A két művészt 2023 májusa óta tartják fogva, ugyanis ekkor tartóztatták le őket a kettejük munkáját dicsérő „Finist, a ragyogó sólyom” c. darab miatt. A mű nem különösebb társadalmi jelenséget dolgoz fel, mint azt, hogy orosz nők százai veszik fel az iszlám hitet. Ez jellemzően úgy történik, hogy távkapcsolatot létesítettek szír férfiakkal, majd végül el is utaztak az országba. Szó se róla, fajsúlyos téma, ám a két orosz művész igencsek színvonalas módon dolgozta fel, rangos orosz színházi díjat is kaptak érte. Ez természetesen nem érdekelte az orosz ultranacionalistákat, akik a muszlim terrorizmus pártolását (sic!) és a feminizmust is számonkérték a darabon.

A két művészért számos társuk és a közvélemény is kiállt. Egyelőre hiába: akár hét évet is kaphatnak a „tettükért”. Tegyük hozzá: Berkovics korábban két verset is írt az Oroszország által két éve indított háború ellen. Az egyikben egy veterán nagyapa próbál hatni az unokája lelkére – míg a másikban a mariupoli színház oroszok általi szétbombázásáról írt, ahol valószínűleg százak haltak szörnyet. Ügyüket az is aktuálissá tette januárban, hogy Berkovics a január eleji meghallgatásán versben adta elő álláspontját a bírónak, ami szabad fordításban így végződik: „Könyörgöm önnek, emlékezzen a csodákra, a törvény summájára, / Csaknem rokon értelműek. Köszönöm, végeztem.”

Az eset egyike a legjobban medializált üldöztetéseknek, amelyek során orosz művészeket vegzál a putyini hatalom. Bűnük jellemzően a háborúellenes kiállás (esetenként a jelenlegi orosz állam kritikájával karöltve), de ahogy Berkovics és Petrijcsuk esete mutatja, a bigott orosz konzervatív elvárások „megsértése” is már börtönnel járhat. Adódhat a kérdés: hova tart ez az ország?

Mindeközben ugyancsak friss hír, hogy Moszkva szigorítja a börtönből verbuvált katonák szolgálatának feltételeit. Már nem kaphatnak „csak úgy” kegyelmet, miután leszolgálták Ukrajnában a szerződésben foglalt idejüket, s túlélték a rohamcsapatokban végzett tevékenységüket. Ez persze nem vonatkozik azokra a rabokra, akik azóta élve abszolválták az ukrán frontot. Ilyen szerencsében részesült a Vlagyivosztokba frissen hazatért Georgij Povilaiko, aki 2022-ben csekély 24 évet kapott egy 37 éves kétgyermekes anya megerőszakolásáért és megölésért. Háromhavi katonai szolgálat azonban neutralizálta a pedigréjét – noha ennek érthető módon nem mindenki örvendezik Vlagyivosztokban. A derék Georgij azonban nem az első nehézfiú, aki hasonló módon úszta meg az orosz börtönök otthonos világának túl hosszúnak ígérkező élvezetét. 2022 vége óta szinte folyamatosan érkeznek arról hírek, hogy a legrosszabb bűnözők gond nélkül kegyelmet kaphatnak, ha valahogy túlélik a frontot. Legutóbb például két egykori elítélt, majd Wagner-katona január 24-én valószínűleg megerőszakolt és kirabolt egy nőt Szverdlovszk környékén…

Gondolhatnánk arra, hogy a művészek üldözése és elítélése nem ugyanaz, mint a bűnözők szabadon való engedése – hogy ne keverjünk itt egymástól távol eső dolgokat. Ám mindez mégiscsak ugyanabban az államban történik, amely az elmúlt két évben bizarr represszív hatalmi logika szerint működik. Ezen nem változtat a fegyencek „katonáskodásának” szigorítása sem. Oroszországban ma a művészi szabadságért könnyedén járhat börtön. A bűncselekményért pedig szabadság.