dusík Anikó és Száz Pál például előadást tartanak diákok számára. Levetítik azt a dokumentumfilmet is, amelyben Tóth László beszélget Grendel Lajos műveinek szlovák fordítójával, Karol Wlachovskýval.