„Meglehetősen nehéz volna most megalakítani egy olyan szervezetet Ázsiában, amely kölcsönös védelmi kötelezettségeket írna elő a tagok számára. Valamint egy ilyen terv megvalósításához alaposan mérlegelni kell a közép- és hosszú távú kiadásokat” – tette hozzá a külügyminiszter egy sajtótájékoztatón. 

A volt védelmi miniszter Isiba részben azzal nyerte meg az elnökválasztást a kormányzó Liberális Demokrata Pártban (LDP), hogy az ország védelmi megerősítését ígérte, ezen belül felvetette egy NATO-jellegű, ázsiai katonai-védelmi szövetség megalakítását.

Isiba a Hudson Institute washingtoni kül- és biztonságpolitikai elemzőintézet számára írt cikkében azt írta: Ázsiában „valószínűleg háborúk fognak kitörni”, miután „a kontinens nem rendelkezik a NATO-hoz hasonló katonai védelmi szövetséggel”, márpedig egy ilyen „Kína elrettentéséhez” elengedhetetlen. 

A japán külügyminiszter hozzátette: a kormány továbbra is fenntartja azon álláspontját, miszerint az ország háborúellenes alkotmányának megfelelően nem gyakorolhatja a kollektív önvédelemhez való jogát kizárólag más országok védelme céljából.

Ivaja Takesi szerint egy ilyen új védelmi szövetség megalakításánál „kellőképpen figyelembe kell venni” az indiai-csendes-óceáni térség országai közötti eltérő politikai és gazdasági rendszereket és a biztonságpolitikai sokféleséget is.

Amerikai tisztségviselők és Japán térségbeli szövetségeseinek tisztségviselői is kétkedve fogadták a gondolatot, hogy egy NATO-jellegű ázsiai katonai védelmi szövetség egyhamar megvalósulhat. 

Szubrahmanjam Dzsaisankar indiai külügyminiszter október 1-jén kijelentette, hogy Újdelhi nem ért egyet az új japán miniszterelnök elképzelésével. Japánnal ellentétben India soha nem állt szerződéses szövetségben más országokkal, és nem is gondolkodik ilyenen. India és Japán történelme és helyzetkezelési módszerei eltérőek – mondta a Carnegie Endowment for International Peace washingtoni székhelyű független agytröszt rendezvényén. 

A japán külügyminiszter hangoztatta: Japán folytatni fogja a többoldalú biztonsági együttműködések kiépítését, és az „ázsiai NATO ötlete nem egy adott ország ellen irányuló törekvés”. Hangsúlyozta, hogy szükséges a status quo erőszakos megváltoztatására irányuló egyoldalú kísérletekkel szembeni „elrettentés” megerősítése, de fontos az országok közötti párbeszéd fenntartása is a bizalom kiépítése és a feszültségek növekedésének megakadályozása érdekében.