Először mondjon néhány szót arról, hogy miért önt nevezte ki a kormány erre a posztra, mi pontosan az ön feladata és miért fontos, hogy a kabinet mellett működőn a romaügyi kormánybiztos hivatala?

Azt gondolom, az egyik ok, amiért engem választottak az, hogy sok tapasztalattal rendelkezem a roma közösségekkel való munka terén, amellyel nem csak a munkahelyemen belül, de polgári aktivistaként is foglalkoztam. A kormánybiztosi hivatalban több időszakban is dolgoztam, jól ismerem a felépítését, belső rendszerét. Korábban Besztercebányán regionális koordinátorkét dolgoztam, később a regionális irodáink központi irányítását végeztem. A 2012 és 2016 közötti időszakban, Peter Pollák (OĽaNO) kormánybiztos hivatali ideje alatt, a fejlesztési projektek osztályát vezettem a hivatalban. Erre az intézményre pedig azért van szükség, mert jól ismert, hogy a roma közösség tagjai többszörös diszkriminációnak vannak kitéve, hosszú ideje szegénységben élnek. Elsősorban az oktatás, a munkavállalás, lakhatás és az egészségügy, valamint az antidiszkrimináció terén kell olyan intézkedéseket tennünk, amelyeknek köszönhetően alapvetően javulnak a tartós szegénységben élők életkörülményei. Ezért fontos, hogy létezzen egy olyan intézmény, amely a kormány segítségével különböző intézkedéseket készít elő és koordinál annak érdekében, hogy javuljanak ezen lakosok életkörülményei.

Miként érinti az aktuális járványhelyzet a roma közösségeket? Együtt dolgozik-e az ön hivatala a többi állami szervvel az országos tesztelés előkészítésén, illetve megvalósításán?

A roma közösségek egészségügyi helyzete jelentette kihívás nem csak a mostani világjárvány okozta helyzetben, hanem azon kívül is fontos kérdés. Itt arról beszélünk, hogy sokan nem férnek hozzá tiszta ivóvízhez és sok helyen hiányzik az alapvető infrastruktúra, így az elektromos, vagy a szennyvízhálózat. De a szemétlerakók kérdése is sok helyen megoldatlan. Ez mind nagyon kedvezőtlen hatással van arra az életkörnyezetre, amelyben ezek az emberek élnek. Ez mind nagyon rosszul hat az egészségükre is. Közvetlenül a kinevezésem után a világjárvány miatt a hivatalunk egy válságcsapatot állított fel, amely főleg az országos és a helyi szintekkel való kommunikációért felel. Közvetlen kapcsolatban vagyunk az önkormányzatokkal, de a segítőszakmák helyi képviselőivel is annak érdekében, hogy támogassuk őket. Ezen túl az érintett minisztériumokkal, illetve azok intézményeivel való kommunikációt is biztosítjuk. A humanitárius segély megszervezésében, de a roma közösségek tagjainak felvilágosításában és tesztelésében is közreműködünk. A hivatalunk októberben indította el azt a nemzeti projektet, amelynek célja, hogy megakadályozza a COVID-19 terjedését. Ez a projekt azokra a településekre koncentrál, ahol helyben nincsen semmilyen segítőszakma képviselője. Ezáltal 354 településnek tesszük lehetővé, hogy a terepen dolgozó munkatársak bevonását finanszírozzák, de ezen túl az eszközök és a humanitárius segítség biztosításában, a válsághelyzet kezelésében, válságtervek készítésében is segítünk. Az a legfontosabb, hogy megelőzzük a fertőzés kockázatát, de amennyiben pozitív esetek fordulnak elő, akkor kamatoztatni tudjuk azokat a tapasztalatokat, amelyeket az első hullám során szereztünk, így az érintett települések vagy településrészek zónánkénti lezárását. Itt el kell mondani, hogy az érintett önkormányzatok is kommunikálnak a regionális közegészségügyi hivatallal, összehívjak a válságstábokat. Ez utóbbiaknak a mi kollégáink is a tagjai.

Az ilyen szintű együttműködés az országos tesztelés során is megvalósulhat?

Természetesen. Amennyiben a belügyminiszter, vagy más felkér minket valamilyen konkrét lépések megvalósítása során az együttműködésre, akkor a hivatalunk kész közreműködni úgy, ahogy azt az első hullám idején is tettük. Akkor ezt a belügyminiszter is értékelte.

Megtörtént már ez a felkérés?

Még nem.

Az Oktatáspolitikai Intézet (IVP) lapunknak megküldött adatai szerint a koronavírus első hulláma során a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak 11,1 százaléka nem fért hozzá a távoktatáshoz. Az országos átlag 7,5 százalék. A legtöbben Kassa és Besztercebánya megyében maradtak ki az oktatásból. Az ön elődje, Ravasz Ábel (Híd) szerint ez azért lehet, mert ebben a két megyében a magyar iskolákba több roma tanuló jár, mint a régió szlovák iskoláiba. Most, az újabb iskolabezárások idején, mit fog tenni annak érdekében, hogy az említett helyeken ne legyen ilyen magas a távoktatásból kieső gyerekek aránya?

Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy az adatokat az Oktatáspolitikai Intézet dolgozta fel, amely az oktatási tárcához tartozik. Ezért itt ennek a tárcának a felelősségéről beszélhetünk, amely tudatában van annak, hogy a távoktatás minden oktatási szinten jelentős problémát okozott. Ez alól a nem államnyelven működő iskolák sem képeznek kivételt. Be kell ismerjem, nem tudom, hogy mire hivatkozik az elődöm, amikor arról beszél, hogy a magyar iskolába járó roma gyerekek kevésbé kapcsolódtak be a távoktatásba. Nekem erről semmilyen ismeretem nincs. Ami azonban nagyon fontos, hogy az oktatási minisztérium, az IVP, vagy például az eduRoma civilszervezet adatainak nyilvánosságra hozása után, nagyon szorosan együtt dolgozik velünk. Így azzal a szakmai csoportunkkal is, amelynek az a célja, hogy a közösségi központokat a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsuk a távoktatás során. A középiskolák mostani bezárása előtt Filip Mónika (SaS) oktatási államtitkár felkért minket, hogy együtt dolgozzunk olyan mechanizmusok megalkotásán, amelyek a középiskolások távoktatását segítené. Így például jelenleg a közösségi központok távoktatást segítő lehetőségeit mérjük fel éppen, de az érintett közösségek szükségleteinek feltárásában is segítünk.

Az IVP például azt javasolta, hogy a tanároknak fizessék át a telefon- és internetszámláját. Sor kerül erre?

Ebben a pillanatban erre nem tudok válaszolni. Bízom benne, hogy az oktatási minisztérium számításba vesz minden lehetséges forrást és eszközt. Ezt a helyzetet a szaktárcának kell megoldania. Azt gondolom, hogy a lehető legalaposabban járnak el. A mi hivatalunk abban segíti őket, hogy a helyi szintről a lehető legtöbb információt megkapják. Bízom benne, hogy közösen találunk megoldást arra, hogy a járványellenes intézkedések következményei ne legyenek olyan súlyosak, mint az első hullám idején.

Az első hullám idején a hadsereg teljes roma telepeket zárt karanténba. Egyes helyeken még helikoptereket is bevetettek. Ön szerint ezek az intézkedések megfeleltek a helyzetnek, vagy túlzottak voltak?

Ezzel kapcsolatban csak azt tudom mondani, amit már többször is nyilatkoztam. Akkor a helyzet olyannyira kritikus volt, hogy számomra nem maradt más, minthogy a felelős szakértők, epidemiológusok ismereteire, véleményére támaszkodjak. Az öt romák lakta településrész karanténba zárása nem a miniszterelnök, vagy az önkormányzatok, vagy az én döntésem volt, hanem az országos tisztifőorvos határozott így. Az intézkedés utolsó fázisa, amikoris az egyes településrészeket még külön zónákra osztottuk, azt igazolja, hogy az ilyen lépéseket hamarabb is megtehettünk volna, és akkor nem kellett volta olyan sokáig fenntartani a teljes karantént. A mi hivatalunk ekkor is a lehető legtöbbet tette, ami a humanitárius és anyagi segítséget illeti. Ami pedig a hadsereg fellépését illeti, erről annyit mondanék, hogy felkészültek voltak a helyzetre, a civilekkel való kommunikációra kiképzett szakembereket vetettek be. A terepen jól kommunikáltak, a tesztelést nagyon hatékonyan végezték.

Újra megtörténhet, hogy egész településrészeket karanténba zárnak?

Én nem gondolom, hogy ez újra bekövetkezhet, de korai lenne bármilyen egyértelmű állásfoglalást tenni. Főleg akkor, ha az országos helyzet jelenlegi alakulását is figyelembe vesszük.

Ön szerint a roma közösségnek miért fontos a 2021 elején megvalósuló népszámlálás?

Nem csak a roma közösségeknek, de miden egyes roma férfinak és nőnek is fontos ez. Tekintettel arra, hogy milyen a történeti és a jelenlegi helyzetünk, amelyben még mindig sztereotípiákkal, előítéletekkel, megbélyegzéssel és gyűlölködő megjegyzésekkel kell szembenéznünk, a romák számára a roma identitásuk bevallása egyben az önidentitásuk megerősítését is jelenti. Nagyon fontos, hogy teret adjunk a népszámlálással kapcsolatos felvilágosításra. Közvetíteni kell, mire számíthatnak az emberek a népszámláláskor, és milyen lehetőségeik vannak a válaszolás során. Én bízok abban, ez a felmérés segít majd, hogy több roma vallja be az identitását és a tíz évvel ezelőtti felméréshez képest az országban a közösség nagyobb arányát mutassa ki. Ennek következtében valamivel közelebb kerülhetünk a közösség valós számarányához.

Az önök hivatala tervez a népszámlálással kapcsolatban felvilágostó kampányt idítani? Magába a felmérésbe miként kapcsolódnak be az önök munkatársai?

A kampány természetesen attól függ, hogy erre mennyi forrásunk lesz. A világjárvány miatt a támogatásaink rendszere ugyanis ebben az évben még nem áll rendelkezésre. Biztosan tudja, hogy a hazai roma közösség nagyon színes. Ehhez úgy kell megválasztani a kommunikációs csatornákat, hogy a lehető legszélesebb spektrumot szólítsák meg. Arra törekszünk majd, hogy minden más kampányba is bekapcsolódjunk. Mindent meg szeretnénk tenni annak érdekében, hogy a lehető legjobban tájékoztatva legyenek a népszámlálásról. Ehhez keressük most az anyagi forrásokat. A népszámlálás ügyében a Statisztikai Hivatallal is kapcsolatban vagyunk, a tájékoztatásban pedig segítségünkre lehet a közmédia nemzetiségi adása is.

A népszámlálást megelőző kampányban hogyan viszonyulnak majd ahhoz, hogy ebben a felmérésben két nemzetiséget is meg lehet majd adni?

Itt az a fontos, hogy az emberek értsék, mire vonatkozik ez a két kérdés. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, milyen előnyök, jogok fognak következi abból, ha bevallják, hogy a romának is érzik magukat. Máig nem áll rendelkezésre, miként értelmezik majd a népszámlálás adatait azon törvények esetében, amelyek a kisebbségi jogokat, a kultúra, a művészet és a művelődés területeket szabályozzák.

Mivel a nemzetiségre két kérdés is vonatkozik, az ezekre adott válaszokat többféleképpen is értelmezni lehet egy-egy kisebbség létszámának megállapításakor. Egy ilyen értelmezés, amikor egyszerűen összeadják az adott nemzetiségre vonatkozó összes választ, függetlenül attól, hogy azt az első vagy a második helyen jelölték-e meg az emberek. Így például a romák országos létszámát eggyel növelné mindenki, aki az első, vagy valamilyen kombinációban a második kérdésnél romának vallja magát. Egy másik módszer szerit külön kategóriákat alkotnak azok, akik egy nemzetiséget jelöltek be, és külön csoportokat azok, akik valamilyen kombinációban kettőt. Ön szerint hogyan kellene értelmezni a két nemzetiségi kérdésre adott válaszokat?

Itt elsősorban az a kérdés, hogy mivel egy újfajta adathalmaz jön létre, mit fog ez jelenteni arra vonatkozóan, hogy milyen pozitív irányú változás lehetősége nyílik meg a létező törvények keretrendszerében. Be kell ismernem, én nem látom előre, hogy hányan élnek azzal, hogy egy második nemzetiséget is megjelöljenek. Hiszen azt sem szabad elfelejteni, nem kicsi azon embereknek a száma, akiknek valós félelmeik vannak, hogy az identitásuk felvállalása miatt valamilyen üldöztetésben lehet részük. Ez pedig minden nemzetiségre igaz, és nem szabad alábecsülni. Főleg az utóbbi időszakban nem, amikor a nemzetiségekkel szembeni gyűlölet újabb hullámokat vet. Az adatok értelmezésének a célja az kellene legyen, hogy minél jobban közelítsen a lakosság valódi nemzetiségi összetételéhez. Bízom benne, hogy megelőzik majd, hogy a népszámlálás jelenlegi formája ne pont a romákat érintse hátrányosan. Ugyanakkor abban is bízom, hogy a roma nemzetiséget felvállalók növekvő tendenciája most is beigazolódik.

Az ön hivatala kialakít-e valamilyen javaslatot arra, hogy a két nemzetiségi kérdésre adott válaszokat miként kellene értelmeznie az államnak a kisebbségi jogok meghatározása során?

Úgy gondolom, hogy a népszámlálás befejezése után intenzív kommunikációra lesz szükség a kisebbségi kormánybiztossal, Bukovszky Lászlóval (Híd). Számunkra nagyon fontos, hogy meghatározzunk egyfajta a közös álláspontot. Ezen belül egy olyan mechanizmust, amely által az új adatokat úgy használhatjuk fel, hogy a nemzetiségi kisebbségek a jogaikkal és lehetőségeikkel a lehető legjobban élni tudjanak.

Vegyük például a települések kisebbségi nyelvű megjelöléséről szóló jogszabályt. Eszerint, amely településen egy nemzetiség 20 százalékot alkot, ott ki kell írni a falu vagy város nevét az adott kisebbség nyelvén is. Ön szerint a mostani népszámlálás adataiból hogyan kellene kiszámítani ezt a 20 százalékot?

Amennyiben azt az számok is alátámasztják, akkor azt fogom képviselni, hogy a népszámlálás adatai olyan értelmezést kapjanak, amelyek a lehető legtöbb településen lehetővé teszik a kisebbségi, a mi esetünkben tehát a roma, helységnév használatát. Én ezt nem csak szimbolikus lépésnek tartom, hanem annak a kifejeződését látom benne, hogy Szlovákia egy sokszínű ország, és tiszteletben tartja a kisebbségek jogait is. Az adatok értelmezése azonban nagyban attól függ, hogy milyen formában teszi azokat közzé a statisztikai hivatal, illetve attól, miként áll majd hozzá a kisebbségi kormánybiztos.

Ön szerint hányan fogják az első és mennyien a második kérdésre azt válaszolni, hogy roma nemzetiségűek?

Nem szeretnék tippelni. Az lenne az igazán jó, ha több roma vallaná be az identitását, amivel a népszámlálásban mért létszám közelebb kerülne a valós létszámhoz. Ezúton is szeretném őket arra kérni, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, és büszkén vállalják roma nemzetiségüket. A két nemzetiség megjelölhetőségében azt a nagyszerű lehetőséget látom, hogy az is a közösséghez tartozónak vallhatja magát, aki nem roma származású, de úgy érzi, ezzel szeretné támogatni a nemzetiséget. Én magam több ilyen embert is ismerek.

A hivatal most milyen projekteken dolgozik?

Az intézményünkben a legtöbb embert ún. nemzeti projektek keretében foglalkoztatjuk. A jelenlegi programozási időszakban hat ilyen projektet valósítunk meg. Ezzel egy időben a hivatal a romák integrációjának 2030-ig tartó országos stratégiáján is dolgozik, de az új 2021-2027 közti programozási időszak előkészítésével is foglalkozik. Ez utóbbiban a marginalizált roma közösségek gazdasági és szociális integrációjának javítását szolgáló intézkedésekre teszünk javaslatot. Így azokban a községekben, ahol ezek a közösségek élnek fejlesztési csapatokat szeretnénk létrehozni, folytatni akarjuk az ingatlanok alatti földterületek rendezését, konzultációs szolgáltatást szeretnénk nyújtani keresletalapú projektek benyújtásához, de az önsegítő lakhatásteremtést is támogatni szeretnénk. Ezzel egy időben dolgozunk egy reformterven is, amely konkrét, a marginalizált roma közösségeket érintő intézkedéseket tartalmaz majd.