Bíró Attila 2023-ban egyedüli szlovákiai résztvevőként indult a híres Spartathlonon, amely a 246 kilométeres Athén–Spárta távot foglalja magába. A szeptember végi versenyt impozáns eredménnyel zárta, a távot 31 óra 40 perc 57 másodperc alatt teljesítette, és a mezőny első harminc százalékában ért célba.

Az ultrafutó most február végén egy 24 órás, fedett pályás versenyre utazott Helsinkibe. Lapunknak adott interjújában elmondta, hogy szomorú apropója is van a visszatekintésnek. „Ezt a versenyt teljes mértékben a nemrég hirtelen elhunyt Bögi Sándor ajánlotta nekem, ő inspirált. Eredetileg az észak-norvégiai Tromsőbe készültem maratont futni, de ő azt mondta: »Attila, neked nem a tromsői maratonnal kell foglalkozni, neked egy ilyen versenyre kell menned!«. Én korábban még csak nem is hallottam a helsinki versenyről, de ő úgy gondolta, ott van lehetőségem korosztályos csúcsokat dönteni. Amire büszke vagyok, hogy végül nemcsak a korosztályomban, hanem abszolút értelemben is sikerült rekordokat döntenem. Kettő közülük olyan csúcs volt, amely nagyon a határon mozgott, a többi viszont egyértelmű volt. Érdemes azt figyelembe venni, hogy egy 50 kilométeres távon sokkal könnyebb megdönteni az 50-es rekordot, mint egy 24 órás versenyen, mivel az utóbbin még tartalékolni kell a folytatásra. Én így Finnországban szándékosan nagyon elfutottam az elejét, így sikerült az első 50 kilométeren körülbelül 1 percet javítani a csúcson. Az is meglepett, hogy annak ellenére, hogy elfutottam az elejét, nem készültem el az erőmmel, hanem végig bírtam a versenyt. Ez is egy olyan érdekes tapasztalás volt, amit szívesen megosztottam volna személyesen Bögi Sándorral, de nem maradt rá földi időnk…ˮ

Bíró Attila elmondta, a táv második felében úgy érezte, csökken a motivációja, viszont egy fontos cél ott lebegett a szeme előtt. „A Spartathlonra tavaly sorsolással kerültem be, amihez 180 kilométert kellett teljesíteni egy 24 órás versenyen. Ahhoz viszont, hogy valaki automatikusan, sorsolás nélkül részt vehessen a Spartathlonon, 225 kilométert kell teljesíteni. Helsinkiben én végül 228,78 kilométerrel zártam. Úgy éreztem, akár több is lehetett volna, de inkább biztosra mentem: évek óta hajkurásztam ezt a célt, tehát az volt a legfontosabb, hogy meglegyen. Nem erőltettem túl a végét, hiszen tudtam, hogy közbejöhet bármilyen probléma, akár az utolsó kilométereken is.ˮ

A helsinki verseny eredménye csak napokkal később vált hivatalossá, ezért a szűkös nevezési határidő miatt gyorsan több platformon is jelezte a Spartathlon vezetőségének, hogy rendelkezik a megfelelő eredménnyel az induláshoz.

A futó elmondta, maga a helsinki verseny egy óriási fedett pályás csarnokban került megrendezésre, ahová elkísérte őt két lánya is. „Hatóránként volt irányváltás. Összesen kilencvenen voltunk a pályán, de voltak, akik csak a buli kedvéért neveztek be, vagy hogy lesétálják az időt a belső sávban. Őket végig kerülgetni kellett, ami számomra zavaró volt. A verseny során megint csak a lányaim biztosították számomra tökéletesen a frissítést. Ha kisdolgom volt, szóltam nekik, hogy nyissák az ajtót, és így minimális idővesztességgel megoldottam a kitérőt. Meglepett, hogy itt több folyadékra volt szükségem, mint a Spartathlonon, azt hittem, inkább fordítva leszˮ – árult el részleteket a versenyről, ahol végül a második legtöbb kilométert futotta a mezőnyben.

Bíró Attila Finnországban beállított szlovák fedett pályás rekordjai (a hét korosztályos csúcs mindegyike egyben országos csúcs is): 

24 óra: 228,78 km;

12 óra: 127,543 km;

6 óra: 67,477 km;

100 mérföld: 15:43:09; 

100 km: 9:14:05; 

50 mérföld: 7:20:39;

50 km: 4:19:51.

Bíró Attila végezetül felvázolta a következő hónapok terveit is. „Hamarosan Nyitrán futok az országos bajnokságon, az is egy 24 órás verseny. Májusban a 48 órás világbajnokság vár rám Balatonfüreden, szeptemberben pedig a Spartathlon a terv.ˮ Helsinki ezüstérmese megjegyezte: a tavalyi Spartathlonra úgy készült, hogy nem volt munkája, de ez mostanra változott. „Még nem tudom pontosan, hogy ilyen körülmények között változik-e majd a felkészülésem. Eddig az utazásokat ki kellett gazdálkodnom, de most a 14 országos csúcs birtokában úgy érzem, érdemes kicsit kalapozni, és megpróbálni szponzorokat szerezni.ˮ