A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) tájékoztatása szerint, az Orosz Állami Hadilevéltár (RGVA) és az MNL 2019. április 8-án, a Magyar–Orosz Kormányközi Levéltári Együttműködési Bizottság 2019. évi munkatervének megfelelően egyezményt kötött az RGVA-ban őrzött, a második világháború idején a Vörös Hadsereg által foglyul ejtett és ezt követően a Szovjetunióban fogolyként nyilvántartott magyar nemzetiségű személyek nyilvántartó kartonjainak digitalizálásáról és a digitális másolatok átadásáról a Magyar Nemzeti Levéltár őrizetébe.

Többmilliónyi adat

„A levéltár szakembereinek először egy adatbázisba kellett betölteniük a több részletben átvett adatállományokat és képfájlokat. A hivatalos állományba vételt követően a cirill-magyar betűhív átírás (transzliteráció) jelentette az első kihívást. A közel 682 ezer fogolykarton 17 adateleme összesen 11 és fél millió adatot jelent, amelynek manuális feldolgozása évekig tartott volna. Ezért a személyneveknél és a földrajzi neveknél az átírás és a fordítás nyelvi feldolgozáson alapuló gépi algoritmusok segítségével történt – az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Nyelvtudományi Intézetének bevonásával. Az orosz nyelvű adatbázis, illetve a digitális kollekció feldolgozása jelentős kihívások elé állította a magyar levéltárosokat. A kartonokon szereplő személyek azonosítása jelentette a legnagyobb feladatot, mivel az adatsorokat a legtöbb esetben magyarul nem tudó szovjet katonák töltötték ki, az adatfelvétel pedig mindig kézírással történt. A Magyar Nemzeti Levéltárnak átadott iratmásolatokhoz egy orosz nyelvű, cirill betűs leírást is készített az orosz fél, amely a nyilvántartó kartonokon szereplő, az egyes személyekhez köthető legfontosabb információkat tartalmaztaˮ – olvasható az MNL honlapján közzétett tájékoztatásban. A közel 682 ezer fogolykarton adatbázisában jelenleg a legfontosabb személyes adatok alapján lehet rákeresni a hozzátartozókra, és megtekinthetők a kartonok orosz nyelvű másolatai is. A gyűjteményt kilenc további, hadifoglyokra és elhurcoltakra vonatkozó adatbázis és lista egészíti ki, melyekben a jövőben a gépi algoritmusok össze is kötik majd a bizonyosan egy személyre vonatkozó információkat.

Szétszakított családok

Míg a fiatalabb generáció tagjai, vagy legalábbis annak egy bizonyos része valószínűleg csak keveset tud ezekről a szomorú történésekről, addig az idősebbek bizonyára még jól emlékeznek azokra a rettenetes napokra, amikor a családok férfitagjait olykor magyarázat nélkül, máskor valótlan állítások alapján kiragadták a családokból és szovjet táborokba vitték.

Nagyszüleim elbeszéléséből én is többször hallottam, hogy míg egyeseket előre meg nem határozott helyekre hurcoltak el, addig másoknak az elhurcolást végző orosz katonák azt mondták, csak a határhoz közeli brigádokra viszik őket. A háborúban megsemmisült hidak és egyéb épületek romeltakarítására, néhány épület újjáépítésére, úgynevezett malenkij robotra, vagyis kis munkára. A valóság azonban teljesen más volt. A napokból hetek, hónapok, évek lettek. A kegyetlen bánásmód, az embertelen munka és életkörülmények miatt rengetegen orosz földön lelték halálukat. Sokan rövid időn belül odavesztek, voltak, akik hónapokon át szenvedtek, voltak, akik szökni próbáltak, de mindhiába. Valamennyien a poklok poklát járták meg, de szerencsére olyanok is voltak, akik vagy így, vagy úgy, de végül hazatértek.

Fogságom naplója

Terebes után sok lett az utas, fullott a levegő. Hajnalodott, kimentünk a kocsi elejébe a szabad levegőre, gyönyörködtem a már rokoni tájban. Egy kassai fiú Homonnáról tojást hozott, ajánlotta hogy Kassára ne menjünk be, mert ott a gazember milicisták elfognak és Malackára visznek táborba. Megfogadtuk a tanácsát. Széplakra ért a vonatunk. Leszálltunk s rövid idő múlva Bogárpusztára értünk. Mikó Jóska épp Kassára ment, vele üzentünk haza, hogy szerencsésen megjöttünk…

…Reggel még az ágyban nyújtózkodtam Gerivel, mikor jön Böske néném, hogy gyorsan keljek fel, mert a szekerünk már jön fel a partra. Gyorsan kiugrottam, már ott is voltak. Kedves édesapám, drága feleségem, Margitkám, aranyos kis Kató lányom – haza jött apukád a „Fogolyságból”, ahol bizony sokszor nem volt neki kenyérkéje!

Déltájban kedves Édesanyámat is viszont láthattam, óh, de sok könnyet hullattál értünk! István öcsém is idehaza van, egyedül a sok gonddal, bajjal, munkával egész nyáron. A kis Gyuszi fiam a kis „kenyér” – mint egy kis vasgyúró, Palkóék is élnek mindnyájan egészségben. Nagy háború volt, világégés, utána még nagyobb világfelfordulás.

(Részlet a Fogságom naplója című feljegyzés utolsó, hazatérésről szóló fejezetéből)

Mindent feljegyzett

A Kassához közeli Abaújszináról 1945. március 25-én elhurcolt Ficzere Gyula épp szabadságra tért haza a Magyar Honvédségtől, amikor az általa írt naplóban csak zöldsapkásokként emlegetett csendőrök a közeli paplakba vitték az apjával együtt kihallgatásra. „Mivel én akkor még a világon sem voltam, a nővérem pedig mindössze apró csecsemő volt, csak az édesapám naplójából, illetve a családi elbeszélésekből tudjuk a történteket. A kihallgatás után sok más bajtársával az egyik eperjesi fogolytáborba vitték őket. Onnan öt napon át gyalogoltatták őket a lengyelországi Sanok városába. Innen fogolytranszportokban vitték őket Oroszországba különböző munkákra. Az elképzelhetetlenül kegyetlen bánásmód ellenére édesapám rendíthetetlen volt. Azt hiszem, hogy hazatérése annak is köszönhető, hogy az élethez mindig, még a láger utáni években is pozitívan állt, próbált nem gondolni a nehéz napokra. Életben maradását az is nagyban segítette, hogy szinte anyanyelvi szinten beszélt oroszul, ezért nemcsak ottléte, hanem a 17 napig tartó szökése során sem történt komolyabb baja. Ahogy azt a naplóban is leírta, kiváló erőben volt, jól bírta a fizikai munkát. Ettől függetlenül sosem a saját testi épségét tartotta fontosnak, hiszen azt is leírta, hogy végig az édesapján törte a fejét, aki odahaza volt, és annak nagyon örült. Azt is leírta, hogy a lágerben később már nem volt mit enniük, éhesek voltak. A nagy hidegben éjszaka sorra fagytak meg körülötte az emberek. Naponta 30-40 ember holttestét vitték ki a temetőbe. De az elméje tiszta, rendületlen maradt, éjszaka nagyokat aludt, hogy elfelejtse a gondokatˮ – mesélte az édesapjuk által feljegyzett napló soraiból Ficzere Bertalan és nővére, Berta Katalin.

Mezőről a konyhába

A rabságból hazatért férfi feljegyzései szerint valóban annak köszönhette sorsát, hogy jól beszélte az orosz nyelvet. Nyelvtudásának köszönhetően került be a favágók közül a láger konyhájába. „Mivel folyamatosan segítette a konyha működését, sorstársaival naponta több ezer liter vizet hordtak be vödörrel a konyhára, idővel elnyerték az őrök bizalmát. Végül, hosszas tervezés után egy Geri nevű honfitársával sikerült megszökniük az őrök elől. A menekülésük 17 napig tartott, úton hazafelé több patakon, folyón is átkeltek, rőzseláng mellett melegedtek, de találkoztak oroszokkal is. Szerencsére itt is jól jött a tökéletes nyelvtudása, hiszen anélkül valószínűleg elfogták volna őket és visszakerültek volna a lágerbe. A hazatérését követő egy évben írta meg a naplót, ennek köszönhetően ismerjük mi is a történetét. De bárcsak ne ismertük volna. Tudjuk, hogy a sors kegyetlen. Bármennyire is elbánt vele az élet, sohasem adta tudtunkra, mi mindenen ment keresztül. Boldog család voltunk, édesanyámmal négy gyermeket neveltek fel. Azt persze sohasem feledte, hogyan és kinek, vagy éppen minek köszönhetően jutott oda. Ezt nem tudta megbocsátani a rendszernek, éppen ezért mindennap a Szabad Európát hallgatta. Mindig arról beszélt és azt várta, hogy egyszer eljön a rendszerváltás, de azt sajnos már nem élte meg. Amikor a kezünkbe kerül édesapánk naplója, a sorokba szedett kegyetlen sorsok valahogy boldog emlékeket idéznek fel bennünk, hiszen ha nem írja le a történteket, talán sohasem ismerhettük volna meg. Mivel édesapánk nem sokat beszélt a velük történtekről, hiszen – és érthetően – ez egy óriási seb volt számára. Valószínűleg sohasem adott volna interjút, de mi úgy hisszük, a történtekről igenis beszélni kell, hogy az új nemzedék tanulhasson és okulhasson belőleˮ – zárta a két testvér.

A nyilvánosságra hozott adatokat a https://adatbazisokonline.hu/gyujtemeny/szovjetuniobaelhurcol-tak oldalon lehet megtekinteni.