Tudjuk, miért is olyan praktikus a családi Toyota Proace City Verso
Demecs Péter
2020. 08. 24., h – 17:06

A japánoktól nagyon jó húzás volt, hogy az autót az ikonikus Berlingóra és a Peugeot Rifterre alapozták. Mindkét modellből átvették a lehető legjobbat, s ennek az ötvözésnek köszönhetően egy már-már ideálisnak mondható, Toyota logóval ellátott autót dobtak a piacra.
Én a járgány Long, tehát leghosszabb változatát tettem próbára, hétüléses változatban, 1,5 D-4D dízelmotorral és Family felszereltségi szinttel, amiből teljesen egyértelmű, hogy ezzel a járgánnyal a családokat akarják megszólítani. Ez a családi haszongép-jármű végtelen rakodási teret, kellő kényelmet és korszerű biztonsági elemeket kínál, s még a családi költségvetést sem fogja tönkretenni.

A városban is fürge
A Long változat 350 mm-rel hosszabb a rövidnél, tehát a hossza eléri a 4753 mm-t. Annak ellenére, hogy aránylag nagynak tűnik, nagyon jó vele a városban való manőverezés. Nem gondoltam volna, hogy a szűk utcákon, parkolókon is jól lehet vele mozogni. Kompakt méreteinek köszönhetően még a szűkebb parkolóhelyekre is kényelmesen elfér. Tény, hogy a parkolásnál nagy segítséget nyújtanak a parkolókamerák, ám a nagy visszapillantó tükröknek köszönhetően kamera nélkül is egyszerűen betolathatnak a szabad helyre.
Az oldalra tolható hátsó ajtónak köszönhetően pedig zökkenőmentes a be- és kiszállás, nem kell attól tartani, hogy autójukkal megkarcolnák a mellettük parkoló autót. Kár viszont, hogy az ajtók nem elektromosan vezéreltek, így főleg bezárásukhoz kell a vártnál nagyobb energiát kifejteni.
Az elülső üléseken olyan kényelem vár a sofőrre és az utastársára, mint a személygépkocsikban. Az utastér kivitelezése decens, visszafogott, ám ennek köszönhetően nagyon jól átlátható, nincs a műszerfalon egy zavaró elem sem, minden vezérlési gomb a sofőr keze ügyében van. A kilátásban a valamivel vastagabb A oszlop sem zavar, bizonyos helyzetekben viszont, amikor például mellékútról próbálnak csatlakozni a párhuzamos főútra, elég sokat elvesz a kilátásból a vastagabb B oszlop – ezt viszont meg lehet szokni.
A médiarendszert egy 8 colos érintőképernyőn keresztül tudják használni, amelyhez viszont hat külön gombot is párosítottak a fontosabb menüfunkciók eléréshez; külön díjaztam, hogy a hangerősséget manuálisan is lehet változtatni a tekerőgombnak köszönhetően. A modern konnektivitás innen sem hiányzik, s az autó kompatibilis az Apple Car Play és az Android Auto rendszerekkel is. Az adaptív tempomatot az aránylag régimódi vezérlőkarral lehet kezelni a volán mögött, a kis head-up display már csak egy bónusz, amit ilyen típusú autóban bizonyára nem várnának. Az elülső üléseken egyébként számtalan rakodótér van.
A második sorban három teljes értékű ülést találnak, mindegyik Isofix gyermekülés-rögzítési ponttal. Az oldalra tolható ajtóknak köszönhetően nemcsak az ülések beszerelése, hanem a gyerekek beültetése és kiszállítása is roppant egyszerű. A második sorban levő üléseket nem lehet tologatni, a hátsó kettőt viszont kivehetik, minek köszönhetően nagyon jól variálható a csomagtér térfogata. Ráadásul, a harmadik üléssorba nemcsak a középső ülések támlájának lehajtása után lehet bejutni, hanem hátulról is, hiszen a két ülés között utacska van. Persze a harmadik sorba egyszerűbb lesz a beszállás a gyermekeknek, felnőtteknek már kicsit szűkös a hely. A csomagtér hatalmas ajtajának felnyitásával főleg a városi parkolókban lehetnek gondok, ezért fogják díjazni, hogy az ajtó ablakát külön is ki lehet nyitni, ami egyszerűsíti a csomagtérbe való bepakolást.
Ha fel van szerelve a hatodik és a hetedik ülés, akkor a csomagtér térfogata szerényke 209 literre szűkül – ebben az esetben tényleg nem tudnak sok mindent az autóba pakolni. Ha viszont kiveszik a hátsó üléseket, akkor 850 literesre bővül a tér. Ha még több rakodótérre lenne szükségünk, elég lehajtani a hátsó üléstámlákat, s a csomagtér azonnal 3,3 köbméteresre bővül. Ráadásul ha lehajtják a sofőr melletti ülés támláját, akkor 3,4 méter hosszú rakományt is elvihetnek az autóban.
Alacsony fogyasztás
A motorházban olyasvalamit találnak, ami a Toyota hibridmeghajtású járgányainak világában igazi meglepetésnek számít: dízelmotort. Nevezetesen a négyhengeres 1,5 literes D-4D jelölésű erőforrásról van szó. A Family felszereltségi szinthez csak a motor legerősebb változatát rendelhetik meg 96 kW teljesítménnyel és 300 Nm-es forgatónyomatékkal. Úgy tűnhet, ismeretlen erőforrásról van szó, pedig valójában a PSA konszern közismert 1,5 Blue HDi motorjáról beszélünk. Ezek a motorok nagyon megbízhatóak s kellő teljesítménnyel rendelkeznek, ám túl nagy száguldozást ettől a járgánytól ne várjanak. A 8 gangos automata váltó nagyon jó munkát végez, egyszer sem volt késztetésem átkapcsolni a manuális váltásra – még az autópályán való gyorsabb előzésekkel is jól megbirkózik. Az átlagfogyasztás – az út jelentős részét autópályán és országúton töltöttem – 6,2 liter volt, ami olyan autónál, amelyben a családon kívül nagyon sok rakomány is elfér, különösen jó érték.
A Proace City Verso alapára 15 600 euró. A tesztelt járgány, a Family felszereltségi szinttel és a legerősebb dízelmotorral, már minimum 24 100 euróba kerül. További 900 euróba kerül a harmadik üléssor, s 3200-ba a Comfort csomag, amely például adaptív sebességtartót, navigációt vagy parkolóasszisztenst is tartalmaz. Az autó ára ezzel már eléri a 28 200 eurót. Tény, hogy ez nem kevés, ám tekintettel arra, milyen sokoldalú és praktikus autót kapnak ezért az összegért, nem is nevezném az árát eltúlzottnak.
Ezeket az autókat nem azért veszi meg az ember, mert szépek, hanem mert praktikusak. A legfontosabb, hogy az egész család elférjen benne, s ha kell, hét közben még munkaeszközként is használható legyen. A Toyota Proace City Verso ezt a feladatkört tökéletesen teljesíti.