Hogyan is gondolhatnánk, hogy komolyan fognak bennünket venni, ha nem állítunk saját jelöltet? Mutassuk meg, hogy itt vagyunk, erősítsük az önbizalmunkat és tudassuk mindenkivel, hogy nem lehet minket félvállról venni! Ezekkel a célokkal indokolta az Új Szónak adott interjújában még a választási kampány időszakában Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke és egyben államfőjelöltje, miért is indult az elnökválasztáson.

Forró az első körben a lehető legjobb eredmény elérésére összpontosított (négy százalékot tartott volna elfogadhatónak), hogy aztán a második körbe jutott jelöltekkel minél erősebb pozícióból ülhessen tárgyalóasztalhoz. Ahol arról egyeztetne, mit tudnak ígérni a versenyben maradt aspiránsok a felvidéki magyarságnak és a dél-szlovákiai régióknak.

A csillagállás is kedvezőbb volt most, mint az előre hozott parmenti választás idején. Hiszen ott még több magyar párt osztozott a szavazatokon, bár a Szövetségen kívüli tömörülések gyakorlatilag megsemmisültek. Ráadásul úgy tűnt, hogy a magyar kormány is nagyobb elánnal tolja Ficóék, mint a Szövetség szekerét. Most Forró volt az egyedüli magyar jelölt, és láthatóan végre a Szövetség is a sarkára állt Budapesttel szemben, hiszen Orbán Viktor nemcsak Peter Pellegrinit, hanem pár nappal később Forró Krisztiánt is fogadta a Karmelitában.

Forrónak igaza van abban, amit többször hangsúlyozott a kampány idején: „Amikor a közösségünk össze tudott fogni, akkor tudott eredményt elérni”. Még a mostani, csalódást hozó eredmény után is ezen az úton érdemes menni tovább. Törekedni arra, hogy a szlovákiai magyaroknak önálló, saját képviselete legyen pár hónap múlva az Európai Unióban ugyanúgy, mint majd remélhetőleg a legközelebbi itthoni parlamentben is. Egyszerűen azért, mert a szlovákiai magyarok az elmúlt évtizedekben megtapasztalhatták, hogy valójában csak önmagukra számíthatnak.

Öt évvel ezelőtt, amikor Bugár Béla indult a választáson, 3,1 százalékot szerzett. Akkor azt gyönge szereplésként értékelték. Most Forró Krisztián 2,9 százalékot ért el. Az áttörést jelentő eredmény ismét elmaradt tehát, bár kétségtelen, hogy a szombati voksoláson a tét korántsem volt olyan nagy, mint egy parlamenti referendumnál. Ráadásul az összes felmérés azt sulykolta, hogy egyértelműen Korčok és Pellegrini jut a második fordulóba, ergo, elveszett voks minden, másokra leadott szavazat.

Kérdés, hogy ez a 2,9 százalék önmagában mire lesz jó akkor, ha Forró ígérete szerint valóban tárgyalóasztalhoz fog ülni a versenyben maradt jelöltekkel, nyomatékosítva az érdekeinket. Azonban bármennyien is szavaztak most, a csaknem félmilliós szlovákiai magyarság megkerülhetetlen lesz a második fordulóban. Ez most az itteniek legfontosabb aduásza.

Ami pedig az előttünk álló időszakot illeti: ha valamikor, az európai választások előtt biztosan nem tenne jót, ha újabb belharcok ütnék fel a fejüket, viták uralnák a felvidéki magyar közéletet. Mindenkire szükség lesz a sikeres szerepléshez. Persze, valamikor majd elemezni kell, hogy miért nem sikerül rendre a szavazók megszólítása, mozgósítása, mert enélkül jól szerepelni nem lehet.