Az elmúlt időszakban, az utóbbi hónapokban különösen éleződtek a feszültségek a társadalomban, sok erőszakos cselekmény történt, és az agresszió már az iskolákban is megjelent. Szinte a merénylet után azonnal megkezdődött a bűnbakkeresés, a politikusok egy része egymást okolta a kialakult helyzetért, és nagyon hamar célkeresztbe kerültek az újságírók is. Pedig most nem a további feszültségkeltés időszaka van. Arra kellene összpontosítani, hogy megnyugodjon a társadalom, nem engedni, hogy az erőszak, akár a verbális, akár a fizikai, elfogadott normává váljon a társadalomban. 

Ennek érdekében mindenkinek tennie kell a dolgát. Azoknak is, akiknek a védett személyek biztonságára kell ügyelniük, a rendőrségnek, is, hogy a lehető leghatékonyabban kiszűrje a készülődő agressziót, az igazságszolgáltatásnak is, hogy az elkövető a tette súlyával arányos büntetést kapjon. 

Át kell beszélni a családokban a politikai nézetek miatt keletkező feszültségeket, le kell ülni az iskolákban , és beszélgetni a gyerekekkel arról, hogyan kell kezelni az indulatokat, és segíteni őket abban, hogy szakemberhez fordulhassanak, ha úgy érzik, szükségük lenne rá. 

A közösségi médiában határt kell szabni a kommentekből áradó habzó gyűlöletcunaminak, mert ez a kerítés mögüli dühödt csaholás súlyosan mérgezi a társadalmat. Ki kell pukkasztani azokat a buborékokat, amikbe önként bújnak be sokan, hogy kizárják az életükből a párbeszédet, a kulturált vitát, a különféle módon gondolkodók, végső soron a világ megértését. És vissza kell fogni a lejárató, felelőtlen, gyűlöletkeltő negatív politikai kampányokat a karaktergyilkosságokkal egyetemben. 

Mert mindezek együtt valódi gyilkossági kísérlethez vezetnek. Ez meg is történt. Elfogadhatatlan!