Idézetek, melyeket már nem tesznek idézőjelbe, mert szerte a világon elterjedtek, és rengetegen kimondják őket naponta, különösen ebben a 16 napban, amely november 25. és december 10. között telik el.

16 akciónapnak hívják azt az eseménysorozatot, amely a nők elleni erőszak elleni harc fontosságára hívja fel az emberiség figyelmét. November 25. a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja, december 10. pedig az emberi jogok világnapja. A közte lévő időszak tehát arra hivatott, hogy figyeljünk oda, ismerjük fel, és tegyünk az erőszak ellen, ami a nőket naponta éri. Világszerte minden negyedik nő elszenvedett valamilyen erőszakot jelenlegi vagy volt partnerétől. Mert a legfőbb elkövető nem az utcán kószáló idegen, hanem a legközelebbi hozzátartozó.

Ennek az erőszaknak sok formája van: szóbeli, lelki, testi, szexuális, gazdasági. Fontos, hogy tudjuk, az állam is erőszakot követ el a nőkön, amikor megtagadja tőlük alapvető önrendelkezési joguk gyakorlását: nem rendelkezhetnek szabadon a testük felett – nem dönthetik el, mikor szeretnének gyereket szülni, mert sok országban nem állnak rendelkezésükre, vagy csak (törvény által és anyagi szempontból) korlátozott módon a fogamzásgátlás megfelelő módjai, sem a terhességmegszakítás lehetőségei. És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a felelős döntéshez az is hozzátartozik, hogy időben tájékoztassák őket a szexualitás, a nemiség, a párkapcsolati felelősség, az anyaság mibenlétéről. Erre szolgálna a szexuális felvilágosítás az iskolában.

Az erőszak szisztematikus magatartás, a mások feletti uralkodásra, illetve a mások ellenőrzésére irányuló stratégia. Nem hirtelen felindulásból, dühkitörésből eredő tett, nem magyarázható az alkoholfogyasztás következményeként, sem esetleges provokálással.

A bántalmazó szisztematikusan leépíti áldozata önbecsülését, önbizalmát, elzárja őt családjától, barátaitól, függőséget alakít ki benne, és önhibáztatást. Ezért nem helytálló feltenni a kérdést, hogy: „Hát akkor miért nem megy el, ha bántalmazzák?” Hát azért, mert azt hiszi, ő a felelős, és reménykedik, hogy javul a helyzet. A bántalmazó ezt erősíti benne azzal, hogy mindig bocsánatot kér, szerelmet vall, ajándékot vesz, és elmondja: „Csak azért tettem, mert annyira szeretlek. Te hozod ki belőlem”. Az áldozat pedig még jobban igyekszik rendbe hozni a kapcsolatot, csakhogy a bántalmazóban újra gyűlni kezd az indulat, és jön a következő kitörés, egy hónap múlva, egy hét múlva, egy nap múlva…

A gyerekek és a fiatalok nevelésekor nagyon fontos megismertetni őket a párkapcsolati erőszak természetével, és a jelekkel, amelyeket ők is felismerhetnek már egy kapcsolat elején. Féltésnek, féltékenységnek szokták nevezni, amikor a partner naponta sokszor felhívja a lányt, pedig ezzel kezdődik az ellenőrzés. Ezt követi a számonkérés: hol voltál, kivel voltál, miért maradtál olyan sokáig? Közben elhiteti áldozatával, hogy mindezt szerelemből teszi. Végül szerelemből veri meg, és szerelemből öli meg. Ezt szoktuk szerelemféltésből elkövetett gyilkosságnak nevezni. Ugye, milyen gyönyörű a magyar nyelv? Milyen kedvesen menti fel azt a gyilkost, aki brutálisan végez a partnerével, miután évekig vagy évtizedekig megalázta és kínozta testileg-lelkileg.

Az emberi méltósághoz és az élethez való jog alatt értsük ezentúl a nőknek azokat az emberi jogait is, amelyek az őket érő nemi alapú erőszak következtében csorbulnak!