Kétnapos műhelymunkát tartott a galántai Kodály Zoltán Daloskör a hétvégén. Tagjai Józsa Mónika és Tőri Csaba vezetésével új kórusműveket tanultak, néhány régebbit átismételtek, majd a Galántai Honismereti Múzeum udvarán be is mutatták a közönségnek.

Énekelni jó!

Józsa Mónika, a daloskör karnagya elmondta, a kétnapos kórusműhely célja az új művek tanulása mellett az is volt, hogy felhívják a figyelmet, mennyire jó dolog énekelni, és ezt bárki kipróbálhatja egy olyan közösségben, ahová jó tartozni. 

„Az ének felszabadít, örömet ad, simogatja a lelket és közösséget épít. Manapság, amikor mindenki rohan a saját dolga után, kell egy hely, ahol jó lenni és énekelni. Az egyénnek is nagy élmény, ha hallja, milyen szép a saját hangja és még jobb, ha ezt másokkal is megosztja. Nagy örömünkre páran csatlakoztak, de változó, hogy ki mennyi ideig tudott maradni. Természetesen mindenkit szívesen látunk, bármikor lehet csatlakozni, nagyon nagy szükségünk lenne férfiakra” 

– emelte ki a kórusvezető.

Gyerekkorban kell kezdeni

A karnagynak meggyőződése, hogy a zene művészi értékére és a kóruséneklésre való igényt már gyerekkorban kellene kezdeni felépíteni. Kodály Zoltánt idézve kifejtette, nem lehet a véletlenre bízni, hogy a gyerekek értékes zenével találkozzanak, az iskola kötelessége, hogy a diákoknak ilyen élményben legyen részük, de manapság ez nagyon sok helyen hiányzik. 

„Mindenképpen az alapiskolák feladata lenne, hogy munkát fektessenek abba, hogy működjenek kórusok. Galántán a magyar alapiskola és gimnázium is Kodály Zoltán nevét viseli, szinte kötelességük lenne, hogy legyen énekkar. A gimnáziumban már újra elindult és úgy látom, hogy az alapiskolában is alakul valami, ami már nemcsak Kodály Zoltán, hanem Balogh Csaba öröksége is, de nemcsak itt, hanem máshol is nagy szükség lenne rá, hogy a gyerekek énekeljenek és legyen igényük az éneklésre. Nagyon sok múlik azon, hogy van-e az adott iskolában olyan ember, aki szakmailag alkalmas a kórusvezetésre, de az is rendkívül fontos, hogy van-e az intézmény vezetése részéről szándék arra, hogy ezt támogassa, menedzselje” 

– húzta alá. A karnagytól azt is megtudtuk, augusztus közepétől számos fellépésen vannak túl, ezért október elején még nem kezdik el a kemény munkát, hanem jóleső beszélgetésre, önfeledt éneklésre jönnek össze. A közösségük életéhez a kerek születésnapok megünneplése is hozzátartozik, erre is alkalmat találnak, az adventi koncertekre való felkészülés csak ezután következik.

Szakmai segítség

Józsa Mónika hálával tartozik kollégáinak, Deák Évi zongoristának és Tőri Csaba karnagynak, akik Budapestről érkeztek, hogy segítsenek a kétnapos műhelymunka megvalósításában. Tőri Csabának két kórusa van, a Budapesti MediCantare Vegyeskar és a Vox Insana Kamarakórus. Az Énekel az ország rendezvény egyik szervezőjeként később részt vett az ImPulzus Kreatív Zenei Műhely megalapításában, melynek célja, hogy az aktív zenélésre és az amatőr zenei világban való részvételre buzdítsa az embereket. Nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy Józsa Mónika megszólította őt és zenészként Galántára jöhetett. Mint mondta, sokat gondolkodott azon, mi olyat tud mutatni a kórusnak, ami számukra értékes lehet és jól érzik tőle magukat. 

„A két nap alatt jó sok nehézséggel kellett megbirkózni a darabok tekintetében, de nagyon jól ment a munka, ami elsősorban a kórusra jellemző jó hangulatnak köszönhető. Rendkívül tapasztalt énekesek, nagyon odafigyelnek egymásra, kiváló hangképzéssel énekelnek. A legnagyobb nehézség az volt, hogy megtaláljam azokat az eszközöket, amelyekkel a kórust a másfél napos közös munka után vezényelni tudom a koncerten, ez rendkívül izgalmas volt” 

– fogalmazott Tőri Csaba, aki szerint általános jelenség, hogy a kórustagok lemorzsolódnak, hiszen a kóruséneklés nem azt jelenti, amit ötven évvel ezelőtt jelentett. Tréfásan megjegyezte, a kórusoknak nem a többi kórussal vagy egyáltalán az énekléssel kell versenybe szállniuk, hanem a Netflix-szel meg a focimeccsekkel, és sajnos ebben a versenyben a kóruséneklés vesztésre áll, hiszen az egy könnyebb út. Úgy látja, csak azzal lehet meggyőzni az embereket, hogy belevágjanak az éneklésbe, hogy a vezetők úgy szervezzék a próbákat, hogy az elején az énekeseknek ne kelljen nagymértékben elköteleződniük, de mégis kipróbálhassák. 

„Az elmúlt tíz évben sok olyan projektet indítottunk, amiben mindenki egyszer vagy többször, különböző formákban kipróbálhatja magát. A klasszikus zenével foglalkozók körében van egyfajta viszolygás attól, hogy az új tendenciákat, tehát akár a könnyűzenei összefüggéseket magukhoz engedjék vagy a marketinggel foglalkozzanak, 2024-ben azonban ezt nem tehetjük meg. Valahogy meg kell értenünk, hogyan lehet az embereket megszólítani, mi az, amit hajlandóak kipróbálni. Sokszor tapasztalom, hogy félnek énekelni, mert attól tartanak, hogy valaki azt mondja nekik, hogy nem szép, ne is próbálkozzanak vele. Ha olyan helyeket tudunk létrehozni, ahol merhetnek próbálkozni és hibázni, akkor segítjük azt, hogy minél több éneklő ember legyen” 

– magyarázta. Hozzátette, a Kodály Zoltán Daloskörben hihetetlen erős hagyomány és tudás van, ami egy kívülállónak talán elsőre ijesztő lehet, de ha valaki kicsit megismeri a tagjait, akkor hamar rájön, hogy milyen jófejek. „Nehéz lehet az első lépést megtenni, de utána nagyon megéri” – zárta gondolatait Tőri Csaba.