Az ország keletebbre fekvő, legszegényebb járásai a rendszerváltás óta magas munkanélküliséggel küzdenek, a befektetők nagy része továbbra is nagy ívben elkerüli őket, és ezekben a vállalkozási kedv is jóval elmarad a többi régióban tapasztalttól. A végeredmény: még nagyobb szegénység és a fiatalok tömeges elvándorlása. Ezen a trenden szeretett volna fordítani az állam a legkevésbé fejlett járások támogatásáról szóló, 2015-ben elfogadott jogszabállyal. Az intézkedés 20 olyan járást (Nagykürtös, Losonc, Rozsnyó, Rimaszombat, Kassa-vidék, Nagymihály, Tőketerebes, Szinna, Sztropkó, Gölnicbánya, Mezőlaborc, Poltár, Kisszeben, Szobránc, Felsővízköz, Varannó, Nagyrőce, Késmárk, Lőcse, Bártfa) érintett, amelyekben a munkanélküliség aránya meghaladta a 13 százalékot. Ezek a járások a támogatási programnak köszönhetően kedvezőbb körülmények között juthattak hozzá az uniós és régiófejlesztési támogatásokhoz, és vonzóbb feltételeket teremtettek az itt letelepedő beruházóknak is. A fő cél a foglalkoztatottság növelése volt, aminek köszönhetően az akkori kormány reményei szerint sikerült volna csökkenteni ezen járások lemaradását az ország többi régiójától.

Drága kampányfogás

Az elképzelés – legalábbis az Állami Számvevőszék legfrissebb felmérése szerint – azonban egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. „A támogatási rendszer átláthatatlan és bürokratikus, az érintett járások az erre a célra elkülönített 74 millió euróból az elmúlt öt évben így csak 62 millió eurót tudtak felhasználni” – nyilatkozta Karol Mitrík, az NKÚ elnöke. Az említett összeget szerinte ráadásul nem elsősorban arra használták fel, amire eredetileg szánták, vagyis a foglalkoztatottság növelésére, hanem például az elöregedett úthálózatot próbálták meg rendbe tenni. „Emiatt azonban az említett járások többsége továbbra is a legnagyobb munkanélküliséggel küszködő régiók közé tartozik. Jól szemlélteti a támogatások hatékonyságát, hogy az említett járásokkal szomszédos régiók támogatások nélkül is gyorsabb fejlődést tudtak felmutatni. A pénzosztás így legfeljebb kampánycélokat szolgált az előző kormány pártjai számára” – emlékeztetett Mitrík az előző kabinet kihelyezett kormányüléseire, amelyeken a milliós pénzosztásokról döntöttek.

Alacsony hatékonyság

Az Állami Számvevőszék szakemberei szerint az állam ott követte el a legnagyobb hibát, hogy az esetek jelentős részénél nem szabott meg mérhető kritériumokat a pénzosztásnál, így például azt sem, hogy mennyi új állást kellene létrehozni. „A munkanélküliséget nem lehet azzal csökkenteni, hogy az önkormányzat új traktort vásárol, vagy felújít egy utat, márpedig a támogatások 40 százalékát, nagyjából 23 millió eurót, ilyesmire használták fel” – mondta el Mitrík. Az olyan projektekre, amelyeknél ígéretet tettek az új állások létrehozására, összesen 34 millió eurót fordítottak. Ezeknek köszönhetően 1700 új állást hozhattak volna létre, egy-egy munkahely létrehozására 20 ezer eurót fordítva. Mitrík szerint azonban az ellenőreik képtelenek voltak felmérni, hogy az említett célokat milyen mértékben sikerült teljesíteni, mivel a járási hivatalok és az állami intézmények erről semmilyen statisztikát nem vezettek.

Tanultak a hibákból?

„A felmérésünk eredményeit elküldtük a parlament közigazgatásért és régiófejlesztésért felelős bizottságának, kiegészítve a helyzet javításához elengedhetetlen ajánlásokkal” – mondta el Mitrík, aki szerint a kormánynak ezek alapján olyan jogszabály-módosítást kellene kidolgoznia, amelynek köszönhetően hatékonyabban használhatnák fel a legelmaradottabb járások felzárkóztatására fordított összeget.

„Az elmaradott régiók támogatása az elmúlt egy évben látványos változáson ment át” – reagált az Állami Számvevőszék jelentésére Veronika Remišová régiófejlesztésért, beruházásokért és informatizációért felelős miniszter. Szerinte az Integrált regionális operatív programban (Irop) tavaly márciustól nyolc felhívást tettek közzé, összesen 167 millió euró értékben, és javítottak az elosztási mechanizmuson is.