Fellinger Károly, amellett, hogy ontja a felnőtteknek szóló verseket, a gyerekekről sem feledkezik meg. A Zebra az autómosóban idén már a harmadik nekik szóló kötete. Az országjáró sorozat két részében csengő-bongó rímekbe szedte a tudnivalókat egy-egy régió falvairól, ez a legújabb könyvecske viszont teljesen más élményt kínál, itt ugyanis maguk a gyerekek a mesélők. Illetve hát a költő, aki megpróbál az ő szemükkel rácsodálkozni a világra. Ez a legtöbbször sikerül is – már amennyire én felnőttként fel tudom mérni.

Abból indul ki, hogy az 5-7 évesekkel rengeteg fontos dolog történik az oviban, iskolában. Az egyik kis narrátornak például Beáta már a negyedik csaja. „Beáta bevallotta, hogy én / vagyok az első szerelme, / s hogy első látásra megtetszettem neki. Remélem, te is így vagy ezzel, / mondta mosolyogva, miközben a szünetben kijavította a házi feladatomat. / Én meg bólogattam, ráhagytam az egészet, és / csináltam rólunk egy szelfit.” Micsoda ravasz kis kópé! Egyrészt nem akarja megbántani a kislányt, másrészt ügyesen kihasználja a gondoskodását.

Itt nem a rímek dominálnak, némelyik szöveg nem is igazán tekinthető versnek, inkább rövid gondolatmenetnek. De ez egyáltalán nem zavaró. Gyakran csak a szöveg felénél derül ki, hogy lány vagy fiú a mesélő, sőt, néha ki sem derül. Főleg amikor a nemzedékek közötti kapcsolatok, a felnőttek, idősek szeretetteljes froclizása a téma. „Dédimami amikor észreveszi, / hogy már fél órája / szépítkezem, azt mondja, / ne nézd magad hosszan / a tükörben, mert kipotyognak / a fogaid. / Ő beszél, akinek egy foga sincs.”

Vannak egyszerre humoros és elgondolkodtató szövegek is, amelyek a gyerekek rendkívüli érzékenységét mutatják meg: „Anya azt mondja apunak / hogy tíz percre elugrik / a szomszédasszonyához / füstölt csülökért a babfőzelékbe, / de apu egy óra múlva zárja el a gázt, addigra kész lesz a kaja / és szolgálja ki magát, mert / ő nem lesz többé senki rabszolgája, / és persze rólam se feledkezzen meg.”

A szerző a szó szerint értelmezett közmondásokkal, szólásmondásokkal, szóképekkel is szeret játszani. A zebra szó két különböző jelentését pedig egyetlen versben illusztrálja: ezek a lovak biztosan azért csíkosak, mert végighemperedtek az utakra frissen mázolt zebracsíkokon.

Mondanom sem kell, hogy nehéz feladat gyerekszemmel nézni a világot – bár nem tudom, milyen mértékben támaszkodnak ezek a szövegek „autentikus adatközlők” megfigyeléseire. Amennyiben a szerző felhasznált ilyen írásos feljegyzéseket, jól tette, hiszen ez a legkézenfekvőbb módszer. Néhány esetben azonban egyértelműen a felnőtt rálátás dominál, például itt: „Azt mondják az osztályunkban / a fiúk, hogy mi lányok / sokkal többet beszélünk, mint ők. / Csak azt felejtik el a nagyokosok, / hogy ez az ő érdekükben történik. / Amíg mi, csajok / megértünk mindent elsőre, / nekik néha még / harmadszorra sem sikerül. / Így hát nem csoda, ha be nem / áll a szánk.”

Bálint Mariann illusztrációi néhol gazdagabbak, máshol szegényesebbek, vannak oldalak, ahová csak pár motívum jutott. De ne aggódjunk, a gyermeki fantázia gyorsan kiegészíti ezeket. A Zebra az autómosóban várhatóan sikert arat a célközönség körében, és a felnőttek is gyakran felkacagnak majd, ha nem is mindig ugyanazoknál a részeknél, mint a gyerekek. 

Fellinger Károly: Zebra az autómosóban, Anser Társaság, Hetény, 2020, 58 oldal