Az első gyermeküknél férjével hat hosszú éven át próbálkoztak, és a mesterséges megtermékenyítés mellett nemcsak a cisztás fibrózis, hanem a cukorbetegség is gondot okozott. Az első alkalommal a 30. héttől veszélyeztetett terhes volt, és a 35. héten született meg a kisfia. Szerencsére Marcela egészségi állapota már két hónappal a szülés után jelentősen javult.  

2022 márciusában egy új kezelésbe kezdett: 

„Ez egy csoda. Már egy-két tabletta után minden alapvető problémám megszűnt. Nem köhögtem, a tüdőkapacitásom 20 százalékkal nőtt. Bár a gyógyszerek már nem tudják helyrehozni azt, ami egy életen át károsodott, de megakadályozhatják az állapotom romlását. A tüdőm és a hasnyálmirigyem sem károsodott tovább.”

Egészsége ilyen jelentős javulása tette lehetővé, hogy a második baba egyáltalán szóba kerülhessen.  

„Természetes úton estem teherbe és szinte azonnal. Meglepődtünk, hogy milyen gyorsan történt. A gyógyszereknek köszönhetően, amelyek a cukorszintemet is befolyásolják, az értékeim elkezdtek rendeződni, és egyre közelebb kerültek az egészségeshez. Még mielőtt teherbe estem volna, a diabetológusom le akart venni az inzulinról. Ennek következtében az első trimeszterben nagyon alacsony volt a cukrom, a negyedik hónaptól kezdve pedig őrülten emelkedni kezdett” 

– mesélte az anyuka.  

Második terhességének 35. hetéig nem voltak komolyabb nehézségei, és nagyobbik fiát is gond nélkül el tudta látni. A helyzet csak idén húsvétkor vált bonyolultabbá: légzése napról napra rosszabb lett, jobb lába pedig bedagadt. Bár minden vizsgálat eredménye negatív volt, az antibiotikumok nem használtak, és amikor egy hét után még mindig nem érezte jól magát, és a babájánál tachycardiát állapítottak meg, kórházba került. Még aznap este, április 23-án újabb taggal gyarapodott a család.  

Mivel Marcela még mindig cisztás fibrózissal küzdött, a cukorbetegsége és a fertőzés miatt a második szülést is nehezen vészelte át. 

„Úgy tűnt, a lázam a babára is átragadt. Amikor megszületett, minden rendben volt, de később romlani kezdett a légzése. Maszkot kapott és inkubátorba került. Súlyos hipoglikémiával született. Most már melegítőpárnán van a kicsi, és a vizsgálati eredményei is rendben vannak” 

– mondta az anya.  

Mivel Marcela „hozzászokott az egészségügyi problémákhoz”, a nehéz szülést is távolságtartással szemléli.  

„Számomra soha semmi nem volt könnyű, a bonyolult dolgok a normálisak, nem is ismerek mást. Nem gondoltam a félelemre, de a szülés után kimerültem, hiszen fertőzésem volt, és a lábam is feldagadt. A személyzet példásan gondoskodott rólam. Emelt ágyat és oxigént kaptam, hogy jobban tudjak lélegezni” 

– emlékezett vissza. 

Mint mondta, állapota sokat javult, rendszeresen belélegzik, és tüdőtisztítást hajt végre, hogy a tüdeje ne lustuljon el, és ennek köszönhetően a tüdőkapacitása is megnőtt az eredeti 48 százalékról körülbelül 68 százalékra.  

„Rendkívül fontos, hogy a terhességet fontolgató cisztás fibrózisban szenvedő nők alapos vizsgálatokon vegyenek részt és konzultáljanak szakemberekkel. A cisztás fibrózisos betegekhez való egyénre szabott megközelítés jelentősen növelheti a sikeres terhesség esélyét. A cisztás fibrózis kezelésével kapcsolatos ismereteink és képességeink jelentősen javultak az elmúlt években, így több beteg nő vállalhat gyereket” 

– mondta Erik Dosedla docens, a kassai kórház nőgyógyászati és szülészeti klinikájának vezetője.  

Jan Kapec, az újszülöttosztály vezetője szerint a cukorbeteg anyák gyermekeit a szülés után számos komplikáció veszélye fenyegeti: 

„Különösen akkor, ha a terhesség alatt a cukorbetegség kompenzálása nem optimális, és más körülmények is hozzáadódnak, mint például koraszülés vagy az anya egyéb betegségei, mint jelen esetben a cisztás fibrózis. Örülünk, hogy Marcela esetében a szülés utáni kezdeti problémákat fokozatosan kezelni tudtuk, ugyanakkor szeretném kiemelni az édesanya bátorságát, megértő hozzáállását és együttműködési készségét, ami nagyon fontos az átfogó ellátásban” 

– jelentette ki. 

(pluska.sk)