A választás második köre lesz perdöntő
2024. 01. 29., h – 18:35
Ha január második felében tartották volna az elnökválasztás első fordulóját, Peter Pellegrini kapta volna a legtöbb szavazatot 38,1 százalékos támogatottsággal. A második legtöbb szavazattal – 35,6 százalékkal – Ivan Korčok került volna a választás második fordulójába – derül ki a Focus közvélemény-kutató ügynökségnek a Markíza TV számára készített felméréséből.
Talán erre a két emberre számítunk a legtöbben, hogy ők kerülnek a döntőbe, s ők lesznek azok, akik közül az egyik az elnöki palotába költözik. De említsük meg azokat a jelölteket is, akik utánuk vannak! Štefan Harabin 10,9 százalékos támogatottsággal a harmadik helyen végezne a választás első fordulójában. Ján Kubiš 4,9 százalékot szerezne, Andrej Danko 3,3, Miroslav Radačovský 2,4 százalékot gyűjtene, Forró Krisztián pedig 2,3 százalékot szerezne. A többiek – Ján Drgonec, Beáta Janočková, Peter Kuťka és Marta Čurajová – 1 százalék alatt teljesítenének.
Mondhatnánk: számunkra nincs is tétje ennek a választásnak. Mégis csendesen kérdezem magamtól: és van? A válaszom egyértelmű igen. Igen, de nem csak azért, hogy tudtára adjuk a nagyvilágnak, hogy itt vagyunk és itt is maradunk. Nagyon ide kívánkozik Böjte atya minapi írásának talán két sora: „Sokan kérdezik, hogy hiszek-e a holnapban és a székely népem megmaradásában? Vajon ezer év múlva is fognak Csíksomlyón búcsút tartani?” A válasza pedig így hangzik: ,,Igen, hiszek a teremtő Istenben, és Ő is hisz bennünk, mert ha nem szeretett volna, meg sem teremtett volna bennünket, székelyeket. Akart bennünket, és nekünk adta a gyönyörű szülőföldünket.”
Úgy vélem, az Isten minket is szeret, ha nem így lenne, meg sem teremtett volna bennünket, felvidékieket, és meggyőződésem, hogy még nagyon sokáig akar látni minket a szülőföldünkön.
Ez az igazi kihívás a jövőt tekintve, ez az, amiért el kell gondolkodni, hogy merre is tartunk, és hiszem, hogy csakis a megmaradás felé mehetünk, ha tetszik, ha nem. A Szövetség párt elnökjelöltjének nincs esélye, azt tudjuk, ennek ellenére jó eredményt kell hozni a jövőnk érdekében. Rajta áll, hiszen ő a jelölt, hogyan tudja megszólítani, mozgósítani az itt élő magyarokat. Ez most az ő felelőssége. Sajnos a felmérések nem azt mutatják, amit látni szeretnénk, és ez nem a véletlen műve. Ez a számok egy hosszabb folyamatot tükröznek, és árulkodnak az elmúlt évtizedek eredményként elkönyvelt eredménytelenségeiről. Azt is mondhatnám: az elnök neve nem is annyira fontos, de az idevezető út az nagyon.
A mi felelősségünk pedig az, hogy ha tényleg itt akarunk maradni, akkor, ha tetszik, ha nem, támogatni kell. Mi se bújjunk ki a szerepvállalásból! Tudom, mindenki ezer okot találhat a kibúvóra, de keressünk eggyel többet a támogatásra! Aki keres, az talál, csak türelem, tolerancia és kitartás kell hozzá.
Tekintsünk csak vissza az elmúlt 3 évtizedre! Mennyit bántottuk saját magunkat, és mennyit bántottak bennünket! Sok mindent magunkkal cipelünk a múltból. A legfontosabb feladat, hogy ezeket a terheket, problémákat valahogy és valahol letegyük. Kikerülni nem tudjuk őket, de legyőzni igen.
Az elnökválasztás egy jó kiindulási pont lehet. Az európai parlamenti választásról most nem beszélek, de ugyanúgy jelzésértékűek lehetnek. Fontos, hogy a választásból számunkra megjelent eredményekkel majd jövőt építően tudjunk dolgozni. Itt az idő, hogy ezeket az eredményeket majd alaposan kielemezzék – és ebbe szakembereket is be kell majd vonni –, hogy a feltehetően 3 év múlva esedékes parlamenti választáson megjelenjenek az első fecskék, és beröpüljenek a parlament épületébe.