Peter Pellegrini nem sokat árult el terveiről, igyekszik kerülni a nehéz kérdéseket. Személyes meggyőződése azonban nála egyébként sem fontos: támogatói és ellenzői is Robert Fico közeli szövetségeseként tekintenek rá, ez alapján ítélik meg. Fico az alkotmányos berendezkedés radikális megváltoztatására készül, és ebben sokat segíthet neki egy hűséges társ az államelnöki pozícióban. Ez a szlovákiai magyarokra is veszélyt jelenthet, ezért azt várhatnánk, hogy ők Pellegrini kihívója mellé állnak. Ezt azonban bonyolítja a jelöltek kisebbségi jogokhoz és konkrétan a magyarokhoz fűződő viszonya.

Jó jelölt-e Pellegrini?

Peter Pellegrinit semmiképpen nem lehet magyarbarátnak nevezni. Tágabb politikai közössége súlyos kisebbségellenes lépésekért felelős: hozzájuk kötődik az államnyelvtörvény szigorítása, Malina Hedvig elüldözése, a DAC-szurkolók rendőrök általi megveretése, Sólyom László kitiltása, és hosszan folytathatnánk a sort.
Maga Pellegrini is jelét adta, hogy nem érez empátiát a kisebbségek iránt, amikor eltávolíttatta a somorjai kétnyelvű útjelzőtáblát, vagy beavatkozott a nagyszarvai szlovák iskola érdekében az önkormányzati hatáskörökbe. Bár a Smer az utóbbi időben a Fidesz szövetségeseként barátságosabb hangnemet üt meg a szlovákiai magyarokkal szemben is, Pellegrini egyelőre nem adta jelét, hogy elnökként bármilyen gesztust tenne felénk. Egyszerűen nincs mit tőle várnunk ezen a téren.
A magyarországi kormánypárttal és ezáltal Magyarországgal is minden bizonnyal jó viszonyra fog törekedni, ameddig ezt Robert Fico is jónak látja – de a szlovákiai magyarok felé ez eddig csak a problémás kérdések (kettős állampolgárság, nyelvi egyenlőség, Beneš-dekrétumok, kisebbségek jogállása) szőnyeg alá söprésében nyilvánult meg. A kétoldalú kapcsolatokban nem számíthatunk áttörésre, és nem látni, hogy ehhez Peter Pellegrini államelnökként bármit tudna vagy szeretne hozzátenni. Őt tehát nem lehet jó jelöltnek nevezni.

Jó jelölt-e Korčok?

Ez ideális kiindulópont lenne a jobboldal jelöltjének, hogy kidomborítsa politikai közössége magyarbarátságát, ahogy azt a múltban többen megtették már, építve a Radičová- és Dzurinda-kormányok eredményeire. Azonban úgy tűnik, Ivan Korčok erre teljességgel alkalmatlan. Külügyminiszterként több összetűzése volt a magyar kormánnyal; állítása szerint a Fidesz-barát média ezek miatt állította be magyarellenesnek. Csakhogy a Fidesz-ellenesség még nem automatikus felmentés a magyarellenesség vádja alól.

Ivan Korčok általában a magyarokkal és kisebbségi jogokkal kapcsolatban is több meglepően érzéketlen kijelentést tett. Az Új Szónak adott interjúiból és saját választói fórumain elmondottakból kiderül, hogy:

külügyminiszterként azért buktatta meg a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, mert az túl sokat nyújtott volna a kisebbségeknek (pedig idáig mindig tagadta, hogy ellenezte volna a törvényt);minimális empátiát sem hajlandó mutatni a Beneš-dekrétumok áldozatai felé (pedig ezt egykori kormánytársai, pl. Mária Kolíková is megtették, tehát nem radikális követelésről van szó);tagadja a most folyamatban lévő vagyonelkobzásokat, hiába hívták fel rá újságírók a figyelmét;nem ismeri el Dél-Szlovákia gazdasági diszkriminációját, és nem is szeretné azt megszüntetni;az Európai Tanács emberi jogi rendszerét fontosnak tartja, de a kisebbségi jogok terén nem lát okot a jogbővítésre, a status quónál maradna;

és így tovább, a sor itt is hosszú. Meglepően érzéketlen és a kisebbségi jogokkal ellentétes álláspont ez egy magát liberálisnak meghatározó jelölttől. Messzire kellene visszamennünk az időben, hogy hasonló nézeteket találjunk a komolyabb államfőjelöltek között.

Ivan Korčok nem egy átlagos szlovák politikus, aki semmit nem tud a magyarokról. A múltban Szlovákia EU-s nagykövete volt, ahol a Beneš-dekrétumokat védte az Európai Parlament petíciós eljárása során. Az ő érzéketlensége nem tudatlanságon alapul – megfontolt, számító, kisebbségellenes érzéketlenség, amivel konkrét kisebbségellenes lépéseket igazol.

De a nagyobb gond az, hogy tudatosan nyúl a magyarellenes érzelmek felkorbácsolásának jól bevált módszereihez. Amikor arról beszél, hogy a kisebbségi jogok bővítése a magyarok és szlovákok békés együttélését veszélyezteti, ott a mečiari idők retorikája köszön vissza. Vagy amikor arra hivatkozva ellenzi a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, mert az állítólag kollektív jogokat vezetne be, ott is a szlovákok között meglévő félelmek felkorbácsolásának régi, jól bevált receptjét látjuk (miközben a törvény nem is tartalmaz kollektív jogokat, nem is tudott ilyet megnevezni, annak idején külügyminiszterként és most sem).

Ezek után nehéz komolyan venni, amikor arról beszél, hogy államelnökként azon dolgozna, hogy meg tudjuk haladni a történelmi sérelmeinket. Újságírói kérdésre sem volt képes egy árva mondatot sem mondani ezekről a sérelmekről, perceken keresztül magyarázva, hogy hogyan és miért ne beszéljünk róluk. Ő sem tűnik jó jelöltnek.

Lelkiismereti dilemmák

A helyzet tehát bonyolult. Ami a két jelölt magyarokhoz való viszonyát illeti, Pellegrini az eddigi jelek alapján sehogy nem használná elnöki hatásköreit, Korčok pedig reméljük, hogy nem fogja használni őket, mert ha igen, az inkább kárunkra válna. Más téren viszont Pellegrini minden bizonnyal utat engedne közeli szövetségese, Robert Fico autoriter törekvéseinek, Ivan Korčok viszont megpróbálná gátolni azokat.
A fentiek miatt a szlovákiai magyarok döntő többsége – a felmérések alapján több mint 70 százaléka – nem hajlandó Ivan Korčokra szavazni. Súlyos önbecsapás lenne emögött a magyarországi propaganda hatását keresni. Öt éve ugyanezek az emberek még nagyobb arányban Zuzana Čaputovát támogatták, pedig ő sem volt a magyar kormány kedvence. Sokkal valószínűbb, hogy ez a fordulat tényleg Ivan Korčok személyének szól, és ha nem változtat álláspontján, saját maga tehet a magyar választók közötti gyenge szerepléséről – amin akár az elnöki pozíciója is múlhat.
Van egy szempont, ami miatt pont a liberális magyarok nehezen emésztik meg Korčok nézeteit – és az pont a jelölt ideológiai beállítottsága. Korčok gyakran hitet tesz az európai értékek mellett. Kampányának hívószavai: az emberi jogok, a nyugati típusú liberális demokrácia, az euroatlanti elkötelezettség.
Ezért hat rendkívül kiábrándítóan, ha tartalmilag ettől homlokegyenest ellenkező álláspontokat vesz fel kisebbségi jogi téren, ugyanakkor szeretné bezsebelni a „jó” oldalhoz való tartozásért járó erkölcsi jó pontokat. Ezt a performatív képmutatást a szlovák választók nem veszik észre, mivel nincsenek tisztában a kisebbségi jogi szabályozás részleteivel, és nem olvassák Korčok magyar interjúit – de a magyarok között szemmel láthatóan komoly visszatetszést vált ki.

Kényszermegoldás

Mit tehetünk tehát választóként? Reménykedhetünk abban, hogy Ivan Korčok jobb belátásra tér, és a magyar politikusokkal való eszmecsere után változtat álláspontján. Ez az ő és a szlovákiai magyarok érdekében is állna, hiszen még mindig a deklaráltan kisebbségbarát, nyugatorientált liberális jobboldaltól várhatunk érdemi előrelépést kisebbség jogi téren, szemben a pragmatikus, de ezen a téren nagyon szűkmarkú populista baloldallal.
Ebben lenne szerepe politikusainknak, leginkább az elnökválasztáson induló Forró Krisztiánnak, a Magyar Szövetség elnökének. Egyelőre azonban nem látni nyomát sem tárgyalásnak, sem fordulatnak.
Változás hiányában két rossz közül kell választanunk. Én egyiket sem tudnám nyugodt lelkiismerettel ajánlani. De távol maradni a választástól sem jó megoldás, hiszen akkor a pártok arról győződnek meg, hogy a magyar választók apatikusak, nem érdekli őket a politika, nem is kell a kegyeiket keresni.
Ettől sokkal jobb lenne, ha azok az emberek, akiknek mindkét jelölt elfogadhatatlan, részt vennének a választásokon, de érvénytelenül szavaznának (például egyik jelöltet sem karikáznák be – esetleg valami személyes üzenetet is lehet írni a szavazólapra). Az érvénytelen szavazat azt jelzi, hogy a választó nagyon is aktív, érdekli a választás, csak hát egyik jelölt sem érdemelte ki a bizalmát.
Esetleg legközelebb tessék olyan jelöltet is állítani, akiknek a demokrácia és az emberi jogok nemcsak névleg fontosak, hanem hajlandók ezeket a kisebbségi közösségek szempontjai alapján is figyelembe venni. Ha pedig ezen bukik Korčok elnöksége, a jobboldal ne a szlovákiai magyarokat hibáztassa érte, hanem saját magát, amiért beálltak Korčok mögé – és legközelebb esetleg indítsanak olyan jelöltet, akire magyarok is tudnak nyugodt lelkiismerettel szavazni.

A szerző jogász, emberi és kisebbségi jogi szakértő. A pozsonyi Duna utcai gimnáziumban érettségizett, az amerikai Harvard Egyetemen szerzett jogi doktori diplomát. Emberi jogot oktat az írországi Galwayi Egyetemen, az SZTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa

Lapzártánkkor, azaz március 15-én a fogadóirodák szerint az elnökválasztás két esélyese Peter Pellegrini (végső győzelmére 1,50 a szorzó) és Ivan Korčok (2,60). Őket követi Štefan Harabin (40,0), Igor Matovič (4500,0), Forró Krisztián (5000,0) és Ján Kubiš (5000,0). A bukmékerek még ennél is valószerűtlenebbnek tartják Andrej Danko (5500,0) vagy Marian Kotleba (5500,0) győzelmét.