Hírkereső

„Közbe egész napig mentem úgy, hogy nem láttam falut, csak erdőket és réteket” – írta Kodály Zoltán zeneszerző a huszadik század elején egy barátjának, a levélben Nádszeg határát és a Csallóköz szépségét méltatja. „Azt hiszem, ez szebb, mint Páris” – Kodály Zoltán szavai száz év után sem koptak meg, ma is megcsodálhatjuk a fűz és nyárfákat, sőt, Tallósnál árvalányhajat is találunk a folyó mellett.

Régiók határa a Kis-Duna

Vereknyénél ágazik le a Dunáról, és a Csallóköz északi széle mentén határolja Európa  legnagyobb folyami szigetrendszerét a Kis-Duna. Majd Gútánál folyik bele a Vágba, hogy aztán Komáromnál újra visszatérjen Európa leghosszabb folyójába. Pozsonytól Gútáig több kisebb folyó is a Kis-Dunába torkollik. Számos élőlénynek ad otthont a meder, és az ártéri erdők. Ha szerencsénk van, akkor tetten érhetjük a fák kérgét rágó hódot, vadászat közben figyelhetjük meg a szürkegémeket. A folyó nem csak gazdag állatvilága, hanem történelmi értékei miatt is érdekes, partján még ma is megcsodálhatók a régi mesterségek gyöngyszemei, a cölöpös vízimalmok.

Érdemes megfogadni a tanácsokat

Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a csónaktúrák, ezt a pozsonyeperjesi Majorovics Mihály is igazolja. Misi bácsi több évtizede üzemeltet csónakkölcsönzőt a Kis-Duna partján, és úgy véli, a koronavírus-járvány miatti korlátozások pozitív hozadéka, hogy egyre többen kíváncsiak az itthoni látnivalókra, és csónakról akarják megcsodálni a táj szépségeit.

„Ennél egyszerűbb, szebb és veszélytelenebb hely nincs, mint a Kis-Duna. Gyönyörű folyó” – jelenti ki magabiztosan Misi bácsi

hozzátéve, hogy azoknak jelent igazi élményt a kirándulás, akik odafigyelnek, és betartják az alapvető szabályokat, nem viszik túlzásba az alkoholfogyasztást a vízen. „Kikötés után a gyerekek szívesen beszámolnak arról, hogy őzikét láttunk inni, láttunk jégmadarat, gémeket. Az út során kicsit iránytani kell a gyerekek figyelmét, de nagyszerű élményekkel gazdagodhatnak. Többnapos túrákon sátorozhatnak, ami újabb élmény, ilyenkor talán jobban be lehet kapcsolni a gyerekeket, a telefon lemerül, segíthetnek például fát szedni, sátrat verni” – folytatta Misi bácsi.

Lehetőségek tárháza

Pozsonytól Gútáig számos olyan hely van, ahol vízre szállhatunk, illetve kiköthetünk a Kis-Dunán. Néhány órás, egész napos, de akár többnapos programot is szervezhetünk a vízen. A csónakázók körében a Tallós és Pozsonyeperjes közötti táv a legnépszerűbb, de legalább ennyien választják az Illésháza- Jóka közötti szakaszt is, mindkét táv két-két és fél óra alatt teljesíthető. Aki hosszabb útra vágyik, az leevezhet Eperjesről Nádszegre, vagy Nyárasdra, így négy és nyolc órát tölthet el a vízen.

Pozsonyeperjesről Nyárasdon át két nap alatt evezhetnek le Gútára. De a folyó északabbi szakasza is kedvelt. Ha valaki hosszabb túrát szervez, akkor a part menti kempingekben, szálláshelyeken köthet ki éjszakára, hogy reggel újult erővel vágjon neki az evezésnek. Tőkésszigettől (Zálesie) Gútáig különböző szintű  éttermek és szálláshelyek teszik színesebbé a kirándulást.

Van, ahol a part menti tisztáson állíthatjuk fel a sátrakat, de ha szemfülesek vagyunk, és időben foglalunk, akkor szállóban is álomra hajthatjuk a fejünket és villásreggelivel indíthatjuk a vízitúra következő napját. „Térképeink is vannak, de szívesen elmondom az érdeklődőknek, hogy mit ajánlok például egynapos túra keretében.

Rossz szájízzel végződhet a kirándulás, ha valaki túl nagy elvárásokkal érkezik. Kisgyerekekkel nyolc órát evezni a tűző napon már nem olyan kellemes élmény” – mondja Misi bácsi.

A kirándulók általában megfogadják a tapasztalt csónakos tanácsait.

Vízre fel!

Így tettünk mi is, amikor családi kirándulást szervezve kerestük fel Misi bácsit, aki az alapinformációk – mikor, hány személy menne, vannak-e gyerekek, eveztünk-e már – közlése és a dátum leegyezése után rögtön gyakorlati tanácsokkal látott el bennünket. Ha valaki nem biztos a dolgában, akkor összekötik a csónakokat, így máris stabilabb rendszerben lengedezhetünk a vízen. Az üdítő, az elemózsia, a kalap és a napvédőkrém mellé ajánlott egy kispárnát is betuszkolni a csomagba. Hogy miért, arra később kitérünk. Autóinkat Pozsonyeperjesen parkoltuk le, ahonnan Misi bácsi a már a csónakokkal együtt elszállított bennünket a közeli Tallósra, itt szállunk majd vízre a Matica malomnál. A közkedvelt kirándulóhely jól megközelíthető, a faluban táblákkal jelzik, merre keressük a cölöpös vízimalmot. Csónakok a vízben, a kezdeti bizonytalanság után lassan felszabadul a mimika, és Matula bácsi hangja búgja a fülünkbe, hogy „Lapjával húz, élével kormányoz”. Misi bácsi hasznos tanácsokkal bocsát a vízre, fenekünk alatt a már említett kispárnával, bár ekkor a kezdő evezők izomzata még ellenáll a csónak stabil ülésének, néhány kilométerrel később azonban dicsérjük az intelmet.

Nem szolgáltat keleti kényelmet a kispárna, de így legalább nem vonja el a figyelmünket a fészkelődés, és a partot fürkészve elmerenghetünk a fát rágcsáló hódon, az egyik nyúlványból felszálló gémen, kileshetjük a horgászok rituáléit, vagy a víz menti kunyhók előtt elhaladva rácsodálkozhatunk az építők leleményességére. A szúnyogok sem zavarják az idillt, a vízen nem követnek bennünket a vérszívók, így a rovarriasztó krémek szaga helyett magunkba szívhatjuk az ártéri erdők friss illatát. „Kis csónakom leng a Duna vizén” – mire az utolsó taktushoz ér a társaság, kisebb riadalom lesz úrrá rajtunk. Egy mederbe dőlt fa mentén haladva felgyorsul a csónak, az ág viszi a kalapot, és mintha marasztalni akarna, száraz végei nyomot hagynak a felkaron. Adrenalin szökik az erekbe, de néhány pillanat múltán vissza az arcokra a mosoly. „A fáknál óvatosan” – jegyezzük meg, de az esti élménybeszámolóra már elhalványul a karcolás, csak az élmény marad. Mire elfáradnánk a nagy semmittevésben, és kinyújtóztatnánk elgémberedett végtagjainkat, megpillantjuk a pozsonyeperjesi hidat.

Ez nem jelenthet mást, minthogy hamarosan partot érünk. Misi bácsi már vár bennünket a víz szélén, irányítja a csónak orrát a parthoz, és készségesen segít kiszállni a vízi járműből. Még ott megfogadjuk, hogy nem utoljára találkoztunk a vízparton.

Mesterségek őrzői

A Kis-Duna évtizedekig ellátta a környékén élőket, nem csak a horgászbotok görbültek a víz felett, hanem a molnárok is számíthattak a folyó közbenjárására. A tizenkilencedik század végén még több száz vízimalomban őrölték a gabonát a Kis-Duna mentén. A molnármesterség fénykora leáldozott a vidéken, de aki kíváncsi arra, hogyan lett búzából liszt, annak Jókán és Tallóson is érdemes megállni. Mindkét faluban felújították a vízimalmot, Jókán egy kis falumúzeumot is kialakítottak a népszerű kemping mellett. A kirándulók új ismeretekkel is gazdagodhatnak a régióról.

Tavasztól őszig

Szinte az első melegebb napokkal együtt indul a csónakszezon. Idén a koronavírus-járvány miatt valamivel később jelentek meg az első csónakázók a vízen, azóta viszont töretlen a lendület. Egy-egy szombaton több tucat csoporttal is találkozhatunk a vízen, hétköznap a közúton, hétvégén a Kis-Dunán alakulhat ki dugó. A nyári vakáció üde színfoltja lehet a kis-dunai csónakázás. Azoknak sem kell lemondani erről az élményről, akik nem biztosak a képességeiben, szakképzett sofőrrel tutajról és motorcsónakból is megcsodálhatjuk a folyót, és még evezni sem kell. Szolgáltatótól függően 15-18 euróért bérelhetünk egyszerű, kétszemélyes csónakokat, de háromszemélyeset, illetve egyéb felszerelést is kínálnak a kölcsönzőkben. A part menti tisztásokon sátorozhatunk, de néhány helyen kempingezni is lehet, vagy szálláshelyen is álomra hajthatjuk fejünket. Az éttermekkel is hasonló a helyzet, büfék csak elvétve vannak a Kis-Duna mentén, ezért hosszabb útra mindenképp ajánlott elemózsiát csomagolni.

Bővülő bakancslista

Életünk első csónaktúrája nem maradt az egyetlen, azóta már Illésháza és Jóka között is teszteltük a távot, és meggyőződésünk, hogy a Kis-Duna mindenhol páratlan élményekkel kápráztatja el a kirándulót. A kiszemelt szakasz kiválasztásánál mindenképp érdemes megfogadni a gyakorlati tanácsokat, és némi helyismeret sem árt. Pozsonyeperjesen a vendéglő mellett kihelyezett panelek is segítik a tájékozódást, valamint a Malomtól malomig tanösvényen haladva is bővíthetjük ismereteinket a régióról. A csónakban ülve viszonylag gyorsan megbátorodik a szárazföldhöz szokott ember, különösen az a megnyugtató, amikor az evezőlapáttal elérjük a meder alját, de ne hagyjuk magunkat becsapni. A vízen is viselkedjünk felelősségteljesen, és ahogy Misi bácsi is mondta, így igazi élmény lehet a csónaktúra. A víz visszavár, a következő szezonokban újabb távokon csalogat a leghosszabb Duna-ág.