A tatabányai sportcsarnokban a szurkolók pokoli hangulatot teremtettek, amelynek köszönhetően az utolsó tíz percben megremegett a luzitán játékosok keze, míg Imre Bence és Bartucz László klasszis teljesítményt nyújtva sikerre vezette csapatát. 

„Úgy volt eltervezve, hogy nyerjünk és mindenki mindent megtesz majd a győzelemért. Ha ehhez az kellett, hogy én lőjem az elején a gólokat, akkor így volt jó – mondta lapunknak a 12. percben már négy találatnál járó Szita Zoltán, aki megpróbálta megfejteni, mi történt a félidő utolsó tíz percében, amikor 13:10 után a vezetést is átvették a portugálok. – Ez benne van a kézilabdában. Ott olyan kisebb hibákat vétettünk támadásban, amit egyből megbosszultak a portugálok, és ennek köszönhető, hogy vissza tudtak zárkózni. De a legfontosabb, hogy nem törtünk meg, tartottuk a hátunkat, a végsőkig küzdöttünk és a végén meg tudtuk fordítani a mérkőzést. Az ünneplés fenomenális volt, sosem fogom elfelejteni” – tette hozzá a balátlövő.

„Szerettünk volna jól kezdeni, mert a norvégok ellen mindkét félidő elején beragadtunk. A félidő végére viszont visszajöttek a portugálok a mérkőzésbe, a szünet után pedig meg is fordították a találkozót. Akkor viszont a szurkolóktól és igazából minden játékostól jött egy olyan plusz, amivel nekünk is sikerült fordítanunk. Az öltözőben a mérkőzés elején és a félidőben is elmondta Chema, hogy mit vár tőlünk. Mikor hátrányban voltunk és időt kért, akkor is csak azt hangsúlyozta, hogy folytassuk azt, amit megbeszéltünk és az első 20 percben véghez vittünk. Belülről úgy éreztem, hogy ez után nagyon összeállt a védelmünk és nem sokkal később a támadójátékunk is. A mai napon nem lehetett más a vége, csak hogy mi nyerjük meg a találkozót” – foglalta össze Bóka Bendegúz, hogy mivel próbálta a szövetségi kapitány 18:21-nél felrázni a csapatot.

„Szita Zolit lökték meg a levegőben és oldalról ő esett neki a térdemnek. Remélem, nem komoly a sérülés. Nem érzem úgy, hogy nagyon nagy probléma lenne, csak nyilván kellemetlen volt. Ilics Zoran a helyemre beállva fantasztikus munkát végzett a második félidőben, de mindenki előtt le a kalappal. Az egész mérkőzés egy hatalmas hullámvasút volt. Elképesztő, hogy a végén így jöttünk ki belőle. Nem találom a szavakat. Biztosan visszanézzük, de most még nem ennek van itt az ideje – nyilatkozta az Új Szónak Ancsin, akit arról is kérdeztünk, hogy hová helyezné el pályafutásában ezt az ünneplést. – Ez vitt mindent. Volt szerencsém sok nagy mérkőzésen játszani és utána ünnepelni, de ehhez fogható nem volt. Amit gyerekként álmodtam, az most valóra vált. Kívánom, hogy mindenkinek így váljanak valóra az álmai” – zárta a bicegve az öltöző felé igyekvő jobbátlövő.

A magyar csapat 22:22-nél tudott egyenlíteni, de hogy ne legyen felhőtlen az öröm, Sipos Adriánt VAR-vizsgálat után piros lappal kiállították. „Nagyon kemény védekezést próbáltunk alkalmazni, de a határokon belül akartunk maradni. Úgy érzem, a kiállításom is csak egy meggondolatlan mozdulat volt. Nem néztem még vissza, de tudom, hogy eltaláltam az arcát. Nem volt szándékosság benne, de van ilyen. Azon kell dolgozni, azt kell folytatni, amit az első félidőben nyújtottunk – beszélt az ítéletről a magyar védelem vezére, aki a kiállítás miatt nem tudott azonnal csatlakozni az ünneplő társaihoz. – Sajnos meg volt tiltva, hogy bemenjek a csapathoz. Nem kívánom senkinek azt az érzést, hogy így, kívülről nézze a többieket. Ez volt talán a legnehezebb, de mikor bemehettem a fiúkhoz, az egy óriási öröm volt és nagy megtiszteltetés, hogy ott lehettem közöttük” – mesélte el a lelátón átélt érzéseit Sipos, akit elsőként a szövetségi kapitány ölelt meg, mikor csatlakozott az ünnepléshez.

A végjáték nem is alakulhatott volna szorosabban, három perccel a vége előtt 27:26 állt az eredményjelzőn. Ekkor már hosszú percek óta az egész lelátó talpon volt és érkezett a pluszerő a csapat felé. Amikor már mindenki azt gondolta, hogy mindent beleadnak a drukkerek, rendre rá tudtak még tenni egy lapáttal. Erre szükség is volt, hiszen másfél perccel a vége előtt Bodót kiállították, de az ihletett formában játszó Imre Bence emberhátrányban is betalált, majd az utolsó tíz percre remekül visszatérő, minden rutinját bevető Lékai gólja és természetesen a klasszis szinten védő Bartucz védései zárták a mérkőzést. A 30:27-es, kibrusztolt győzelemmel a magyar férfikézilabda-válogatott 12 év után újra kiharcolta az olimpiai indulás jogát.

Az ünneplés során a mérkőzés legjobbjának megválasztott Imre Bence énekelt, Bodó Richárd beatboxolt, Chema még a biztonsági emberekkel is selfizett, Bánhidi pedig az utolsó interjúja után a „most már kérek egy sört” felkiáltással indult el az öltöző felé. Utolsóként nem meglepő módon Imre hagyta el a mixzónát, akit a Magyar Kézilabda-szövetség illetékeseinek kellett kimentenie az újságírók közül, hogy csatlakozzon a rá váró csapattársaihoz az öltözőben a már zárt körben megkezdődő bulihoz.