A fehér bot világnapjáról talán mindenki hallott már, azt azonban kevesen tudják, mi a segédeszköz története, és miért vált a látássérültek egyik szimbólumává. 

A fehér bot eredetét tekintve Franciaországból indult, egy francia arisztokrata hölgy volt, aki kitalálta. Guilly d’Herbemontnak hívták, és szintén vak volt, tőle indult a fehér bot használata. A fehér bot nemzetközileg elismert segédeszköz, nemrég megjelent például ezüst színben, de ezzel nem lehet divatozni, a fehér botot ismerik az egész világon. 

A Szlovákiai Vakok és Gyengénlátók Egyesületének dunaszerdahelyi irodájában dolgozik tanácsadóként. A közlekedés szempontjából mennyire tud akadálymentes életet élni egy látássérült személy Dunaszerdahelyen? 

Nehéz, főleg a járdák állapota miatt. A legnagyobb probléma, hogy a gyalogos-átkelőhelyeken gyakran nincs hangjelzéssel ellátott szemafor, illetve nagyon kevés helyen van vezetősáv, amely a vakoknak segít az átkelésnél. Ahol újítják az utat, ott már automatikusan van, de a külvárosban ez továbbra is probléma. Az utak biztonságát tekintve javul a helyzet, évről évre jobb.

Az oktatás terén milyen lehetőségei vannak a magyar gyerekeknek, akik látásproblémával küszködnek? Van a környéken olyan intézmény, ahol az anyanyelvükön tudják elsajátítani a Braille-írást?

A környéken nincs, de a látássérültek bekerülhetnek rendes iskolába is, látó gyerekek közé. Olyan intézmény, ahol speciálisan vakokkal foglalkoznak, Dunaszerdahelyen nincs. Az iskolákban a legnagyobb probléma a segédeszközök biztosítása, illetve az akadálymentes közlekedés. Rengetegféle segédeszközre lehet szükség, attól függően, milyen szintű a látáskárosulás, ilyen például a speciális asztali nagyító, ami kell, hogy legyen az iskolában is. A Braille-írást mi tanítjuk meg a gyerekekkel, vagy pedig adott esetben a szülő, az alapiskolákban ezt nem oktatják. Nagyon összetett dolog, ha alapiskolába jár a vak gyerek, mivel mi napi szinten nem tudunk ott lenni mellette. Volt egy olyan esetem, amikor emiatt először az anyukának kellett megtanulnia a betűket, a technikát megtanítottuk vele, a tananyagot pedig ő tudta a fiának továbbadni. 

Szociális tanácsadóként milyen feladatokat lát el, milyen problémákkal keresik fel leginkább?

Szociális jogi tanácsadással és szociális rehabilitációval foglalkozom. Segítünk a megfelelő segédeszközök kiválasztásában. Többnyire a szemorvostól érkeznek hozzánk a kliensek, és fogalmuk sincs, mit várhatnak tőlünk. Ha valaki elveszítette a látását, az alapoktól kezdve segítünk, például az egészségkárosodott igazolvány, valamint a rokkantsági nyugdíj elintézésében. A megfelelő segédeszközök kiválasztása szintén fontos, rengeteg lehetőség van, a konyhai mérlegtől a lázmérőig minden el van látva beszélőprogrammal. Ha jön egy idősebb személy, aki életében nem használt számítógépet, akkor normális, hogy nem fogunk neki számítógépet ajánlani. Elmondja, mi az, ami a hétköznapi élet során problémát okoz neki, és az alapján segítünk választani, majd megírni a kérvényt, hogy tényleg megkapják a támogatást. A kellékek többsége államilag támogatott. 

A megyei központ 2020-as jelentése alapján a társadalmi rehabilitáció szintén fontos téma, míg a szociális tanácsadást 275 kliens igényelte, addig a rehabilitációval kapcsolatban 230 személynek nyújtottak segítséget. Ez főként azokat érinti, akik valamilyen baleset következtében veszítették el a látásukat? 

Ez teljesen egyéni. Nálunk többségében az időskori szembetegségekről van szó. Nagyon kevés olyan kliensünk van, aki születésétől kezdve vak, inkább olyanok keresnek fel, akiknek valamilyen betegség következtében károsodott a látásuk. A rehabilitáció lényege, hogy a hétköznapokban tudják magukat ellátni. Ha valaki hirtelen elveszíti a látását, akkor közbelépünk – megtanítjuk például a fehér bottal való közlekedést. A gyengénlátók esetében segítünk, hogy effektíven használják ki a megmaradt látásukat – rengeteg nagyító van nálunk, ezek helyes használatát segítünk elsajátítani. 

A vakok, illetve gyengénlátók családja, barátai is szoktak tanácsot kérni? 

Lehet az család is, de mindenképpen fontos, hogy maga a látáskárosult személy is akarja a segítséget. Annak nem lehet segíteni, aki teljes mértékben elutasító. 

Felsegíteni az autóbuszra, átkísérni az út túloldalára – ezek a segítség elfogadható formái? 

Igen, de először mindig meg kell kérdezni, szüksége van-e a segítségre. Ha egy személy visszautasítja a segítséget, az nem bunkóság. Nagyon fontos, hogy megvannak a saját szokásai, és elég, ha kicsit kizökkentik a megszokott, megtanult útvonalából, és az már problémát okozhat. Soha nem szabad erőszakosan hozzáállni. Ha az adott személy elfogadja a segítséget, akkor a hivatalos módszer szerint a könyököt fogja meg. Ő maga jelzi, hogyan segíthetünk, ha átértünk az úton, azt azért mondjuk el, hogy vele szemben van a buszmegálló, illetve mi található a jobb vagy bal oldalon. Neki ennyi éppen elég ahhoz, hogy tájékozódni tudjon. 

A vakvezető kutya gyakran az önálló életvitelhez szükséges segítő. Mennyire elterjedt nálunk ez a támogatási módszer? Egyszer szemtanúja voltam, amint egy vak személyt nem engedtek felszállni a buszra a kutyája miatt. Ennek már pár éve. Javult a helyzet azóta? 

Javult, fel kell, hogy engedjék. A legnagyobb probléma, amit az utóbbi időben tapasztalok, hogy a taxisok nem szívesen engedik be az autóba a kutyát. Az elmúlt időszakban 3-4 esetben is foglalkoztunk ezzel a problémával. 

Mi a helyzet az állami intézményekkel? Időnként egy teljesen egészséges embernek is kihívást jelent az ügyintézés. A vakok részére problematikus a kommunikáció a hivatalokkal? 

Nem jellemző. A hivatalokban fel kell olvasniuk, hogy mi áll az adott nyomtatványban, illetve minden vaknak van személyi asszisztense, akit vihet magával, és esetleg elolvassa számára. 

A munkavállalás területén milyen lehetőségei vannak az adott csoportnak? Léteznek olyan foglalkozások, amelyeket kimondottan a vakok szoktak vállalni?

Leggyakrabban a masszőr kurzust végzik el, masszőrként dolgoznak. A munkavállalás terén viszont még mindig nagyon nehéz a vakoknak. 

Az akadályokat már említettük, de a modern technológiának köszönhetően könnyebben boldogulnak a vakok is? A fehér boton kívül milyen egyéb segédeszközöket használnak? Hogy állapítják meg például a színeket? 

Igen, ez egyértelmű. Léteznek színfelismerők, amelyek megmondják, milyen színű az adott ruha. A háztartásban hasznos eszköz a PenFriend, a tollra rámondja például, hogy só, bors, a címkét felragasztja az adott fűszerre, és a toll érintéssel felismeri és felolvassa. 

A Fehér ceruza (Biela pastelka) országos kampányba egyre több ismert személyiség kapcsolódik be, valamint a helyi iskolák diákjai is gyakran részt vesznek az utcai gyűjtésben a vakok és gyengénlátók részére. A Csallóközben is sikeresek ezek az akciók? 

Igen, sikeresnek mondhatjuk őket. Környékünkön négy városban zajlott a gyűjtés, bár idén sajnos Dunaszerdahelyen elmaradt. Somorja, Nagymegyer, Bős és Dunaszerdahely szokott csatlakozni, idén 1300 eurót sikerült összegyűjteniük.