Ez az ügyes „rock-térítő” évtizedek óta az anyák réme és a vadóc lelkű, társadalmi sémák ellen lázadó srácok példaképe kívánt lenni, ami sikerült is neki. Kitalált magának egy szerepet, egy ijesztő külsőt, és zenekarával 1996-ban megcsinálta az Antichrist Superstar című lemezt, amivel megfogta az ördög lábát: globális sztár lett.

Bevallom, anno nekem is tetszett az a lemez, de a külsőségek nélkül meglettem volna. Akkoriban a Nine Inch Nailst is imádtam. Trent Reznor csapata ugyanis valami teljesen újat hozott: vegyítették a kemény rockot az elektronikával, mindkét műfajba új életet lehelve. Reznor a mai napig fontos dolgokat visz véghez – elég, ha csak a filmzeneszerzői karrierjét nézzük.

Brian Warner maga is nagy NIN-rajongó volt, úgyhogy megkörnyékezte Trent Reznort, a bizalmába férkőzött, és elérte, hogy producerként segítse ama bizonyos sorsfordító Marilyn Manson-album munkálatait. Az eredetileg újságírónak készülő Warner sosem mondta ki, hogy mindez csak egy szerep, egy vicc, provokatív álca, popkulturális trollkodás. Komolyan vette magát, ezért őt is komolyan kellett venni. Most kezd kiderülni, hogy egy beteg lelkű emberrel van dolgunk.

Az utóbbi napokban hat nő is kiállt a nyilvánosság elé, azt állítva, hogy Warner érzelmileg és szexuálisan is kihasználta, zaklatta őket. A lavinát Evan Rachel Wood színésznő Instagram-posztja indította el, amelyben az áll, hogy a férfi éveken át manipulálta, alárendelt szerepbe kényszerítette őt, és most jutott el oda, hogy megelégelte mindezt. Wood után sorra jelentkeztek a hasonló cipőben járó nők. Egykori stylistja azt állítja, hogy Warner pisztolyt fogott rá, volt asszisztensnőjét pedig állítólag gyakran dobálta tányérokkal, sőt felkínálta őt üzleti partnereinek szexuális aktus létesítésére, emiatt a nő máig depresszióval küzd.

A SourGirrrl néven futó énekesnő szerint pedig a férfi többször megkötözte és megerőszakolta, valamint arra kényszerítette, hogy közösen fogyasszanak kábítószert.

E részletek hallatán lemezkiadója szerződést bontott Marylin Mansonnal, illetve gyorsan kirakták őt a Creepshow és az Amerikai istenek című tévésorozatokból is. Mestere, Trent Reznor pedig kijelentette, hogy emberileg sosem kedvelte Mansont, agresszívnak, törtetőnek tartotta.

Évtizedeken át hűséges menedzsere is hipp-hopp otthagyta őt. A sztár az Instagramon úgy reagált, hogy jól tudja, az életvitele nem éppen botránymentes, de ezek a vádak eltorzítják a valóságot, és egyébként is minden megegyezéses alapon történt a szóban forgó hölgyekkel. De úgy tűnik, ebből már nem fog tudni kimászni, mert a rendőrség mellett a kaliforniai szenátor is vizsgálódik.

Persze, várjuk ki a végét, ne ítélkezzünk elhamarkodottan. Ám ez az ügy túlmutat önmagán: azt jelzi, hogy a sztároknak sem szabad mindent. Hogy az imidzs nem ad felmentést, és többé senki sem érvelhet azzal, hogy ő egy különlegesen érzékeny művész, akinek másképp működik a lelke, mint az egyszerű halandóké. És hogy valami csúnyán félresiklott a popszakmában, ahogy Hollywoodban is karrierek dőlnek romba, amióta szigorodott a társadalmi megítélés, és az áldozatok hangját egyre inkább meghallja a világ.

De mi lesz rajongókkal? Vajon különválasztható a magánember és a művész?

Másképp kell hallgatnunk Michael Jackson, R. Kelly vagy épp Manson zenéjét, ha szörnyű dolgok derülnek ki róluk?