A Khmer Birodalom hajdani fővárosa, a mai Kambodzsában található romváros a világ egyik leglélegzetelállítóbb látványossága. Régóta ismert, hogy egykor a Föld egyik legnagyobb városa volt, arról azonban nem voltak információk, pontosan mennyien élhettek itt a 13. században, a khmer kultúra virágkorában. Egy új kutatás becslése szerint lakossága ekkoriban 700-900 ezer fő lehetett.

Angkor területének ekkor 3000 négyzetkilométere lehetett lakott – ez kétszerese a mai Londonénak.

Egy nemzetközi kutatócsoport Sarah Klassen, a British Columbia Egyetem régésze vezetésével az elmúlt 30 évben gyűjtött adatokat elemezte ki. Az adatok Lidar-technológia (lézeralapú távérzékelés), radiokarbonos kormeghatározás, speciális algoritmusok és történelmi térképek alkalmazásából származtak. Ezek segítségével olyan modelleket hoztak létre, melyek részletesen bemutatták Angkor városi központjának növekedését a 8. századtól kezdődően.

A szakemberek eredményeiket a Science Advances című tudományos lapban mutatták be.

Eddig úgy vélték, a birodalom csúcsán mintegy 750 ezren élhettek a városban. Ezek a becslések azonban főleg a terület nagyságán és a régió rizsföldjeinek méretén alapult, nem pedig lézeres technikán és algoritmusokon.

A korábbi vizsgálatoknál nagy problémát jelentett az, hogy Angkorban csak a szakrális épületeket emelték kőből, a lakók kunyhói rövidebb életű alapanyagokból, például fából, agyagból és szalmából álltak.

A Jáváról érkezett II. Dzsajavarman uralkodó által alapított Angkor a Khmer Birodalom fővárosa volt 802-1432 között. Romjait az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 1992-ben nyilvánította a világörökség részévé. Az ősi khmer romváros a kambodzsai nemzeti büszkeség szimbóluma és egyben az ország egyik legnagyobb turistalátványossága.