Az IT-sek segítettek mindenkinek, hogy a laptop alkalmas legyen az otthoni munkavégzésre is, és egyik pillanatról a másikra átálltunk, berendezkedtünk arra, ami korábban elképzelhetetlen volt egy napilapnál, a home office-ra. A messengeres videochatekre, a már megint nincs internetre, a „már megint elszállt egy oldalam”-ra. Kisebbfajta csodaként éltük meg, hogy így is elkészülhetett nap mint nap az újság.

Eltelt az első, a második, a harmadik, vagyis az a pár hét, amire azt ígérték, hogy visszaállhat minden a régi kerékvágásba, de maradt a home office, egyre tovább és tovább. Majd jött egy rövid, viszonylag felszabadult nyár, kevés Balatonnal és még több munkával persze, hogy aztán őszre visszaessünk a tavaszinál is súlyosabb helyzetbe. Amikor már hiába mondták be a hírekben úgy az elhunyt „idős, krónikus betegek” számát, mintha mindez csak a Marson történt volna. Egyre több ismerősünk, barátunk kapta el a fertőzést, a környezetünkben is halnak meg sem idősnek, sem krónikusnak nem nevezhető, eddig egészséges emberek. A kaszás nem válogat.

Közben már elég az ölelések, az élő koncertek, a gőzölgő gyógyvizek, a vacsoraasztal melletti jóízű baráti beszélgetések hiányából, ebből az internetre kötött világból, amibe belekényszerültünk. Pedig még tavaly is milyen trendinek tűnt a virtuális valóság, hogy a képernyőbe zárhatjuk a természetet, magunk teremthetünk digitális madarakat a mesterséges intelligencia segítségével. Emellett a madárkarácsony hagyománya olyan maradinak tűnt, de azért olvasztottuk kötelességtudatból a faggyút, gyúrtuk a cinkegolyókat, fölakasztottuk a kerti fákra, hogy az ég madarainak is legyen karácsonyuk.

A madarak, köszönik szépen, idén is megvannak. Jó nézegetni őket, ahogy villámgyorsan lehántják a napraforgó héját, és már röppennek is az újabb szemért az etetőhöz. Az ég madarai ma is a szabadság szimbólumai, az ember pedig időről időre rádöbben, hogy milyen törékeny világot épített magának.

Pár hét van karácsonyig, és még mindig nem tudjuk, hogyan telhet az ünnep. Szlovákiában akár már addigra is megváltozhatnak a rendelkezések, mire kimondják őket, és még a rendeletalkotók között is vita van arról, hogy mire gondoltak éppen. Magyarországon pedig egészen december 21-ig várnak, mire eldöntik, milyen is lehet a karácsony. Az egész világ bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy mit tehetünk és mit nem, mit engedhetünk meg magunknak és mit nem ebben a parányi vírus okozta járványhelyzetben. Hirtelen bizonytalanná vált a holnap is. Mit várhatunk ezek után akkor, amikor a klímaváltozás mesterséges intelligenciával sem modellezhető bonyolult kérdéseiről, a jövőnkről kell döntenünk, arról, hogyan maradhatna élhető ez a bolygó?

Ha így folytatjuk, még néhány évtized, és az emberiség maradéka odakéredzkedhet a madarak közé, hogy neki is legyen karácsonya. És örülhet, ha befogadják.