Orvosira szeretnék menni, ezért hétvégenként egy felkészítő tanárhoz járok. Szeretem a felkészítő beszélgetéseket, mert sokat vitatkozunk. Legutóbb az örökléstannal kapcsolatban az volt a téma, hogy ki tekinthető anyának olyankor, amikor idegen petesejt megtermékenyítésével történt a fogamzás, majd sor kerül a magzat beültetésére a nő méhébe. Tanárom szerint adott esetben az az anya, aki megszülte a gyermeket, nekem viszont kétségeim vannak, hiszen még itt van az a nő is, akinek a génjeit a gyermek hordozza. És mi van a béranyaság esetében? Lehet nálunk pereket vezetni az anyaság megállapítására?

Olvasónkat nagyon összetett bioetikai és jogi kérdések foglalkoztatják, amelyeket az orvostudomány rohamos fejlődése hozott magával. Ezen a helyen dióhéjban tudjuk csak ismertetni, hogyan reagál ezekre a kihívásokra a törvényhozó.

A korábbi jog a felvetett kérdéskört nem szabályozta, de 2005-től a Tt. 36/2005 sz. családjogi törvény az anyaság megállapítására is lehetőséget ad. Az említett törvény 82/1. §-a szerint „A gyermek anyja az a nő, aki megszülte.”. A hazánkban ma engedélyezhető mesterséges megtermékenyítési eljárások következtében ugyan előfordulhat, hogy a szülőanya és a genetikai anya személye eltér, de a törvény a gyermek anyjának egyértelműen a gyermeket világra hozó nőt tekinti.

Mivel nálunk az anyai jogállás létrejötte szigorúan a szülés tényében rögzíthető, az ún. pótanyaság alkalmazása szerződés alapján kizárt. Egyes országok (pl. USA, Hollandia) viszont elismerik és engedélyezik a pótanyaság intézményét, amely lényege, hogy a gyermek megszülését a genetikai anyától eltérő (pl. meddő vagy saját gyermek szülését más okból vállalni nem akaró) személy vállalja, tehát a gyermeket kívánó pár embrióját egy másik nő méhébe ültetik be, aki azután a megszületett gyermek anyai státuszát szerződés alapján visszaadja – ilyenkor beszélünk dajkaterhességről. Az olvasónk által említett béranyaság a dajkaanyaságnak az a válfaja, amikor ellenszolgáltatás fejében történik a mesterséges megtermékenyítés. Némely országokban ez is engedélyezett, ám, ahogy említettük, Szlovákiában a pótanyaság tiltott, ezért bármilyen pótanyaságra irányuló szerződést a törvény jó erkölcsökbe ütközőnek és eleve abszolút érvénytelennek tart.

Mivel a vérségi származás kiderítése mindenkinek a legszemélyesebb emberi joga, ma már lehet pereket vezetni az anyaság megállapítására is – pl. akkor, ha a gyermeknek nincs anyakönyvben bejegyzett anyja, pl. a talált gyermekek esetében. Más azonban, ha a gyermeknek van anyakönyvbe bejegyzett anyja, de nem ő a vér szerinti édesanyja. A legjobb példa erre az a helyzet, amikor a gyermeket a szülést követően tévedésből elcserélik. Az anyaság megállapításáról szóló perekben a bizonyítási eljárás elsősorban arra irányul, hogy ki szülte meg a gyermeket. DNS-vizsgálatokat csak a kulcskérdés valószínűsítése után, és nem minden esetben alkalmazhatnak. Létezik viszont olyan kivétel is, amikor az anyaság megállapítására Szlovákiában nincs lehetőség. Ez az ún. eltitkolt szülések esete, amikor az anya egy kórház inkubátorában titokban helyezi el gyermekét a Tt. 576/2004 sz. törvény alapján. Ennek a törvénynek a rendelkezései ugyan ellenkeznek azzal, hogy mindenkinek joga van a vér szerinti felmenői megismeréséhez, de a törvényhozó adott esetben fontosabbnak tartotta, hogy esélyt adjon a gyermek élethez való jogához, minthogy tiszteletben tartsa személyes jogait.