A döntő negyedik mérkőzésén 3:0-s (25:19, 25:21, 25:12) sima győzelmet arattak a komáromiak a bajnokság meglepetéscsapata, a Spartak Myjava felett. Az egyik fél három győzelméig tartó párharcban 3:1-re (3:1, 3:1, 1:3, 3:0) győzték le a fiatal tehetségekből álló ellenfelüket. 

Kiváló röplabda

Az első játszmát mind a két csapat hatalmas lendülettel és koncentráltan kezdte. Fej fej melletti küzdelemmel jutottak el 14:14-ig. Ezután Mlynarčík négy nehezen fogható szervája keltett zavart a myjavai oldalon, ami 18:14-es komáromi vezetést eredményezett, ezzel az első szett el is dőlt, mert a hazaiak pontos játékkal könnyedén megőrizték előnyüket, és 25:19-cel zártak – 1:0.

A második szett kezdete jó folytatást ígért a hazaiaknak, hiba nélküli játékkal 5:1-re, és 7:3-ra vezettek. Itt azonban megakadt a dolog, a vendégek 7:7-re egyenlítettek, sőt a vezetést is megszerezték két ponttal. Ogurčákék azonban nem hagyták elhúzni ellenfelüket, megint erősítették szerváikat, gyorsabb támadásokat vezettek Tarabus jóvoltából, és 12:9-re elléptek. A vendégek percei következtek, 13:13-ra egyenlítettek, és hatékony támadásokkal 18:15-re ők vezettek. Ezután a Duna-partiak mindent beleadtak, nehéz labdákat hoztak vissza, és szereztek belőlük értékes pontokat, 20:20-ra egyenlítettek, és átvették a vezetést. Aktivitásukat a szett végéig fokozták, a vendégeknek csak egy menetet engedtek ponttal befejezni, és 25:21-re nyerték a szettet – 2:0. 

Következett a harmadik, utolsó játszma, amelynek elején a vendégek csak kétszer vezettek egy ponttal. 5:3-as állás után a hazaiak minden játékelemet szervezetten és pontosan játszottak, hibát szinte nem vétettek, rövid idő alatt 7-8 ponttal elhúztak. A vendégek nem tudtak újítani, stílust váltani, a hazaiak egyre gyorsabban és hatékonyabban röplabdáztak, és osztálykülönbséggel nyerték az utolsó játszmát 25:12-re, a mérkőzést pedig 3:0-ra, ami a bajnoki címüket jelentette.

Jóba Mihály, Orosky Tamás

Sokszoros bajnokok

Peter Mlynarčík, a Duna-partiak válogatott kulcsjátékosa a meccs után leszögezte, nehéz sorozat van mögöttük. „A Myjava a bajnokság egyik legjobb csapata, tele fiatal tehetséggel. Ők az alapszakasz második, mi a negyedik helyén végeztünk. Minden tudásunkra szükség volt, hogy legyőzzük őket, de sikerült. Talán a nagyobb tapasztalatunk döntötte el a csatát. Az utolsó meccsünkön játszottunk a legjobban a bajnokságban. Örülök, hogy Komáromban, népszerű sportban, az élvonalban szereztünk bajnoki címet” – mondta lapunknak Mlynarčík, aki korábban a homonnaiakkal és a privigyeiekkel is volt bajnok.

A komáromiaknál rajta kívül is nem egy játékos szerzett már aranyérmet: Peter Kašper és Matej Kubš egyaránt hatszoros, František Ogurčák és Martin Turis kétszeres, Százvai Ádám és Filip Mačuha egyszeres bajnok volt – szerda estig, mert akkortól eggyel nőttek a számok. 

A játékosként négyszeres első Robin Pělucha vezetőedzőként most ért fel először a csúcsra. „Ennek nagyon örülök. Köszönöm a játékosoknak és a klubvezetésnek, hogy ezt a sikert lehetővé tették. A komáromi csapat megérdemelten szerezte meg a bajnoki címet. A fiatal myjavai gárda nagy ellenfél volt a döntőben” – nyilatkozta a mindig szűkszavú szakember.

Kemény munka volt

Az ünnepélyes díjátadón az erdőhátiak sem voltak igazán elkenődve – persze a komáromiak örömmámorában nem osztozhattak. Szólt az ilyen alkalmakkor „kötelező” Queen-sláger (We are the champions), folyt a pezsgő, mégis családias volt az ünneplés, a tévéstábokon és a néhány újságírón kívül más nem lehetett a csarnokban. A koronavírus-járvány miatt az online közvetítésre kellett szorítkozniuk a szurkolóknak, akik üzeneteikkel mégis jelen voltak a lelátón: a háttámlányi lájkokkal és szívecskékkel feldíszített ülőhelyek némelyikére egy-egy facebookos bejegyzést ragasztottak ki a szervezők, amelyekben Ogurčákéknak kívántak sok sikert a drukkerek.

„Nagyon-nagyon rossz volt úgy pályára lépni, hogy nincsenek nézők. Megszoktuk a korábbi években, hogy buzdítanak minket a drukkerek. Nélkülük nehéz volt játszani, és ez érezhető volt mindig a pályán is. De úgy tűnik, a képernyők előtt velünk voltak, és segítettek minket virtuálisan” – jegyezte meg Forró Balázs, a komáromiak egyik fiatal játékosa.

Szerinte már a playoff-negyeddöntőben érezte a gárda, hogy egy kimagasló eredmény is meglehet a végén. „A Svidník elleni találkozón éreztük, hogy képesek vagyunk rá. A klub és az edző remekül összerakta a csapatot, és végül összehoztuk az elsőséget. Nagyon sokat dolgoztunk, hogy sikerüljön” – tette hozzá Forró Balázs, aki nem egy közös fotóra állt oda Százvai Ádám és a trófea mellé. 

.„Amikor az eperjesiek elleni szériát megnyertük az elődöntőben, én már legbelül reméltem, hogy bajnokok lehetünk. A myjavaiak elleni döntő második meccse után már majdnem biztos voltam benne, de amikor elveszítettük a harmadikat, egy picit megremegett az elmélet. De a negyediken, 2:0-ás vezetésnél már tudtam, hogy megvan – szögezte le széles mosoly kíséretében Százvai, nem elfeledkezve a furcsa idény viszontagságairól sem. – Nagyon nehéz szezon volt, vagy játszottunk, vagy nem, szinte mindig volt, aki kihagyott egy-egy hetet. Szóval panaszkodom is, meg nem is.”

Klubelnöki szavak

A nehézségekről menet közben is nyilatkozott az Új Szónak Ferencz László klubelnök. Az ünneplés pillanataiban inkább arról kérdeztük, mi villant át az agyán a végső győzelmet jelentő pont megszerzése után: „Sok minden. Az elmúlt évek munkája, a célok kitűzése, a szisztematikus munka, az utánpótlás-nevelés értéke, az ottani edzők kinevelése és az, hogy ez a történet most így kerek lett.”

Az egyesületet tíz éve irányító tisztségviselő az ünneplés közben egy kis időre maga köré gyűjtötte a játékosokat és az edzői stábot. „Megköszöntem nekik az áldozatos munkát, azt, hogy a sportág történetének legnehezebb idényét nyerte meg Komárom nekik köszönhetően. Betegséggel vívódva játszani hétről hétre, üres lelátók előtt, a szurkolók buzdítása nélkül, és így megfelelő motivációt találni kalapemelést érdemel. Ennek a régiónak, az egyetemnek és a városnak, sőt Csallóköznek is egy komoly értéket tettünk le az asztalra, erre méltán büszkék lehetnek. Aranybetűkkel írták be magukat a komáromi sport történetébe. De megemlítettem nekik azokat a játékosokat is, akik az egy I. ligás és hét extraligás évben hozzátettek a komáromi röplabdához, mert ez is kellett ahhoz, hogy felérjünk a csúcsra.”