Ön honnan származik, mióta dolgozik ügyvédként?

Pozsonyból származom, jogászcsaládban születtem. Édesapám és édesanyám is jogász volt, polgári jogot tanítottak az egyetemen. Így aztán én is a jogi pálya felé hajlottam. Miután jogi végzettséget szereztem, az ügyvédi szakmában helyezkedtem el. Már 1980 óta gyakorlom a hivatásom. Ezen belül tulajdonjogi ügyekkel foglalkozom, főleg a polgároknak az állammal szembeni tulajdonjog érvényesítésére fókuszálok. Ezekben az esetekben az ügyfeleim alkotmányos jogait képviselem, hiszen a tulajdonjogot az alkotmány biztosítja. Egész életemben az emberi jogok érvényesítéséért dolgoztam.

Mióta foglalkozik a Beneš-dekrétumok alapján elkobzott földterületek ügyeivel? Milyen probléma adódik ma a 75 évvel ezelőtti dekrétumokból?

Hozzávetőlegesen három éve foglalkozom a témával. Pozsonyban ugyanis néhány évvel ezelőtt zárult le a ROEP-eljárás, vagyis a földterületek tulajdonviszonyainak feltárása. Ehhez a két háború közötti telekkönyveket használták fel. Ezen folyamat során több nevesítetlen ingatlan esetében meghatározták a jogos tulajdonost, így Pozsonypüspöki és Vereknye közigazgatási területén lévő telkek esetében is ez történt. Az eredményt közzé is tették a helyi önkormányzatok hirdetőtábláin. Így az egykori tulajdonosok ma élő örökösei megtudták, hogy felmenőjük valamilyen ingatlant hagyott rájuk. A leszármazottak természetesen jogszerűen meg akarták örökölni ezeket az ingatlanokat. Több örökös hozzám fordult, hogy képviseljem őket az örökösödési eljárás során. Itt azonban abba a problémába ütköztünk, hogy a két említett település határában húzódó D4/R7-es autópálya-körgyűrű alatti telkeket nem akarja az állam az örökösöknek kifizetni. A nevesítetlen, vagy még nem megörökölt ingatlanokat kezelő állami szerv, a Szlovák Földalap ugyanis bejelentette, szerinte ezen telkeket egykor a Beneš-dekrétumok alapján elkobozták, így azok valójában az állam tulajdonában vannak. Én ebben az ügyben azt is felrovom a földalapnak, hogy ezt az állásfoglalást az összes pozsonypüspöki ingatlanra vonatkoztatják, hiszen egy érintett telek esetében sem engedélyezték, hogy az állam kifizesse azok árát az örökösöknek. Így itt újra annak a bizonyos kollektív bűnösség elvének az alkalmazását látom. A földalap egyébként tagadja, hogy az egész településre vonatkozóan leállította volna a tranzakciókat.

Ha itt a kollektív bűnösségről esett szó, akkor ugorjunk vissza az időben 75 évet, és beszéljünk arról, hol is kezdődött a Benešdekrétumok problémája.

A második világháború után a csehszlovák állam egyfajta elégtételt akart venni azokon a nemzeteken, amelyek a fasiszta Németország oldalán álltak. Így Csehszlovákiának az volt az álláspontja, hogy a területén élő németeket és magyarokat meg kell büntetni. Csehországból például kitelepítettek 3 millió szudétanémetet, Szlovákiában pedig a Benešdekrétumok alapján elkobozták a magyarok tulajdonát, illetve elindultak a kitelepítések. Ez a lépés a magyar etnikum kollektív bűnösségének elvére épül, amely ma már természetesen elfogadhatatlan. A vagyonelkobzás folyamata az egyes esetekben az ún. konfiskációs határozatok kiállításával indult meg. Ezeket azonban nem adták ki az ország összes magyar polgárára, és ha bizonyos esetekben van is ilyen határozat, ott sem mindig tartalmazza az összes szükséges adatot, vagy éppen nem kézbesítették azt az érintettnek. Ez azt jelenti, hogy a korabeli eljárásrendnek sokszor nem feleltek meg.

Milyen tulajdonjogi következményei vannak a Beneš-dekrétumoknak még ma is?

A konfiskációt lehetővé tevő törvény következtében az érintetteket három nagy csoportba osztanám. A magyarok többségétől nem kobozták el a tulajdonát, nem adtak ki rájuk konfiskációs határozatot. Ennek többféle oka volt, az akkori államigazgatásban nagy lehetett a rendetlenség, de a vagyonelkobzási szabályok is tartalmaztak kivételeket. A második csoportba azok tartoznak, akiknek a vagyonára kiadták a konfiskációs határozatot, és a folyamat az akkori szabályoknak megfelelően végbe is ment. Ezzel nem lehet kezdeni semmit, a Benešdekrétumokat ugyanis még senki nem törölte el, és nincs is erre mutató tendencia Európában. Itt érdemes megemlíteni, hogy a hasonló érdekeiket a Csehországból kitelepített szudétanémetek sem tudják érvényesíteni, még annak ellenére sem, hogy jelenleg Németországban élnek, amely pedig erős állam Európában. A harmadik csoportba azonban azok a személyek és ingatlanok tartoznak, amelyek esetében ugyan kiadták a konfiskációs határozatot, de ez valamiért nem felelt meg az akkor érvényes törvényeknek. Előfordul, hogy a határozat nem teljes, csak egy vezeték- és keresztnév van a dokumentumon, de se címet, se születési dátumot nem tüntettek fel. Az egyes településeken pedig gyakori volt a névazonosság, Horvát Jánosból egy községen belül például akár több is lehetett. Így nem azonosítható be, hogy valójában kihez tartozó ingatlanok elkobzására vonatkozik a végzés. Ugyancsak követtek el hibákat a folyamat lebonyolítása során is. Így például kiállítottak egy konfiskációs határozatot, de ennyiben maradt a dolog, nem kézbesítették azt az érintettnek stb. A Szlovák Földalap azt állítja, hogy az ilyen vagyonelkobzások is érvényesek. Szerintem azonban ez nem lehet, hiszen 75 évvel ezelőtt is be kellett tartani az elkobzás folyamatára vonatkozó törvényeket.

Milyen mértékű problémáról van szó, hány ingatlant érinthet ez?

Több tucat, talán száz körül lehet azon esetek száma, amelyek a fővárost elkerülő autópálya-körgyűrű alatti ingatlanok tulajdonlásáról szólnak. A földalap eredetileg 180 esetről beszélt, de néhányat ezek közül lezártak. Az állami szerv érdekes módon csak a Pozsonypüspöki és Vereknye közigazgatási területén lévő telkek kifizetését tagadja meg. A körgyűrű ugyanis Pozsonyszőllős (Vajnory) és Récse (Rača) városrészek területén is áthalad, ott mégsem problémáznak a telkek árának kifizetésével. Azon helységek esetében, ahol nem éltek nagy arányban magyarok, a földalap nem foglalkozik azzal, hogy az autópálya alatti telkek vajon elkobzott ingatlanoke vagy sem. A vitatott pozsonypüspöki és vereknyei ingatlanokkal kapcsolatban is csak nyolc esetben indítottak pert a tulajdonjog államosítása érdekében, mégpedig olyan helyeken, ahol valamit, mondjuk benzinkutat, szeretnének építeni az autópálya mellett. A többieknek, a tulajdonjogi vitára hivatkozva, az állami szervek egyszerűen nem fizetik ki a telkeik árát, holott már áll rajta az autópálya. Az örökösök pedig ebben az esetben pert sem indíthatnak.

Hogyan látja annak az esélyét, hogy ma érvényt tud szerezni az ügyfelei érdekeinek?

A Szlovák Földalap által indított perek közül öt ügyben én képviselem az örökösöket. Ezekben az ügyekben még nem született döntés, mivel a világjárvány miatt el kellett napolni a tárgyalásokat. Az általam képviselt ügyek között van olyan is, ahol a földalap nem tud konfiskációs határozatot felmutatni, de mégis perelnek arra hivatkozva, hogy a telek egykori tulajdonosa magyar volt, ezért egykor el kellett volna kobozni a tulajdonát. Más esetekben ugyan az alapnak rendelkezésére áll ilyen végzés, de a dokumentum a már említett módon pontatlan, csak egy nevet tartalmaz. Az egyik korábbi tárgyaláson bebizonyítottam, hogy a konfiskációs határozat kiadásakor az érintett faluban három személy is élt a dokumentumon szereplő névvel. Én bízom abban, hogy ezeket a pereket megnyerjük. A vitás esetekben is fel tudunk mutatni olyan dokumentumokat, amelyekkel az állam már egyszer elismerte az ügyfeleim tulajdonjogát. Így a földrendezés és az örökösödési eljárás eredménye is ilyen. Én hiszek a jogállamban és abban, hogy az igazságnak érvényesülnie kell. Egyszerűen nem lehet, hogy az állam egy polgárától ellenszolgáltatás nélkül elvegye a telkét és építkezni kezdjen rajta.

Mi lenne ön szerint a megoldás?

A szóban forgó ügyekben azt szeretném elérni, hogy a Szlovák Földalap tegyen különbséget a valójában konfiskált ingatlanok és az érvénytelen elkobzási eljárások között. Ezzel szemben a földalap még azon telteket, illetve azok értékét sem engedi át az örökösöknek, amelyek az egykori elkobzások szempontjából teljesen tiszták. Felszólítottam az érintett állami intézményeket, minisztériumokat, hogy üljünk tárgyalóasztalhoz és esetről esetre haladva tisztázzuk az ügyeket. Ez azonban nem történt meg.

A közelmúltban kormányváltás történt, és az igazságszolgáltatásban is voltak változások. Ezek fényében számít-e arra, hogy az ön által képviselt ügyekben megváltozik az állami intézmények hozzáállása?

Szerintem ennek nem politikai kérdésnek kellene lennie. Az ingatlanok tulajdonosainak mindig joga van arra, hogy megvédjék az érdekeit. Ha valaki mondjuk az én telkemen akar egy közberuházást építeni, akkor ki kell, hogy fizessék az érintett földterület árát. Ez azonban az említett esetekben nem valósul meg. Az új politikai garnitúra azt ígérte, kijavít bizonyos hibákat. Ennek ellenére az állami intézmények viselkedésében nem változott semmi. A Nemzeti Autópálya-kezelő Társaság élén új vezetés van, de éppúgy alibista módon viselkednek ebben az ügyben, mint az előző igazgatóság. A földalapnál is vezetőváltás történt, de nagy változás ott sincs.