Korának egyik legelismertebb színésze, Štefan Kvietik 1934. május 10-én született a nagykürtösi járási Alsópalojtán (Dolné Plachtince). Feleségétől, Évától két lánya Ivica és Ľubica és egy fia, Martin született. Két unokája és két dédunokája van. „Még ha felhős is az ég, amikor hozzánk jönnek, akkor is kisüt a nap” – mondta a Senior magazinnak.

Színházi pályafutását négyéves korában kezdte, amikor sírva szakította félbe szülei amatőr színházi előadását. A színészet eleinte nem vonzotta, inkább orvosi pályára készült. Ám végül több mint kétszáz produkcióban és sorozatban játszott. Kezdeti filmes munkái 1960-hoz kötődnek. Peter Solan a Boxer és a halál című pszichológiai drámában egy rab-bokszoló szerepét bízta rá, Martin Hollý rendező pedig Matúš Slamen szerepét osztotta rá A holló útja című filmben.

Kiváló alakítást nyújtott A védőügyvéd, az Egy nap az öreg hölgynek és A réztorony című filmekben. Szerepelt Bielik Pál Mesterhóhér című filmjében és a Vörösbor című tévétrilógiában. Az 1980-as években szerepelt Jakubisko Az ezeréves méhecske című filmjében és az Ülök az ágon és jól vagyok című filmben. 1984 óta a Színművészeti Akadémia tanára, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának tagja.

A művész egész életében szenvedélyes vadász is volt. Amióta visszavonult színészként, visszafogott életet él, távol minden médiaérdeklődéstől. Sikereivel és remekül alakított szerepeivel együtt azonban tragédia is történt, amely megváltoztatta az életét. Jó barátja, a színésznagyágyú, Ivan Mistrík († 46) 1982. június 8-án önkezével vetett véget életének. Kvietik soha nem fogja tudni kitörölni emlékezetéből ezt a napot.

A Dvojkáról készült dokumentumfilmben más kollégái is felidézték a szerencsétlenséget. „Öt óra körül dörömbölt valaki az ajtómon. Mistrik felesége volt az, azt mondta: Istenem, gyere át gyorsan, úgy tűnik, hogy Ivan lelőtte magát. Odaadta a kulcsokat és velem tartott” – emlékezett vissza a néhai Ivan Palúch, hozzátéve, hogy barátját lőtt sebbel és a térdén egy pisztollyal találta meg.

Mint köztudott, Ivan Mistrík szenvedélyes vadász is volt. Ivan Rajniakkal, Július Pántikkal és Štefan Kvietikával együtt saját vadászterülettel rendelkeztek. A színésznek több puskája is volt. 

„Nem adtam neki kölcsön semmit, mert az az ő fegyvere volt” – mondta maga Kvietik 2009-ben. Nem tudta feldolgozni ezt a tragédiát. „Amikor ez előkerül, ahogy ebben a pillanatban is, ez nagy gondot okoz számomra. A mai napig nem tudom feldolgozni, hogy egy ilyen ember ilyen módon távozott. Nagyon-nagyon sajnálom” – tette hozzá.

Talán egyik kollégája sem állt olyan közel Mistrikhez, ahogy Kvietik. Nap mint nap együtt játszottak filmekben és a Szlovák Nemzeti Színházban. „Életre szóló kötelék fűz ehhez a névhez, nemcsak a szakmánk közös, hanem az érdeklődési körünk, a hobbink, az életünk, a barátságunk is” – mondta. Ivan Mistrikre gyakran gondol, tisztelettel és hálával. „Boldog vagyok, hogy színészi és hétköznapi pillanataimat eme nagyszerű ember és nagyszerű színész mellett élhettem meg” – tette hozzá.